Képes Sport, 1957. március-június (4. évfolyam, 1-14. szám)

1957-03-26 / 1. szám

d BAJNOKIhitokM —­ Végre! — Hangzott min­den oldalról, amikor múlt hé­ten Csepel­en elindult a l­abda, amely fél éven kereszttől, hétről hétre megújuló izgalmak között hol örömet, hol okozva lázba hozza a sportra­jongókat, a labdarúgás szerel­meseit, a fanatikus szurkolókat, vagy tárgyilagos­­szemlélőket, fiatalokat és öregeket, férfiakat és nőket, egyszóval ízlés és gon­dolkodásmód, politikai és társa­dalmi szemléletre való különb­ség nélkü­l mindenkit, minden­kit Ez az igazság! Nálunk hatal­mas tábora van a labdarúgás­nak. A lelátókon is­mét ott lát­tuk az egyszerű dolgozók özöne között a sportbarát tudósokat, írókat, művészeket, politikai, szellemi és kulturális életünk számos kiválóságát. — Végre! — Mondották szem­látomást örülve, és néhány perc alatt átforrósult a levegő, s ki­alakult az a hangulat, amely — mondjuk ki őszintén — semmi­lyen más sporteseménynél, de a labdarúgásban is kizárólag a bajnoki­­küzdelmek során ér el ilyen fokot, s nyújt ilyen érzel­mekre is ható szórakozást az igényes és a labdarúgáshoz több­ségében hozzáértő közönségnek. A bajnoki küzdelmek varázsát nem törte meg sem a helytele­nül hosszúra nyújtott szünet, sem a bajnokság megszervezése körül mutatkozó bizonytalan­ság, az egyfordulós rendszer, vagy a kiesés elmaradása. A baj­noki pontokért folyó küzdelmek érdekességét nem csökkentheti és nem homályosít­h­atja el sem­mi. Ebből tanulni kell. A baj­nokság minden előtt. Ne for­duljon elő többé, hogy a bajnok­ságot alárendeljék más, sokszor erkölcsileg is árnyékos érdekek­nek, de az se forduljon elő, hogy a vezetők fél éven keresztül lab­d­arúgóesemény — bajnoki mérkőzések — nélkül hagyják a fővárost, megfosszák a lelkes szurkolókat legkedvesebb szóra­kozásuktól. A bajnoki nyitány nem volt rossz. Jól tükrözte a magyar labdarúgás­­erényeit és hibáit Erénynek tartjuk a kiegyenlí­tett színvonalat, hogy az NB I csapatai között csak árnyalati különbségek vannak, hogy min­den mérkőzés nyílt bármelyik csapat megverheti a másikat, egyszóval nincs előre lefutott mérkőzés egy sem. Gyengesége a mezőnynek, hogy a zűrzavaros előkészületek miatt alig van teljes csapat alig van olyan együttes, amelyik már véglegesnek látszik. Majd minden csapat még kísérleti stá­diumban van, s így elég nagy a bizonytalanság nemcsak az összeállításoknál, hanem a pá­lyán is. Reméljük, ezek a hibák hamar eltűnnek. A második fordulóban tovább ünnepelhette a közönség a baj­noki mérkőzések diadalmas bi­zonytalanságát. A meglepetések­ről lemondtunk. Az sem számít ■meglepetésnek, ha a jobbik csa­pat győz. De ki tudja eldönteni, hogy valóban melyik ma a job­bik? A Honvéd afeletti bánatában, hogy kénytelen legjobbjait nél­külözni, felvonultatja fiatalsá­gát. Ezekre a fiatalokra érdemes felfigyelni. Lelkesedésük egy­előre még nagyobb a tudásuk- Pompás csatártel­jesítményt Az első félidőben Hidegkúti jó labdát kapott Szimcsek f-től, kiugrott, ki­cselezett két védőt és a kapujából kiinduló Danka mellett a jobb sarokba lőtt. Balról jobbra: Hegyi, Hidegkúti, Danka. . . . , (Pobuda felv.) Győz — Danka. A pécsiek kapusának gyakran akadt munkája az MTK elleni mérkőzésen. Hidegkúti jó helyzetben kapta a labdát, de Danka ezúttal jó érzékkel vetődött a közeli lövésbe és sikerült elcsípnie a labdát. Hidegkúti mögött Hegyi, hátul Kresz és Kovács 1. (Pobuda felv.)

Next