Képes Sport, 1961. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-04 / 27. szám
Pásztor Lajos: El sem képzelhető, hogy színházi vagy mozielőadást tartanának közönség nélkül. Annál sajnálatosabb, hogy a sporteseményeknek egyre csökken a közönsége — néhány sportágban már el is fogyott —, s akiknek ezzel legtöbbet kellene törődniök, éppen azok hagyják figyelmen kívül, hogy a sportnak is egyik éltető eleme és hajtómotorja a szurkolók szeretete, lelkes érdeklődése és ami ezzel együtt jár: anyagi támogatása. A sportközönség aktívabb, mint a színházi publikum. Nemcsak a jegyét váltja meg, hanem lelkes — néha szenvedélyes — buzdítással segíti kedvenceit, s válik részesévé a győzelemnek. A sportrajongók lelkesedését nem volna szabad lelohasztani, még nagyobb bűn azt teljesen eljátszani. Pedig ilyen jelenséget kezdünk észlelni az utóbbi időben. Már a sportműsor (sportnaptár) összeállításánál is figyelmen kívül marad a közönség érdeklődése. Különben hogyan fordulna elő, hogy főidényben egy futballmentes hétvégén ne legyen a közönség szempontjából is számbajöhető atlétikai vagy úszóverseny, vagy más olyan sportesemény, amely a labdarúgás konkurrenciájától megszabadulva, komoly közönséget vonzana a tribünökre. Bizony körültekintőbben lehetne összeállítani a műsort, mert ahogy látjuk, ismét lesznek olyan zsúfolt vasárnapok, ahol a szurkoló alig tud majd választani az események közül és lesz olyan — nem egy —, amikor egyáltalán nem talál a közönség számára rendezett sporteseményt. És itt van a másik furcsaság. Ha van is sportesemény — hiszen ezen a vasárnapon is volt néhány — azokon sem helyeznek súlyt a közönség részvételére. A szurkolóknak nem mindegy, hogy hol és mikor van az az esemény, amit szeretne megnézni. Nehézséget okoz a közlekedés. Törődik a rendezéssel is. Egyszóval csak oda megy el, ahol a zavartalan szórakozás biztosítva van. Jó volna törődni végre a szurkolókkal is! * Ki ne emlékezne a „villámikreknek” becézett néhány évvel ezelőtt minden válogatott viadalon úgyszólván biztos pontokat jelentő 4X100-as váltónkra. Sikert sikerre halmozva még az olimpián is megállták a helyüket. Ma jobb vágtázóink vannak, mint ők voltak, mégsem tudunk megfelelő eredményekkel dicsekedni. Bizonyára ennek is megvan az oka. A napokban találkoztunk egyik válogatott sprinterünkkel és amikor a váltószám után érdeklődtünk, azt mondta, hogy az idén még nem volt ilyen edzésük. Mikor lesz? — Nem tudom — volt a válasz. * Különben is aggódunk atlétikánk nem kielégítő fejlődése miatt. Nincs helyünk arra, hogy leközöljük a 10 év előtti rekordlistánkat, mellé téve például a lengyel, vagy az NDK atléták akkori csúcseredményeit. Bizony jelentéktelenek voltak a mieink mellett. Hiszen abban az időben Európa élvonalát képviselték versenyzőink. És ma? Alaposan megelőztek bennünket. Nemcsak az említett két ország atlétái, hanem mások is. Egyszóval nem tartottunk lépést a fejlődéssel. Pedig a versenyzőgárdánk most is kitűnő. Tehetségben nincs hiány. Szakembereink is megfelelőek. Mégis sorvad az atlétikánk. Az az érzésünk, hogy nem a súlyának és jelentőségének megfelelően karoljuk fel ezt a gyönyörű sportágat. Az egész atlétikánk „elhanyagolt” benyomást tesz. Erre vallanak az immel-ámmal, félkézzel rendezett versenyek. Ne vegyük el a lelkes, tehetséges versenyzők kedvét, ne hagyjuk cserben az egész ország sportkultúráját legjobban tükröző sportágat, az atlétikát. Címvick -tv Az MHS nemzetközi sportlövő versenyére Bulgária, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió valamennyi számottevő versenyzője eljött hozzánk, összesen 39 külföldi „mesterlövész” vette fel a küzdelmet két fegyvernemben — kisöbű sportpuska és sportpisztoly — a hazai élgárda 38 sportlövőjével. A hazai és külföldi versenyzők között hazájuk sok-sok bajnokát találjuk, sőt két olimpiai bajnokot, meg egy olimpiai (és világbajnoki) második helyezettet is. Mindhárman az MHS testvérszervezetének, a szovjet DOSZAAF-nak a versenyzői. Guscsin, a római olimpia sportpisztoly bajnoka, Samburkin, a kisöbű sportpuska összetett versenyének olimpiai bajnoka és Nyijazov, a második helyezett is a résztvevők között van. És amikor éppen „lyukas” délelőttel rendelkeznek, akkor a lőtér klubjában a biliárdozás „nemes” mesterségében mérik össze erejüket a többi ország „MHL”-lövőivel, a lengyel LPZ, a bolgár DOSZO, az NDK-beli GST és a magyar MHL-versenyzőkkel. A 29 éves Samburkint arról kérdezzük, mennyit edz általában. — Erre nehéz válaszolni — mondja Samburkin. — A versenyidényban hetenként négyszer, az alapozó időszakban pedig hetente hatszor tartunk edzést. Naponta 3—6 óra hosszat. (Ez körülbelül annyit jelent, hogy évente ezer órát töltenek el edzéssel!) Nyijazovot a kiegészítő sportágak felől kérdezzük. — Jómagam tavasztól őszig az úszást, télen pedig a korcsolyázást művelem. Bisztrón hozzáteszi: — Az úszás mellett népszerű az asztalitenisz és a tenisz, télen pedig a korcsolya mellett a sízés. Vasárnap délutánra ért véget a rendkívül színvonalas, érdekes, háromnapos küzdelem. Szovjet, lengyel és magyar győzelmek születtek az egyéni- és csapatversenyek során. Hammeri László két győzelmével a legeredményesebb magyar versenyzőnek bizonyult. Az MHS nemzetközi sportlövő-versenyén öt ország legjobbjai vettek részt. Képünkön: Samburkin, az 1960-as római olimpia bajnoka a kisöbű sportpuska-versenyben Hammerl László két számban győzött A szovjet Nyijazov (jobboldalt), a római olimpia második helyezettje, a szünetben újságot olvas (Képes Sport — Hemző Károly felvételei) .