Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-13 / 37. szám
TritofrdaiMni Még harminc másodperc, még húsz... A szőke és a fekete fej összeborul, a bird közbelép. „Szét". Tizenöt másodperc, tíz ... Az agy int: tovább. Kell a pont. Nyolc és fél perc, ötszáztíz másodperc idegfeszítő küzdelme, hallatlan hajrája azonban már mázsás súllyal nehezedik a lendülő karra. Csak a fej bukik ismét előre . . . „Szét!" Még két másodperc. Egy . .. Gong! Tombol az aréna, két nagyszerű harcost ünnepel. A szovjet fiú tér először magához, megrázza a fejét, s biztos léptekkel megy az ő sarka felé. Az olasz még mindig kábult, tétova léptekkel indul ellenkező irányba, s csak az edző hangjára eszmél. A bíró a lapokat szedi. Az olasz közönség zúg, morajlik, követel: Zam-pa-ri-nill! Merre mozdul a mérleg nyelve vajon? A szovjet fiú tisztábban ütött, viszont a harmadik menetben fogásért megintették. Mi lesz? ... A mérkőzésvezető hívja a két fiút, az aréna hangja monoton zúgássá csendesül. S a hangszóró húszezer szívre zuhog. Győz Oleg Grigorjev, Szovjetunió .. . Az ember behunyja a szemét. Most jön az orkán, a híres olasz temperamentum most kitombolja magát. És akkor az olasz, fiú egy hosszú lépéssel Grigorjev mellett terem, a vállára borul, s két kezével magasra emeli a karját. „Itt a győztest Ünnepeljétek!” Ahogy magasba tartja a szovjet fiú kezét, az a rászakadt örömtől, boldogságtól kicsit kábán, nagyon meghatódva néz körül. S már tombol a húszezer néző. Két győztest ünnepel: az egyiket, aki a hatalmas küzdelemben diadalmaskodott, a másikat, aki a szívet, ideget őrlő viadal után önmaga felett győzedelmeskedett. Az olimpia, a sport magasztos szelleme lengett át a termen. Lenn, a hosszú asztal végén valaki megüt egy csillogó fémhengert. Halk csendülés, Télapó csengettyűje talán, és ez a kedves, csendes csengettyű bámulatos erővel hat a húszezerre, immáron ötödízben nyűgözi hallgatásra a Palazzo tömegét. Két fiú indul a sarokból. Szőke fiú innen, fekete fiú onnan. Két arcon valami fájó feszültség. Érzelemcocktail. A vágynak, a türelmetlenségnek s tán még egy csipetnyi aggodalomnak különös keveréke. Középen, a szorító átlóinak metszéspontján, a világ legközepén találkoznak. Kemény és csattanós ez az összeütközés. Hogyne, hiszen rohanvást igyekeztek oda, két jó testvér mohóságával, akik évek óta nem látták egymást. Már ott csüngenek egymás nyakán, egymás karjai között, a zordon apa, a bíró választja szét őket. Össze és megint össze. Közelebb, még közelebb a másikhoz. Csak oda, odabújni, ráhajolni, csépelni, támaszkodni, az utolsó három perc, az igazság menetének láza minden megfontolást elmos, itt a szív beszél, a szív dirigál. Belharc, szél, újra belharc, még mindig nem dőlt el semmi, még mindig nem tud senki semmit, egy menet ide, egy menet oda és most... Zúgást hall az ember, a torka összeszorul, fülében dobol a vér, fájdalmas morzejeleket kopogtat a vágy... tititi... tutiti... A Palazzo kupoláját friss eső veri.2. A fekete fiú előrelendül. Akar. Annyira akarja a győzelmet, hogy erőt vesz magán és most... most... az érzelmek zuhogása közben is ... gondol- Hmm kozni kezd. Ellép. Kibontakozik. Szurkál. Vív. Izmos lábak dobognak a vásznon. Gyula ... hallod, Gyula ... egy ország szíve, tízmillió szív dobog együtt most a tiéddel. Gyere, gyere Török Gyula, lepj meg bennünket, örvendeztess meg bennünket. Jobbegyenesbalhorog. Kombináció. Test-fej. Motolláié karok és táncoló lábak szövevénye. Tánc. Kettő előre, egy hátra. Pontozók ceruzái írják hangjegyeit. A boldogság mambója. Gyere Gyula, gyere... 3. A szovjet fiú egy pillanatra megrendül. Rázza a fejét, kibontakozik, valami kétségbeesett, bámulatos erővel igyekszik ellebbenteni szeme elől a sűrűsödő fátylat. Az arcán vér csorog. Hétköznapi ember, magunkfajta ember már régesrég felemelné a tortát, nem, köszönöm, elég volt. De az olimpia döntőjében ritka a hétköznapi ember. Fantasztikus Szivko ereje, csodálatos a bátorsága. Jön, ugrik, már újra friss, újra fiatal, újra a lábujjhegyén ál, ágaskodik, az energia újabb telepei nyílnak benn, bordái között s benn, a homlok lapos csontja mögött. Gyere, Gyula, ne engedd, gyere, gyere, gye ... Gong. ... és a negyedik ■ Török Gyula ráborul a kötélre. Adler Zsiga ugrándozik körülötte, kesztyűjét húzza, a homlokát törli egy szivaccsal. Nem szól. Mit is mondhatna, sablont, közhelyet csupán, jó volt, fiú, szép volt, fiú, remekül verekedtél, fiú... hiszen még olyan bizonytalan, olyan ködös minden ... most könnyedén ráver, eredj középre, hívnak. Török fekrezzen, mintha álomból ébredne, tétován néz körül, mi az, miért nem hagynak, mit akarnak még, hja, persze, eredményhirdetés. Hárman állnak a szorító közepén. Egymás mellett A bíró a kezüket fogja. Még egy pillanat s az egyik kéz magasra emelkedik. De melyik... melyik? ! A szovjet fiú mereven néz maga elé, Gyula balkezével tétován hátra simítja haját. Még mindig nem szól a megafon. Még mindig nem szól. Az ember szíve összeszorul, ökölbe szorul szinte, a gyomra helyén egy keserű gombóc, nyeldiesi, nyeldesi... rémes! Aztán egy hang ... valahonnét a magasból... szférák zenéje, vagy a csüggedés áriája, ki tudná még ... — Attenzione ... Torok... Ungheria... Torok! Török!! Török!!! Halljátok, halljátok emberek, hallod nagyvilág: Török Gyula olimpiai bajnok ... Török Gyula olimpiai bajnok!!! Karját magasra emeli, mintha szívére akarná ölelni a tapsoló húszezret, az öt kontinenst s a hét tengert. Ajkán a gyermekek mosolya, arcán a boldogság könnyei. Török Gyula, a mókás, aranyos kispesti fiú ... a világ legjobbja. Adler Zsiga hátat fordít a sarokban. Meg-megrázkódik a válla. S a mienk is ... Köszönjük, Gyula. Könnyűsúlyban: Lengyelország: 1. Pazdzior, 2. Lo Popolo, 3. Laudonio és McTaggart A legnagyobb küzdelem az egyetlen vitatható győzelem. Félnehézben: 1. Clay, 2. Pietrzikowski, 3. Saraudi és MadiyanGyula eltáncol... Török újabb támadásra készül..Nehéz percek, boldog pillanatok: Török Gyula (Jobbra) hatalmas küzdelemben győz Szivko ellen