Képes Sport, 1955. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-29 / 13. szám
Mégis volt meglepetés Megmagyarázták a fordulót Vasárnap este szokásomhoz híven szépen leballagtam a Nemzeti Színház háta mögé, oda, ahol ebben az időben hétről-hétre csőstül hangzik el ez a felkiáltás . Ha az ikszet nem oda, hanem ide írom, akkor... Szokásomhoz híven benyúltam a balzsebembe, elővettem azt a totószelvényt, amelyik 24 óra alatt tizenkét találatosból hulladékgyűjtési nyersanyaggá silányult, s határozott mozdulattal kettétéptem. Aztán, szép óvatosan, egymás mellé illesztettem a két darabot s megállapítottam, hogy formámban nem történt lényege® változás. Hat találatom van. Vesztemre félhangosan megjegyeztem: — Ennyi meglepetést Mintha csak erre várt volna a szomszédom. Rémvetette tekintetét s magabiztosan mondta: — Apuskám, itt nincs semmi meglepetés. Mert azt csak tudja, hogy aKinizsi—Honvédra állt az iksz. Nem tudtam, de nem ellenkezhettem, mert ő már folytatta is! — A Dorog-győzelem olyan tuti volt, mint ide Vác. Ha tudni akarja, pont 1:0-ra állt. — De könyörgöm, a Dózsától már esedékes volt a győzelem. És csak nem állítja, hogy a Csepel-győzelem is „váci tuti" volt. — Oda a kettest a logika diktálta a puskám, a logika. Mert az csak természetes, hogy előbb szakad meg a csepeli rossz sorozat, mint a Dózsa sorozata. Ezt diktálta a logika. Egy kicsit bántott, hogy az én szelvényemet nem a logika töltötte ki, de nem vitatkoztam. — Aztán itt van az Izzó győzelme. A játék szelleme is azt diktálta, hogy 2-es lesz ez a mérkőzés. Bosszankodtam, hogy a logika után a szellem is cserben hagyott, de ismerősöm már folytatta Isi . A szolnoki mérkőzésre mást szinte be sem lehetett írni, mint ikszet. Megnyugtattam, hogy azért nekem sikerült az 1-es, s gúnyos mosoly volt a válasz. Aztán tovább elemezte ezt a meglepetés nélküli hetet. — A Szegedi Haladás—Bp. Törekvésre is iksz látszott biztosnak. Mondhatom úgy is, hogy ide a szakértelem sugallta a döntetlent. Már nem bírtam tovább, mérgesen közbevágtam. — S a Dinamó pécsi győzelmet — úgy is mondhatnám, hogy lélektani 2-es volt — vágott vissza fölényesen. De úgy látom, maga a lélektanhoz sem ért. Már-már összeroskadtam afeletti bánatomban, hogy nemcsak fotózni nem tudok, de a logika, szakértelem, józan ész és lélektani ismereteim is megcsúfoltak, amikor mentő ötletem támadt. — Hát magának hány találata van! — kérdeztem kaján mosollyal. — Négy — bökte ki — de több nem is lehet ilyen sima héten. Én meglepetésekre játszottam. Tova szédültem s egy perc múlva boldogan állapítottam meg, hogy azért nekem is volt némi igazam. Egy meglepetés mégis volt. Végighallgattam „a puskámat" és nem ütött meg a guta. (—vag) o n miAMikr... (Rémes rímes lírai „gyöngyszemek“ a Honvéd—Kinizsiről) AZ ELSŐ CSEL., Körös-körül, véges-végig a Stadion tájékát jegyvásárlók torlaszolták az utcák forgalmát. A MIMIKRI Mimikri, — az rejtőszín, így áll a lexikonban. Néhány emlőst is így hívnak a távoli vadonban... Színük olyan is tud lenni, mint környezetük színe, s látni őket nem is lehet, csak ha elmegy híre. LÍRAI gondolatok A PÓTLELÁTO KÖRÜL Jól sikerült a pótlelátók mai premierje... ... csak kár, hogy nem volt pótcsatársor . Pedig, hogy elkelne... Szembe velük, jómagam is Cselhez folyamodtam, „Veszek jegyet“ — noha már volt, s így, csak bejutottam ... hogy itt, vagy ott, két vagy három mimikri rejtőzik... ... s ha a vadak megtalálják, megfogják, megfőzik! Néhány csatár, de vasárnap „mimikrisdit‘‘ játszott. A zöld gyepen úgy csellengtek, hogy hírük sem látszott. A CSATÁRSOR MUNKAVERSENYE. A két csatársor versenyben volt, s a kilencven perc alatt egy évadra elegendő gólhelyzet „kimaradt“. Kolozsvári Gyula : Hat hátvéd, hat-hét vád.. PELLENGÉR A ragadta: „Csitt! Ez az új tánc.. .*« (Szepes Béla rajzai) Az erős: „Hét, nyolc, kilenc ... tekében sem rossz!" Az észember: „Egy kis helyezkedés, egy kis könyöklés... siker!" •s Újításunk „kevéssé fordulékonyak" számára. A „villámhátvéd": „BirA, fújjon gyorsan, ha már én lassú vagyok!" A határozott?“,,Minek az a sok teketória? Az ember egyszerűen hazaad!“