Képes Sport, 1960. június-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-20 / 38. szám

Hihetetlen és döbbenetes Tessék? Bill Nieder 21.06-ot dobott súllyal? Hogyan? Harry 9.5-öt futott 100 méteren? Micsoda? John Thomas 234-et ugrott magasba? Nem, nem, nem. Jurij Vlaszov 537.5 kg-os össz­teljesítményt ért el súlyemelés­ben. Ami egyenértékű a fenti — ma még mesebeli — telje­sítményekkel. Egyenértékű? Állítjuk, hogy egyenértékű. Tudniillik kereken 25 kilóval jobb a régi világcsúcsnál. Vagyis­­— nagyvonalúan szá­mítva — 5 százalékkal, öt szá­zalékkal megjavítani egy már amúgy is remek világcsúcsot — ez legalábbis hihetetlen, és ha Hary, Nieder, Thomas követné Vlaszov példáját — hát bizony akkor a fent felsorolt, döbbe­netes rekordok születnének. Dehát ki ez a Jurij, akit 1960. szeptember 11-ének rózsaszínű hajnalán oly lelkendezve és oly éberen tapsolt a Palazzetto közönsége, ki ez a tiszteletlen fiatalember, aki — ne nézd csak — a monstrum Paul Anderson nevét radírozta le a táblákról? Szerény kék ruhájában,­­fe­hér ingében — különösen ha egy kicsit távolabbról nézed és nem állsz közvetlen közelébe — nem is hat valami nagy ember­nek. Szemüvege egy ifjú mate­matikatanáré s dehogyis a vi­lág legerősebb emberéé. Huszonnégy éves, mérnök­hallgató Moszkvában (és mi­csoda remek „segédtudomány” egy súlyemelő világrekordhoz a mechanika és a statika!), 1954 óta foglalkozik ezzel a ne­héz sportággal. Persze azóta­­ történt egy és más a súlyzók közül. Hogy micsoda? Talán elég, ha első versenyének eredményeit össze­hasonlítjuk a legutóbbiéval, az­zal az emlékezetes rómaiéval, íme: Ami már csak azért is érde­kes, mert „250 kilós” 18 éves —u­tán nálunk is akad egy­­kettő. És, ha ezek a következő hat évet... A... oly szép, hogy igaz sem lehet... D­rága bajnokság Don Bragg első olimpiai bajnoki félóráját táviratozással és telefoná­lással töltötte. Huszonhét táviratban közölte hazai rokonaival, barátai­val és ügyfeleivel az örömhírt és két hosszú telefonbeszélgetést is „bedobott” ... egyet a mamával, egyet a menyasszonnyal. A postáskisasszony háromszáz dol­láros számlát nyújtott át neki a félóra végén. Drága harminc perc volt. De - úgy érezzük - megérte. Ez Wilma Néhány „villámadat” a vil­lámlány arcképéhez. Wilma Rudolph 1940. június 23-án született, Tennessee-ben, egy szegény néger család tizen­hetedik (!) gyermekeként. 180 cm magas és ehhez mindössze 58 kiló. Már Melbourne-ben is részt vett s az amerikai váltó leggyorsabbjának bizonyult, de akkor még csak bronzéremre futotta a futásból. Gyermekko­rában — autóbaleset — másfél évig mankón járt. Tessék mindezt egybevetni s aztán talán együtt szögezhetjük le: nem lehetett könnyű azt a könnyedséget elérnie, nem lehe­tett könnyű azt a három arany­érmet megnyernie. Úszó — smirglizz Amikor Murrey Hose kis táskáját valaki véletlenül felrúgta az uszo­dában, akkor n­emcsak a szokásos „vízipucc” - törülköző, fésű, szap­pan — hullott ki belőle, hanem egy nagy ív . . . izé ... üvegpapír? ... dörzspapír?... — szóval magyarul: smirgli la. Az újságírók lecsaptak a sztorira Hajnalfény a Palazzóban, erős em­berek a dobogón. Szombatról vasár­napra virradóra rendezték a nehéz­súlyú súlyemelés küzdelmeit. Eredmény: fantasztikus viágcsúcs és­­ újabb szovjet győzelem: 1. Vla­­szov, 2. Bradford, 3. Schemansky s kérdezték Murrayt, mit jelentsen ez, talán az aranyérmet akarja még fényesebbre csiszolni? Rose félszegen mosolygott: — Nem, nem ... tudják, mi rend­szeresen borotváljuk a lábunkat. Ez állítólag csökkenti a víz ellenállá­sát .. . meg a súrlódást... Aztán verseny előtt ezzel a smirglivel ad­juk meg magunknak az utolsó simí­tásokat. További ajánlatunk: finomreszelő, gyémántkorong, vidra és tökgyalú. Csak egy kis emlék. Amerika le­győzte Brazíliát, olimpiai bajnok lett s most ,31| O” — Oscar Robert­son, a csapat fekete csillaga — le­szereli a hálót. Souvenir de Rome Wilma emlékei. Wilma Rudolph, „Tennessee fekete gazellája” is szorgalmasan gyűjtötte Róma „emléktár­gyait”. A három legcsillogóbbal büszkélkedik ezen a képen. A 100 m, a 200 m és a 4x100 aranyérmeivel Az olimpia búcsúzik Rómától. A főárbócról lassan leereszkedik az ötkarikás lobogó, négy esztendeig a városházán pihen majd s akkor útra kel útra, Tokió felé. Tizenhat felejthetetlen nap záróakkordja Klasszikus verseny. Constantin dia­dalíve alatt fut el a maratoniak me­zőnye

Next