Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-06 / 36. szám

1955 tavaszán 11 éves és nagyon szőke kis miss Jelentkezett a Saratoga Swimming Club edzőjé­nél, hogy „nagyon szeretnék úszni és ha rá tetszik érni, akkor tes­sék engem megnézni.” Az edző nem ért rá, elküldte a lánykát a kisvízbe, lábtempózzék egy pár hosszt , aztán majd be­szélnek. Az edzőt aztán telefonhoz hívták, meg is feledkezett az egészről és csak estefelé vette észre, hogy valaki pocskol a kisvízben. Chris von Saltza még mindig láb­­tempózott. A 144-ik hossznál tar­tott. A dolog egészen véletlenül tör­tént. Előre megfontolt szándék nélkül, mint egy közlekedési bal­eset. Szó szerint úgy. Tudnillik Saliza papa 1955 már­ciusában nekisétált egy robogó autónak, ezt követően néhány lé­nyegtelen műugrókunsztot végzett az aszfalt felett, majd elnyúlt az úttesten. Röntgen, kulcscsonttörés, nem túl nagy „vész”, de ahhoz mindenesetre elég, hogy a Saltza­­familla azon a nyáron otthon ma­radjon, elhalássza tengerparti vakációját.­­ Azt gondoltuk — mondja Saltza-mama —, hogy a kicsikének mégiscsak szüksége lehet egy kis mozgásra. A tengerre nem mehet, menjen hát legalább az uszodába. Nyolchónapos edzés után, tizen­­kétéves fejjel és tizenkétéves - tehát még nagyon véznácska — kézzel és lábbal, amerikai rekordot úszott ötszázon s hajszálon múlt, hogy 1956 novemberében nem lát­hatta meg Melbournet. 1958-ban oda is eljutott. Oda is eljutott és kikapott a még fiatalabbtól - Ilsa Konrads­­tól. - Kikaptam és mégis nyertem - mondja. - Úgy érzem, ennek a vereségnek és ennek a túrának köszönhetem ezt az aranyérmet. Mert láttam, micsoda nagyszerű körülmények között dolgoznak az ausztrálok. Láttam, hogy ott min­den csak értük történik, mindenki őket szereti, becézi és mindenki mindent elkövet a sikerükért. No, gondoltam, hát ezeket bizony csak rettentő kemény munkával lehet legyőzni. Én pedig igenis le akartam őket győzni. Le akarta őket győzni, tehát „ret­tenetes kemény" munkába fogott. — Érdemes volt, Christ — teszi fel a nagyon okos kérdést egy újságíró-honfitársa. A szőke lány csodálkozva néz­ . - Az aranyéremről most ne be­széljünk. Azért minden érdemes volt. De ráadásul, bejártam a fél világot és rengeteget tanultam. Hogyan kell veszíteni, hogyan le­het győzni, hogyan lehet minde­nütt barátokat szerezni és hogy a kemény munka mindig meg­hozza a maga eredményét. Igen, az úszás a legszebb dolog a vilá­gon. Csak .. . csak mindig tönkre­teszi az ember frizuráját. Felkapja elmaradhatatlan gumi­­békáját, megcsókolja, leteszi a kő mellé, fejest ugrik és kacag ... Tizenhat éves ég olimpiai bajnok. Ha a papa nem töri el 1955-ben a kulcscsontját — Chris talán sosem jut el az uszodába. Hát nem érdekes . Szeptember végén — remél­jük — összeül egy értekezlet a Sportuszoda kultúrtermében, hogy megvitassa a Stadio del Nuoto eseményeit. Ehhez az értekezlethez szeretnénk — egy-két „Stichwort”, címszó formájában — némi anyagot szolgáltatni. Technika■ Semmi új a nap alatt? Kételkedünk ebben. Tessék megnézni és megvitat­ni Mulliken végtelenül gro­teszk és még sokkal eredmé­nyesebb mellúszását. Az egyéni technika — hirdettük — addig elfogadható és forszírozható, amíg nem mond ellent a fizika követelményeinek. Nos, ez el­lentmond. Vagy nem ismerjük a fizikát. Más. Jamanaka és Troy függőleges csípőmunkája, „delfinezése” — gyorsúszás közben. Véletlen? Jó? Rossz. Más. Rose mélyen lehorgasz­­tott feje 400-on. Hiba? Az egyensúly kibillenését és a lábütem víz fölé emelkedését okozza? Vagy inkább: megfelel az amerikai atlétaedző, O’Con­nor lazítási elméletének? Taktika- Persze, a hosszútáv­­úszó­„bölcsek köve” az egyen­letes iram. Nagy eredményt valóban csak így lehet elérni. De nagy versenyt nyerni? Em­lékezzünk Rose ütemváltására 300 méternél. Vajon a Zátopek­­taktikának semmi létjogosult­sága nincs a víziversenyzőik körében? Időzítés. Figyeljünk: Mada­rász augusztus közepén: 1:02.5, Madarász a százas döntőben: 1:03.6, Madarász öt napra rá a váltóban : 1:02.5. Ugyanak­kor: Natalie Steward augusz­tus közepén: 1:03.9, Natalie Steward a százas döntőben: 1:031. Igen, erre lehet azt mondani, hogy Madarász 17 éves, Ma­darásznak ez volt az első olimpiája. Mondjuk? Ne mondjuk. Mert Natalie is 17 éves és Natalie-nak is ez volt az első olimpiája. És tessék mondani, hogy lé­tezhet az, hogy Rómában ki­zárólag Katona Jóska tudott lényegeset javítani eddigi leg­­jobbjén? Pszichológia. Temesvári Anci itthon heteken, hónapokon át gyakorolta a villámgyors bukó­fordulót. A 4x100-as döntőben mégis a régimódi és nagyon lassú „levegős’-fordulót hasz­nálta, 1:07,2-t úszott. Idei leg­lassúbb százméterét- És Killer­­mann az egyéniben... hm, hm... és Killermann a váltó­ban ... újra káprázatosan-Életkor. Rose, Theile, Devitt, Fraser. Melbourne után Rómá­ban is olimpiai bajnokok. Sakk a fiatalításnak? Dehogy. Csak újabb bizonyíték: fiatalon kell elkezdeni, de nem fiatalon be­fejezni. Aki tizenötéves korá­­b­an világcsúcsot úszott, huszon­két éves koráig még rengete­get javíthat azon. Felkészülés- Bizonyos: más világcsúcsot úszni és más olim­piát nyerni. Ausztrál szak­értők szerint — savanyú a szőlő? — aki négy éven át világcsúcsokat úszik, az nem nyerhet olimpiát, mert aki az olimpián akar világcsúcsot úszni, annak négy esztendeig csak arra kell készülnie. Igaz ez? És ha igaz, akkor — jól­lehet ettől is, attól is meg­lehetősen távol­­vagyunk — mégis melyik irányzatot vá­lasszuk? Persze, úszóink a komoly várakozásnak megfelelően sze­repeltek Rómában. Sem többet, sem kevesebbet nem nyújtot­tak. De — mindezekről mégis beszélni kell. Legalább beszélni... Világcsúcs az előfutamban. Az amerikai vegyesváltó — latson nélkül , 4:08,2-ve­l állított fel új világrekordot. „Viszontlátásra Kis kabala-béka.' Chris von Saltza újra „elugrik’

Next