Képes Sport, 1957. július-december (4. évfolyam, 15-41. szám)
1957-08-13 / 21. szám
nénik meg, ha úgy 30 év múlva , egy pesti autóverseny eredményéről ezt írná a krónikás autók 1100-ig: 1. Kozma, 1100 fölött: 1. Széles ... Utolsónak megint nemzetközi rutinnot hagyott a verseny rendezője, a motorsport szövetség. Az 500- asok mezőnye nem volt túl népes (tizenketten indultak), viszont annál nagyobb „márkák“ álltak rajthoz. A Kurucz vezetése alatt felvonult teljeshazai élgárdán kívül a lengyel Hennek, Flakowski, Kanos és Truszcinszky (e két utóbbi 350- es gépen), a belga Baix és Farner, a csehszlovák Heckar, a nyugat-német Pohlers, a holland van Son és a svájci Messerli vágott neki a 25 körös, tehát pontosan 110 kilométeres távnak. A magyarok balszerencséje ebben akategóriában éppúgy megismétlődött, mint a 350-esben, sőt még sokkal fájóbban. Hogy miért? Sokszoros bajnokunk, Kurucz György — általános és kellemes meglepetésre — mindjárt magához ragadta a vezetést és ki sem adta a kezéből — húsz és fél körön keresztül. Addig úgy festett, hogy kettős magyar győzelem születik, hiszen Hernádi András felnyomult a második helyre, miután előzőleg tíz körön keresztül rendkívül magas színvonalú, éles küzdelmet vívott érte a lengyel Flakowskival. Kurucz a 21-ik körben bukott,három kör kihagyása után újra beállt, de aztán véglegesen betolta motorját a depóba. A félliteresek versenye végeredménybenhatalmas meglepetéssel zárult: a lengyel Kanos, aki a 350-es futamban a második helyen végzett, ritka szerencsével (de emellett ragyogóvezetéssel) diadalmaskodott a futamban. Így történt, hogy a három nemzetközi futam közül egyben csehszlovák, egyben nyugat-német, egyben pedig lengyel győzelem született. Sok érdekes tanulsággal szolgált a Grand Prix mind a versenyzők, mind pedig a rendezők számára. Egyik-másik motorosunk megtanulhatja például: helytelen, ha a tál első negyedében túlságosan „megzavarja“ a gépét. Arra kell törekedniük, hogy a gép állapota a futam végéig erőteljes, és fékhatásában egyenletes maradjon. A motor túl magas fordulatszámon tartása és a féktávolságok rövidre vétele nagyon igénybe veszi a gépet és sok esetben elkopik a fékbetét, ami végül a verseny feladására kényszerítheti a motorost. Végezetül néhány szó a verseny közönségéről és közönségéhez. A szurkolók általában igen fegyelmezetten izgulták végig a versenyt, értjük ezen azt, hogy nem szaladgáltak át az úttesten, vigyáztak a virágokra, a Városliget szépségeire. Nem volt igazuk azonban azoknak, akik néhány külföldi „nagymenő“ távolmaradásáért a rendezőséget okolták. A szövetség vezetői minden szükséges intézkedést megtettek, nem rajtuk múlt, hogy néhány valóbanklasszisversenyző nem érkezett meg. Nem vitás, hogy a Magyar Nagydíj kiválóan sikerült verseny volt, minél többetkérünk az ilyen nemzetközi viadalokból! (szűcs) Gyorsaság, tökéletes kanyartechnika, abszolút nyugalom, pompás felkészültség — ezek jellemzik a nyugatnémet Neussnert, az oldalkocsis futam biztos győztesét. (MTI — Bojár felv. Mielőtt a versenyzők odaálltak volna a rajthelyre, mindegyikük motorja új rajtszámot kapott, hogy a külföldiek és a magyarok esetleg azonos rajtszáma ne zavarja a nézőket, a körszámlálókat és az időmérőket. Kurucz György (balról), a svájci Messerli egyik szerelőnőjével, a futam esélyeit vitatja meg. (Hemző Károly felv.) Négy autó — egymás mögött... A gépkocsik mezőnyének egy része, pár másodperccel a rajt után, az első bal kanyar előtt. Tóth (16), Sabján (10) Szatmári (9) és Kiss L. (8). (MTI — Bojár felv.)