Képes Sport, 1957. július-december (4. évfolyam, 15-41. szám)

1957-08-13 / 21. szám

nénik meg, ha úgy 30 év múlva , egy pesti autóverseny eredmé­nyéről ezt írná a krónikás­ autók 1100-ig: 1. Kozma, 1100 fölött: 1. Széles ... Utolsónak megint nemzetközi rutinnot­ ­hagyott a verseny rendezője, a motorsport szövetség. Az 500- asok mezőnye nem volt túl né­pes (tizenketten indultak), vi­szont annál nagyobb „márkák“ álltak rajthoz. A Kurucz veze­tése alatt felvonult teljes­­hazai élgárdán kívül a lengyel Hen­­nek, Flakowski, Kanos és Truszcinszky (e két utóbbi 350- es gépen), a belga Baix és Fa­rn­er, a csehszlovák Heckar, a nyugat-német Pohlers, a holland van Son és a svájci Messerli vágott neki a 25 körös, tehát pontosan 110 kilométeres táv­nak. A magyarok balszeren­cséje ebben a­­kategóriában épp­úgy megismétlődött, mint a 350-esben, sőt még sokkal fá­jóbban. Hogy miért? Sokszoros bajnokunk, Kurucz György — általános és kellemes meglepe­tésre — mindjárt magához ra­gadta a vezetést és ki sem adta a kezéből — húsz és fél körön keresztül. Addig úgy festett, hogy kettős magyar győzelem születik, hiszen Hernádi András felnyomult a második helyre, miután előzőleg tíz körön ke­resztül rendkívül magas színvo­nalú, éles küzdelmet vívott érte a lengyel Flakowskival. Kurucz a 21-ik körben bukott,­­három kör kihagyása után újra beállt, de aztán véglegesen be­tolta motorját a depóba. A fél­literesek versenye végered­ményben­­hatalmas meglepetés­sel zárult: a lengyel Kanos, aki a 350-es futamban a második helyen végzett, ritka szerencsé­vel (de emellett ragyogó­­veze­téssel) diadalmaskodott a fu­tamban. Így történt, hogy a há­rom nemzetközi futam közül egyben csehszlovák, egyben nyugat-német, egyben pedig lengyel győzelem született. Sok érdekes tanulsággal szolgált a Grand Prix mind a versenyzők, mind pedig a ren­dezők számára. Egyik-másik motorosunk megtanulhatja pél­dául: helytelen, ha a tál­ első negyedében túlságosan „megza­varja“ a gépét. Arra kell töre­kedniük, hogy a gép állapota a futam végéig erőteljes, és fék­­hatásában egyenletes maradjon. A motor túl magas fordulat­számon tartása és a féktávolsá­gok rövidre vétele nagyon igénybe veszi a gépet és sok esetben elkopik a fékbetét, ami végül a verseny feladására kényszerítheti a motorost. Végezetül néhány szó a ver­seny közönségéről­­ és közön­ségéhez. A szurkolók általában igen fegyelmezetten izgulták végig a versenyt, értjük ezen azt, hogy nem szaladgáltak át az úttesten, vigyáztak a virá­gokra, a Városliget szépségeire. Nem volt igazu­k azonban azok­nak, akik néhány külföldi „nagymenő“ távolmaradásáért a rendezőséget okolták. A szövet­ség vezetői minden szükséges intézkedést megtettek, nem raj­tuk múlt, hogy néhány valóban­­klasszisversenyző nem érkezett meg. Nem vitás, hogy a Magyar Nagydíj kiválóan sikerült ver­seny volt, minél többet­­kérünk az ilyen nemzetközi viadalok­ból! (szűcs) Gyorsaság, tökéletes kanyartechni­ka, abszolút nyugalom, pompás felkészültség — ezek jellemzik a nyugatnémet Neussnert, az oldal­kocsis futam biztos győztesét. (MTI — Bojár felv.­ Mielőtt a versenyzők odaálltak volna a rajthelyre, mindegyikük motorja új rajtszámot kapott, hogy a kül­földiek és a magyarok esetleg azo­nos rajtszáma ne zavarja a néző­ket, a körszámlálókat és az időmé­rőket. Kurucz György (balról), a svájci Messerli egyik szerelőnőjével, a futam esélyeit vitatja meg. (Hemző Károly felv.) Négy autó — egymás mögött... A gépkocsik mezőnyének egy része, pár másodperccel a rajt után, az első bal kanyar előtt. Tóth (16), Sabján (10) Szatmári (9) és Kiss L. (8). (MTI — Bojár felv.)

Next