Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-20 / 38. szám

Heten vagyunk, uram... MERÉNYLET Egy párizsi ékszerész különös ajándékot küldött a Szervező Bizottság címére. Hét brosszot, az olimpiai fáklya „remekbe­­kicsinyített” mását. S mellé egy levelet: „Kérem, szíveskedjék ezt az olimpia hét legeredményesebb versenyzőjének átadni.” A névsor: Dawn Fraser, Ani­ta Lonsbrough, Ingrid Krämer, Larissza Latinyina, Wilma Ru­dolph, Jolanda Balas és Giu­­senma Leone. A hetedikkel — enyhén szól­va — nem értünk egyet. Viszont Signorina Leone ugyebár olasz s a Vatikán tájé­kán a szentek keze még a meg­engedettnél is jobban hajlik... saját maguk felé. Vixelni jó Ezt a javaslatot Harold Connolly tette­­ és edzője, George Eastman teljes súlyával támogatta. Azt mondta Connolly: - Szakítsunk végre a salakos do­bókörökkel. Tessék azt a kört va­lami egészen sima, fényes anyaggal borítani. Műanyagfeli­letet ajánla­nék, vagy méginkább­­ ragyogóra kefélt parkettet. A javaslat oka: Connolly egészen vékonytalpú, könnyű cipőt visel a dobáshoz és állítása szerint egy-egy verseny során hat-nyolc párat is el­­nyit. Persze, kiesni — mezítláb is lehet. „Férfi a nők falujában!” — a lapok órási címszalagokban üvöltötték világgá a hírt s a „betörő” — tulajdonképpen ép­pen ezt akarta, erre vágyott. Egy Andre Dumont nevű , patologikus feltűnési viszketeg­­séggel (arrafelé exisztencializ­­musnak nevezik az ilyesmit) megvert francia fiatalembernek sikerült megvesztegetnie a „női szakasz” szigorú őreit. Jelen­tős borravaló fejében megen­gedték neki, hogy tíz percig a falu utcáin sétálhasson. A falu meglehetősen elhagyatott volt éppen, lakói történetesen „más­sal” — versenyzés, edzés ... csekélység — voltak elfoglalva. Andre mesterbe csak egy-két olimpiai lányka botlott, de azok sem rémültek meg túlságosan. Dumont sporttárs csalódottan távozott. Ha kimegy a stadion­ba, ott a százezer „vegyesnemű” néző körében­­ bizonyosan sokkal nagyobb feltűnést kelt. A sakktáblás ingével, a mell­középig érő szakállával, lobogó hajával, cowboynadrágjával, indiánsaruj­ával. — Nem volt „nagy ügy” — mondta szomorkásan az újság­íróknak. Ők aztán „nagy ügyet” csi­náltak belőle. És Andre megvigasztalódott. És hamvad a láng ... az árbócra felkúszik a múlt, a jelen és a jövő olimpiájának zászlaja: a görögöké, az olaszoké és a japánoké Alegérkeztek. 1. Olmpiásaink újra magyar földön,­­. .Jönnek már!" A legtü­relmetlenebb várakozók csoportja: A feleségeké, testvéreké, édesanyáké. 3. „Igyekeztünk becsülettel helytállni.” A bajnokok ne­vében Kárpáti Rudolf fogadta az üdvözléseket. .. „Hogy is volt csak az Acqua Sántán?” — Kállai Gyula az öttusázók nagy pillanatait idézi fel Németh Ferenccel

Next