Képes Sport, 1961. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-21 / 12. szám
Erősebb a bírónál Ez Angliában történt, Faringdenben. A játékvezető sípja felharsant,a középcsatár elindította a labdát. A labda gurult néhány métert, aztán újabb sípszó rikoltott fel. Élesebb, mint a játékvezetőjé. Türelmetlenebb. Az ügyeletes rendőr masírozott be a pályára. Kiderült, hogy a játékosok szabálytalanul állították kocsijukat a stadion elé. A játékvezető erősködött, a rendőr hajthatatlan volt. A szabály az szabály. A pályán is, de a közúti forgalomban - még sokkal inkább. A játékosok tehát - mit tehettek? - otthagyták a pályát és mezben, bőrszeges cipővel az előírt parkírozó helyre vezették a kocsikat. Aztán . .. tovább fociztak, így van ? Hugo Lenardens, az ismert svájci teniszedző, hétről hétre érdekes szakkérdésekre válaszol a zürichiSport hasábjain. Hogyan küzdhetem le a lábhibámat, hogyan pörgethetem a fonákot. . . Ilyesmikre .. . És legutóbb - még sokkal érdekesebbre. Valaki ezt a kérdést tette fel: - Jobbak-e a mai játékosok a régi idők mestereinek íme, a válasz: , - Szögezzük le először, hogy a tenisz arculata erősen megváltozott. A mai játékos legfőbb célja, hogy minél gyorsabban pontot szerezzen. Az adogatás így a modern játék elsőszámú fegyverévé vált. Célja, hogy lehetetlenné tegye vagy legalábbis megnehezítse a fogadást. A „return", az adogatás fogadása viszont hanyatlott. Nem kétséges, hogy a mai idők legjobbjai gyors pályán (füvön, linóleumon, fapadlón), legyőznék elődeiket. Az biztos azonban, hogy a harmincas évek bajnokai salakon legalábbis egyenrangúak a maiakkal. Rosewall például nem operál gyilkos szervükkel, lecsapásokkal, inkább alapvonaljátékos. Salakon mégis „egálból" játszik a Kramertrupp legjobbjaival. Bizonyos vagyok abban, hogy például Karel Kozeluh legalább így szerepelhetne Headék ellen. A maiak közül csak egy játékost ismerek, aki a tenisztörténelem legjobbjait mindig és minden körülmények között legyőzhette volna. Pancho Gonzalest, aki különlegesen hosszú végtagjai révén, képes a védekezésben is egészen nagy teljesítményt nyújtani. Öt világrész legjobbjai Azaz nem is öt - hat világrész legjobbjai. Az amerikai Helms-alapítvány döntnökei ugyanis meglehetős önkényesen osztják fel a világot, évi díjaik odaítélésekor. Nos, önkényes, vagy nem önkényes ... mindenesetre érdekes, kiket tart ez a bizottság elmúlt év legjobb sportembereinek világrészenként, íme: Afrika: Bikila Abebe. Ázsia: Nasszer Ahmad (Pakisztán gyeplabdakapitánya). Ausztrálázsia: Peter Snell. Európa: Livio Berruti. Észak-Amerika: Wilma Rudolph. Dél-Amerika: Manuel Dos Santos (a római 100 gyors harmadik helyezettje). Lehet vitatkozni. Tumba Tetszik talán ismerni ezt a becenevet. Johanssont, Európa egyik legjobb jégkorongjátékosát dédelgeti így mindenki, aki svédül ért. Különös fickó ez a Tumba. Remekül korongozik, elfogadhatóan focizik, érti a népszerűség minden mesterfogását és különösen érti, hogyan kell a népszerűségből tőkét, szép kerek kis tőkét kovácsolni. Járja az országot, énekel, táncol. Ének- és tánctudása meg sem közelíti a játéktudását, ám, ha a svédek a korongozásért nem fizetnek, az énekért és a táncért viszont boldogan kipengetik a koronákat, akkor - világos! — énekelni kell és táncolni. No, most Nord mester, a Djurgarden menedzsere megelégelte mindezt, kihagyta Tumbát a csapatból, Johansson - mert focizni azért szeret! - egy kis csapatban vendégszerepelt. Rúgott két gólt s a nézők nem értették Nord mester eljárását, csodálkoztak a menedzser együgyűségén. Aztán . . . aztán egyszerre csak a gondnok jelent meg a pálya szélén és harsányan kiáltozni kezdett: - Tumba urat sürgős üzleti ügyben a telefonhoz kérik. Tumba sarkon fordult és ment. A nézők pedig kezdték megérteni Nord mestert. dtaketorffrware piadja Nemrégiben intelligenciavizsgának vetette alá tanítványait egy francia elemi iskola igazgatója. Az eredmény — enyhén szólva, döbbenetes volt. Hatvan „alany” közül ötvennégy volt teljesen tisztában Raymond Kopa futballpályafutásának minden egyes mozzanatával. Negyvenöten még azt is pontosan tudták, milyen méretű cipőt hord a csillag. Arra viszont, hogy ki volt Kopernikus - csak kettő adott kielégítő választ. A nagy többség latin költőnek tartotta, volt aki török miniszterelnöknek vélte. A „nagydíjat” azonban az a kislegény vitte el, aki Kopernikust a „szputnyik atyjának” titulálta. Nos, a futballt a mi srácaink is szeretik, de bizonyos, hogy a csillagászat terén jobbak egy klaszszissal. Végre Nagy Kettős? Az angol bajnokságban jókora előnnyel még mindig a Tottenham vezet. Akkora előnnyel, hogy azt már - emberi számítás szerint - be sem lehet hozni, negyvenmillió angol szurkoló elintézettnek véli a bajnokság dolgát. Hogy sikerült ilyen fölényre szert tenniök a kakascímereseknek? A magyarázat nagyon egyszerű. Jól fociznak. A becsületes angol futballmesterséget itt-ott európai fifikával és dél-amerikai technikával fűszerezik. Ez aztán arra késztette a bukmékereket, hogy a kupa esélyesévé is a „Spurs”-t kiáltsák ki. E pillanatban 3:1 arányban — tekintélyes odds - adják a Tottenham győzelmét. Ezzel aztán újabb futballtörténeti esemény születne. Az angol labdarúgás sokévtizedes történetében valóban minden előfordult már. Egy dolog azonban soha egyetlen csapatnak sem sikerült. A Nagy Kettőst, a bajnokságot és a kupagyőzelmet egyazon esztendőben még egy csapat sem nyerte. Lehetséges, hogy Tottenham lesz az első? Szó, ami szó, megérdemelnék. Részint mert jól, részint mert nagyon tisztán, sportszerűen fociznak. A bajnokságban eddig harmincnyolc mérkőzést játszottak, egyetlen játékosukat sem állították ki és egyetlen tizenegyest sem ítéltek ellenük. Az ilyesmi pedig Angliában majdnem olyan ritka, mint a Nagy Kettős. Ez aztán a felszabadító rúgás! Taylornak, a Blackburn hátvédének még a szája is tátva marad a csodálkozástól, milyen messzire repült az a labda. Herd, az Arsenal centere békésebb ember. Ő inkább elhúzódik íme, a „csecsemősítés” legújabb eredménye. Az ausztrál vízibébik után Amerika újszülött-atlétákkal próbálkozik. íme, az Indiana County Club versenyprogramja: 10 yardos síkfutás 1 évesek (!) számára, 20 yardos síkfutás 2 évesek számára... és így tovább, évente tíz yarddal hosszabb a táv, a klub legidősebbjei, a tizenötévesek, már 150 yardon versenyeznek. Képünkön: Barry Harwick rajtja, ő 40 yardon versenyez. 4 éves. Jó reggelt. Itt a tej. Különös találkozás Szardínia országútján. A „lovasított” tejesember, a szardíniai Körverseny mezőnyére bukkan