Képes Sport, 1961. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-21 / 12. szám

Erősebb a bírónál Ez Angliában történt, Faringden­­ben. A játékvezető sípja felharsant,­­a középcsatár elindította a labdát. A labda gurult néhány métert, az­tán újabb sípszó rikoltott fel. Éle­sebb, mint a játékvezetőjé. Türel­metlenebb. Az ügyeletes rendőr ma­sírozott be a pályára. Kiderült, hogy a játékosok sza­bálytalanul állították kocsijukat a stadion elé. A játékvezető erősködött, a rendőr hajthatatlan volt. A szabály az sza­bály. A pályán is, de a közúti for­galomban - még sokkal inkább. A játékosok tehát - mit tehettek? - otthagyták a pályát és mezben, bőrszeges cipővel az előírt parkí­rozó helyre vezették a kocsikat. Aztán . .. tovább fociztak, így van ? Hugo Lenard­ens, az ismert svájci teniszedző, hétről hétre érdekes szakkérdésekre válaszol a zürichi­­Sport hasábjain. Hogyan küzdhe­­tem le a lábhibámat, hogyan pör­gethetem a fonákot. . . Ilyesmik­re .. . És legutóbb - még sokkal érdeke­sebbre. Valaki ezt a kérdést tette fel: - Jobbak-e a mai játékosok a régi idők mestereinek­ íme, a válasz: , - Szögezzük le először, hogy a tenisz arculata erősen megválto­­­­zott. A mai játékos legfőbb célja, hogy minél gyorsabban pontot sze­rezzen. Az adogatás így a modern játék elsőszámú fegyverévé vált. Célja, hogy lehetetlenné tegye­­ vagy legalábbis megnehezítse a fo­gadást. A „return", az adogatás fogadása viszont hanyatlott. Nem kétséges, hogy a mai idők legjobb­jai gyors pályán (füvön, linóleu­mon, fapadlón), legyőznék elődeiket. Az biztos azonban, hogy a harmin­cas évek bajnokai salakon leg­alábbis egyenrangúak a maiakkal. Rosewall például nem operál gyil­kos szervükkel, lecsapásokkal, in­kább alapvonaljátékos. Salakon mégis „egálból" játszik a Kramer­­trupp legjobbjaival. Bizonyos va­gyok abban, hogy például Karel Kozeluh legalább így szerepelhetne Head­ék ellen. A maiak közül csak egy játékost ismerek, aki a tenisz­történelem legjobbjait mindig és minden körülmények között le­győzhette volna. Pancho Gonza­les­t, aki különlegesen hosszú vég­tagjai révén, képes a védekezésben is egészen nagy teljesítményt nyúj­tani. Öt világrész legjobbjai Azaz nem is öt - hat világrész legjobbjai. Az amerikai Helms-ala­­pítvány döntnökei ugyanis megle­hetős önkényesen osztják fel a vi­lágot, évi díjaik odaítélésekor. Nos, önkényes, vagy nem önkényes ... mindenesetre érdekes, kiket tart ez a bizottság elmúlt év legjobb sportembereinek­­ világrészenként, íme: Afrika: Bikila Abebe. Ázsia: Nasszer Ahmad (Pakisztán gyeplabdakapitánya). Ausztrálázsia: Peter Snell. Európa: Livio Berruti. Észak-Amerika: Wilma Rudolph. Dél-Amerika: Manuel Dos Santos (a római 100 gyors harmadik helye­zettje). Lehet vitatkozni. Tumba Tetszik talán ismerni ezt a bece­nevet. Johanssont, Európa egyik legjobb jégkorongjátékosát dédel­geti így mindenki, aki svédül ért. Különös fickó ez a Tumba. Reme­kül korongozik, elfogadhatóan fo­cizik, érti a népszerűség minden mesterfogását és különösen érti, hogyan kell a népszerűségből tőkét, szép kerek kis tőkét kovácsolni. Járja az országot, énekel, táncol. Ének- és tánctudása meg sem kö­zelíti a játéktudását, ám, ha a své­dek a korongozásért nem fizetnek, az énekért és a táncért viszont boldogan kipengetik a koronákat, akkor - világos! — énekelni kell és táncolni. No, most Nord mester, a Djur­­garden menedzsere megelégelte mindezt, kihagyta Tumbát a csa­patból, Johansson - mert focizni azért szeret! - egy kis csapatban vendégszerepelt. Rúgott két gólt s a nézők nem értették Nord mester eljárását, cso­dálkoztak a menedzser együgyűsé­­gén. Aztán . . . aztán egyszerre csak a gondnok jelent meg a pálya szé­lén és harsányan kiáltozni kezdett: - Tumba urat sürgős üzleti ügy­ben a telefonhoz kérik. Tumba sarkon fordult és ment. A nézők pedig­­ kezdték meg­érteni Nord mestert. dtaketorffrware pia­dja Nemrégiben intelligenciavizsgának vetette alá tanítványait egy francia elemi iskola igazgatója. Az ered­mény — enyhén szólva, döbbenetes volt. Hatvan „alany” közül ötvennégy volt teljesen tisztában Raymond Kopa futballpályafutásának minden egyes mozzanatával. Negyvenöten még azt is pontosan tudták, milyen méretű cipőt hord a csillag. Arra viszont, hogy ki volt Koper­­nikus - csak kettő adott kielégítő választ. A nagy többség latin költő­nek tartotta, volt aki török minisz­terelnöknek vélte. A „nagydíjat” azonban az a kislegény vitte el, aki Kopernikust­­ a „szputnyik atyjának” titulálta. Nos, a futballt a mi srácaink is szeretik, de bizonyos, hogy a csil­lagászat terén jobbak egy klasz­­szissal. Végre Nagy Kettős? Az angol bajnokságban jókora előnnyel­­ még mindig a Totten­ham vezet. Akkora előnnyel, hogy azt már - emberi számítás szerint - be sem lehet hozni, negyvenmil­lió angol szurkoló elintézettnek véli a bajnokság dolgát. Hogy sikerült ilyen fölényre szert tenniök a kakascímereseknek? A magyarázat nagyon egyszerű. Jól fociznak. A becsületes angol fut­­ballmesterséget itt-ott európai fifi­­kával és dél-amerikai technikával fűszerezik. Ez aztán arra késztette a bukmékereket, hogy a kupa esé­lyesévé is a „Spurs”-t kiáltsák ki. E pillanatban 3:1 arányban — te­kintélyes odds - adják a Totten­ham győzelmét. Ezzel aztán újabb futballtörténeti esemény születne. Az angol labda­rúgás sokévtizedes történetében va­lóban minden előfordult már. Egy dolog azonban soha egyetlen csa­patnak sem sikerült. A Nagy Ket­tőst, a bajnokságot és a kupa­­győzelmet egyazon esztendőben még egy csapat sem nyerte. Lehetséges, hogy Tottenham lesz az első? Szó, ami szó, megérdemelnék. Ré­szint mert jól, részint mert nagyon tisztán, sportszerűen fociznak. A bajnokságban eddig harmincnyolc mérkőzést játszottak, egyetlen játé­kosukat sem állították ki és egyet­len tizenegyest sem ítéltek ellenük. Az ilyesmi pedig Angliában­­ majdnem olyan ritka, mint a Nagy Kettős. Ez aztán a felszabadító rúgás! Tay­­lornak, a Blackburn hátvédének még a szája is tátva marad a cso­dálkozástól, milyen messzire repült az a labda. Herd, az Arsenal cen­tere békésebb ember. Ő inkább el­húzódik íme, a „csecsemősítés” legújabb eredménye. Az ausztrál vízibébik után Amerika újszülött-atlétákkal próbál­kozik. íme, az Indiana County Club versenyprogramja: 10 yardos síkfutás 1 évesek (!) számára, 20 yardos síkfutás 2 évesek számára... és így tovább, évente tíz yarddal hosszabb a táv, a klub legidősebbjei, a tizenötévesek, már 150 yardon versenyeznek. Képünkön: Barry Harwick rajtja, ő 40 yardon versenyez. 4 éves. Jó reggelt. Itt a tej. Különös talál­kozás Szardínia országútján. A „lo­­vasított” tejesember, a szardíniai Körverseny mezőnyére bukkan

Next