Képes Sport, 1958. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1958-06-24 / 25. szám
mill ami sok idő, sőt , kevés volt.. Mégis az a véleményünk, hogy ezt a nem egészen két esztendőt sokkal jobban ki lehetett volna használni. Most nem kívánunk részletesen foglalkozni a felkészülés közben végrehajtott és a munkát erősen megzavaró szövetségi kapitány-változással. Burcczi Márton és Baróti Lajos, mindketten kiváló szakemberek és méltatlan lenne mind a kettővel szemben, ha ez a kérdés, mint személyi probléma kerülne szőnyegre. Egyikőjük sem tehet a súlyos hibákról. Barótitól különösen nagy erkölcsi áldozat volt, amikor a sikerek útján állandóan felfelé emelkedő Vasas edzői tisztét otthagyva, elvállalta a kritikus pillanatban a problematikus jövőjű szövetségi kapitányi állást. Ezért a tettéért és további verejtékesi munkájáért feltétlenül elismerés illeti meg. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy ez volt az első zavar . Alapvető hibának tartjuk a bajnokság félbeszakítását is, amellyel megfosztottuk válogatott játékosainkat a legjobb felkészülési lehetőségtől, attól, hogy izzó csatáik kemény küzdelmeiben edződjenek meg a legnehezebb feladatok megoldására. Ezt Magyarországon kívül sehol sem csinálták- és itt az összes külföldi szakembereik enyhén szólva csodálkoztak ezen a módszeren. Ezzel több irányban is hibáztunk. Nem használt játékosainknak a normális életükből való teljes elszakítás, a tatai tömgés-lengés, a helyenként terjengő unalom válogatott csapat folyamatos felkészítésében. Arról is beszélni kell, hogy a válogatott együttes vezetőinek klubkapcsolatai óhatatlan rányomják bélyegüket a válogatott keret összeállítására. Ezen nem is lehet csodálkozni. Saját játékosaikat jobban ismerik, jobban bíznak bennük, mint a többiekben. Nem is szólva arról, hogy a vidék legjobbjaival szembeni bizalmatlanságot évek óta nem sikerült megtörni. Amíg egy vidéki csapat nem nyer bajnokságot, addig vidéki játékos legfeljebb „formailag” kerülhet a válogatott keretbe. Még többet ártott, hogy túlsok időt töltöttek a csapatkereséssel és így nagyon kevés jutott a játékosok összeszoktatására. Aligha tévedünk megállapításunkkal, hogy a csapatkeresés időszakát otthon be sem tudták fejezni, mert mint az események mutatták, itt a VB-n végrehajtott csapatösszeállítási változtatások is még erősen kísérleti jellegűek voltak. A felkészítési idő ilyen aránytalan kihasználása természetesen akadálya lett volna annak, hogy itt a világbajnokságon teljes fegyverzetben álljon ki „valóban” legjobb tizenegyünk a nagy erőpróbáira, légköre és hasonlók, amelyek pszichológiailag is csökkentették vitalitásukat, nem emelőleg, hanem nyomasztólag hatott a játékosok hangulatára. A brazil csapatot nemcsak edző és orvos, hanem pszichológus szakember is elkísérte ide. „A játékosok lelki állapota ilyen nagy tornákon nagyon fontos, ezért ellenőrzik őket” — mondta egy brazil újságíró. Ha nem is követendő példának említjük ezt az esetet, de azt megállapíthatjuk, hogy játékosaink idegességét és kedélytelen hangulatát feltétlenül ,meg kellett volna változtatni. A bajnokság félbeszakításáról Még egy újrajátszás — még egy meglepetés: Észak-Írország—Csehszlovákia 1:0. A „zöld sziget” csatárai egyetlen, de annál értékesebb gólokat ünnepük Dolessl a földön, háttal, sötét mezben: Bingham, Casey és Mcllroy Kelsey — majdnem verhetetlen. Ezúttal az ifjú brazil csillag, Pele feje elől húzza le a labdát. A John Charles nélkül felálló Wales „szépen halt meg” a félelmetes hírű brazil együttes ellen. Brazília— Wales 1:0. Ami ellen nincs orvosság. Pele tizenhét évének és brazil vérének teljes tüzével szétzilálja a walesi védelmet és közvetlen közelről Kelsey hálójába vágja Brazília egyszeri gólját. (m? felvételek) A világbajnokság sorsolásáról Beszéljünk őszintén néhány szót a VB sorsolásáról. Négy csoportba sorsolták a 16 résztvevő országot és nemcsak otthon, hanem külföldön is az volt a vélemény, hogy a négy csoportközül kétségtelenül a miénk volt a leggyengébb. Dehát, szerencsésen kedvezett számunkra a sorsolás. Csoportunkban mi látszottunk a „nagyágyúnak”, Svédország a komoly ellenfélnek, Walesi, akit feltétlenül meg kell verni és Mexikó, aki mint edzőtárs aszisztál majd a nagyobbak játékához. Most utólag is azt kell mondani, hogy ez a gondolatfűzés nem volt alaptalan.. Legfeljebb Svédországról nem tudhattuk, hogy a külföldön játszó „vándoraival” megerősödve ilyen komoly játékerőt képvisel. Hogy ezek után mégis miért ért bennünket a csalódások ilyen sorozata, abban az eddig felsorolt előzetes hibák mellett közrejátszott egy pár olyan előre nem látható és még a legpesszimistább számításokra is rálicitáló szerencsétlen momentum, amely meglepte nemcsak a magyar vezetőket, hanem az ittlevő külföldi szakembereket is. A „nagyok" is csődöt mondtak Csatársorunk gólszegénysége hibákat, amelyeket védelmünk miatt védelmünk fokozott fele — elsősorban világhírű, nemlességet érzett és ebből adódottzetközileg is nagy tekintélynek túlzott idegessége. Mégsem indokolja ez azokat a sorsdöntő (Folytatás a 4. oldalon)