Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-06 / 36. szám
1955 tavaszán 11 éves és nagyon szőke kis miss Jelentkezett a Saratoga Swimming Club edzőjénél, hogy „nagyon szeretnék úszni és ha rá tetszik érni, akkor tessék engem megnézni.” Az edző nem ért rá, elküldte a lánykát a kisvízbe, lábtempózzék egy pár hosszt , aztán majd beszélnek. Az edzőt aztán telefonhoz hívták, meg is feledkezett az egészről és csak estefelé vette észre, hogy valaki pocskol a kisvízben. Chris von Saltza még mindig lábtempózott. A 144-ik hossznál tartott. A dolog egészen véletlenül történt. Előre megfontolt szándék nélkül, mint egy közlekedési baleset. Szó szerint úgy. Tudnillik Saliza papa 1955 márciusában nekisétált egy robogó autónak, ezt követően néhány lényegtelen műugrókunsztot végzett az aszfalt felett, majd elnyúlt az úttesten. Röntgen, kulcscsonttörés, nem túl nagy „vész”, de ahhoz mindenesetre elég, hogy a Saltzafamilla azon a nyáron otthon maradjon, elhalássza tengerparti vakációját. Azt gondoltuk — mondja Saltza-mama —, hogy a kicsikének mégiscsak szüksége lehet egy kis mozgásra. A tengerre nem mehet, menjen hát legalább az uszodába. Nyolchónapos edzés után, tizenkétéves fejjel és tizenkétéves - tehát még nagyon véznácska — kézzel és lábbal, amerikai rekordot úszott ötszázon s hajszálon múlt, hogy 1956 novemberében nem láthatta meg Melbournet. 1958-ban oda is eljutott. Oda is eljutott és kikapott a még fiatalabbtól - Ilsa Konradstól. - Kikaptam és mégis nyertem - mondja. - Úgy érzem, ennek a vereségnek és ennek a túrának köszönhetem ezt az aranyérmet. Mert láttam, micsoda nagyszerű körülmények között dolgoznak az ausztrálok. Láttam, hogy ott minden csak értük történik, mindenki őket szereti, becézi és mindenki mindent elkövet a sikerükért. No, gondoltam, hát ezeket bizony csak rettentő kemény munkával lehet legyőzni. Én pedig igenis le akartam őket győzni. Le akarta őket győzni, tehát „rettenetes kemény" munkába fogott. — Érdemes volt, Christ — teszi fel a nagyon okos kérdést egy újságíró-honfitársa. A szőke lány csodálkozva néz . - Az aranyéremről most ne beszéljünk. Azért minden érdemes volt. De ráadásul, bejártam a fél világot és rengeteget tanultam. Hogyan kell veszíteni, hogyan lehet győzni, hogyan lehet mindenütt barátokat szerezni és hogy a kemény munka mindig meghozza a maga eredményét. Igen, az úszás a legszebb dolog a világon. Csak .. . csak mindig tönkreteszi az ember frizuráját. Felkapja elmaradhatatlan gumibékáját, megcsókolja, leteszi a kő mellé, fejest ugrik és kacag ... Tizenhat éves ég olimpiai bajnok. Ha a papa nem töri el 1955-ben a kulcscsontját — Chris talán sosem jut el az uszodába. Hát nem érdekes . Szeptember végén — reméljük — összeül egy értekezlet a Sportuszoda kultúrtermében, hogy megvitassa a Stadio del Nuoto eseményeit. Ehhez az értekezlethez szeretnénk — egy-két „Stichwort”, címszó formájában — némi anyagot szolgáltatni. Technika■ Semmi új a nap alatt? Kételkedünk ebben. Tessék megnézni és megvitatni Mulliken végtelenül groteszk és még sokkal eredményesebb mellúszását. Az egyéni technika — hirdettük — addig elfogadható és forszírozható, amíg nem mond ellent a fizika követelményeinek. Nos, ez ellentmond. Vagy nem ismerjük a fizikát. Más. Jamanaka és Troy függőleges csípőmunkája, „delfinezése” — gyorsúszás közben. Véletlen? Jó? Rossz. Más. Rose mélyen lehorgasztott feje 400-on. Hiba? Az egyensúly kibillenését és a lábütem víz fölé emelkedését okozza? Vagy inkább: megfelel az amerikai atlétaedző, O’Connor lazítási elméletének? Taktika- Persze, a hosszútávúszó„bölcsek köve” az egyenletes iram. Nagy eredményt valóban csak így lehet elérni. De nagy versenyt nyerni? Emlékezzünk Rose ütemváltására 300 méternél. Vajon a Zátopektaktikának semmi létjogosultsága nincs a víziversenyzőik körében? Időzítés. Figyeljünk: Madarász augusztus közepén: 1:02.5, Madarász a százas döntőben: 1:03.6, Madarász öt napra rá a váltóban : 1:02.5. Ugyanakkor: Natalie Steward augusztus közepén: 1:03.9, Natalie Steward a százas döntőben: 1:031. Igen, erre lehet azt mondani, hogy Madarász 17 éves, Madarásznak ez volt az első olimpiája. Mondjuk? Ne mondjuk. Mert Natalie is 17 éves és Natalie-nak is ez volt az első olimpiája. És tessék mondani, hogy létezhet az, hogy Rómában kizárólag Katona Jóska tudott lényegeset javítani eddigi legjobbjén? Pszichológia. Temesvári Anci itthon heteken, hónapokon át gyakorolta a villámgyors bukófordulót. A 4x100-as döntőben mégis a régimódi és nagyon lassú „levegős’-fordulót használta, 1:07,2-t úszott. Idei leglassúbb százméterét- És Killermann az egyéniben... hm, hm... és Killermann a váltóban ... újra káprázatosan-Életkor. Rose, Theile, Devitt, Fraser. Melbourne után Rómában is olimpiai bajnokok. Sakk a fiatalításnak? Dehogy. Csak újabb bizonyíték: fiatalon kell elkezdeni, de nem fiatalon befejezni. Aki tizenötéves korában világcsúcsot úszott, huszonkét éves koráig még rengeteget javíthat azon. Felkészülés- Bizonyos: más világcsúcsot úszni és más olimpiát nyerni. Ausztrál szakértők szerint — savanyú a szőlő? — aki négy éven át világcsúcsokat úszik, az nem nyerhet olimpiát, mert aki az olimpián akar világcsúcsot úszni, annak négy esztendeig csak arra kell készülnie. Igaz ez? És ha igaz, akkor — jóllehet ettől is, attól is meglehetősen távolvagyunk — mégis melyik irányzatot válasszuk? Persze, úszóink a komoly várakozásnak megfelelően szerepeltek Rómában. Sem többet, sem kevesebbet nem nyújtottak. De — mindezekről mégis beszélni kell. Legalább beszélni... Világcsúcs az előfutamban. Az amerikai vegyesváltó — latson nélkül , 4:08,2-vel állított fel új világrekordot. „Viszontlátásra Kis kabala-béka.' Chris von Saltza újra „elugrik’