Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-20 / 38. szám
Hihetetlen és döbbenetes Tessék? Bill Nieder 21.06-ot dobott súllyal? Hogyan? Harry 9.5-öt futott 100 méteren? Micsoda? John Thomas 234-et ugrott magasba? Nem, nem, nem. Jurij Vlaszov 537.5 kg-os összteljesítményt ért el súlyemelésben. Ami egyenértékű a fenti — ma még mesebeli — teljesítményekkel. Egyenértékű? Állítjuk, hogy egyenértékű. Tudniillik kereken 25 kilóval jobb a régi világcsúcsnál. Vagyis— nagyvonalúan számítva — 5 százalékkal, öt százalékkal megjavítani egy már amúgy is remek világcsúcsot — ez legalábbis hihetetlen, és ha Hary, Nieder, Thomas követné Vlaszov példáját — hát bizony akkor a fent felsorolt, döbbenetes rekordok születnének. Dehát ki ez a Jurij, akit 1960. szeptember 11-ének rózsaszínű hajnalán oly lelkendezve és oly éberen tapsolt a Palazzetto közönsége, ki ez a tiszteletlen fiatalember, aki — ne nézd csak — a monstrum Paul Anderson nevét radírozta le a táblákról? Szerény kék ruhájában,fehér ingében — különösen ha egy kicsit távolabbról nézed és nem állsz közvetlen közelébe — nem is hat valami nagy embernek. Szemüvege egy ifjú matematikatanáré s dehogyis a világ legerősebb emberéé. Huszonnégy éves, mérnökhallgató Moszkvában (és micsoda remek „segédtudomány” egy súlyemelő világrekordhoz a mechanika és a statika!), 1954 óta foglalkozik ezzel a nehéz sportággal. Persze azóta történt egy és más a súlyzók közül. Hogy micsoda? Talán elég, ha első versenyének eredményeit összehasonlítjuk a legutóbbiéval, azzal az emlékezetes rómaiéval, íme: Ami már csak azért is érdekes, mert „250 kilós” 18 éves —után nálunk is akad egykettő. És, ha ezek a következő hat évet... A... oly szép, hogy igaz sem lehet... Drága bajnokság Don Bragg első olimpiai bajnoki félóráját táviratozással és telefonálással töltötte. Huszonhét táviratban közölte hazai rokonaival, barátaival és ügyfeleivel az örömhírt és két hosszú telefonbeszélgetést is „bedobott” ... egyet a mamával, egyet a menyasszonnyal. A postáskisasszony háromszáz dolláros számlát nyújtott át neki a félóra végén. Drága harminc perc volt. De - úgy érezzük - megérte. Ez Wilma Néhány „villámadat” a villámlány arcképéhez. Wilma Rudolph 1940. június 23-án született, Tennessee-ben, egy szegény néger család tizenhetedik (!) gyermekeként. 180 cm magas és ehhez mindössze 58 kiló. Már Melbourne-ben is részt vett s az amerikai váltó leggyorsabbjának bizonyult, de akkor még csak bronzéremre futotta a futásból. Gyermekkorában — autóbaleset — másfél évig mankón járt. Tessék mindezt egybevetni s aztán talán együtt szögezhetjük le: nem lehetett könnyű azt a könnyedséget elérnie, nem lehetett könnyű azt a három aranyérmet megnyernie. Úszó — smirglizz Amikor Murrey Hose kis táskáját valaki véletlenül felrúgta az uszodában, akkor nemcsak a szokásos „vízipucc” - törülköző, fésű, szappan — hullott ki belőle, hanem egy nagy ív . . . izé ... üvegpapír? ... dörzspapír?... — szóval magyarul: smirgli la. Az újságírók lecsaptak a sztorira Hajnalfény a Palazzóban, erős emberek a dobogón. Szombatról vasárnapra virradóra rendezték a nehézsúlyú súlyemelés küzdelmeit. Eredmény: fantasztikus viágcsúcs és újabb szovjet győzelem: 1. Vlaszov, 2. Bradford, 3. Schemansky s kérdezték Murrayt, mit jelentsen ez, talán az aranyérmet akarja még fényesebbre csiszolni? Rose félszegen mosolygott: — Nem, nem ... tudják, mi rendszeresen borotváljuk a lábunkat. Ez állítólag csökkenti a víz ellenállását .. . meg a súrlódást... Aztán verseny előtt ezzel a smirglivel adjuk meg magunknak az utolsó simításokat. További ajánlatunk: finomreszelő, gyémántkorong, vidra és tökgyalú. Csak egy kis emlék. Amerika legyőzte Brazíliát, olimpiai bajnok lett s most ,31| O” — Oscar Robertson, a csapat fekete csillaga — leszereli a hálót. Souvenir de Rome Wilma emlékei. Wilma Rudolph, „Tennessee fekete gazellája” is szorgalmasan gyűjtötte Róma „emléktárgyait”. A három legcsillogóbbal büszkélkedik ezen a képen. A 100 m, a 200 m és a 4x100 aranyérmeivel Az olimpia búcsúzik Rómától. A főárbócról lassan leereszkedik az ötkarikás lobogó, négy esztendeig a városházán pihen majd s akkor útra kel útra, Tokió felé. Tizenhat felejthetetlen nap záróakkordja Klasszikus verseny. Constantin diadalíve alatt fut el a maratoniak mezőnye