Képes Sport, 1961. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-01 / 31. szám
ANGLIA * Peter Marber. A sport pesti rajongójának valószínűleg nem sokat mond ez a név. Persze, ki csodálkozhatnék rajta? Peter Marber krikettjátékos, Lancashire megye egyik legjobbja, a brit válogatott tagja. És hogy most egy röpke pillanatra nálunk is felszínre került... talán annak sem ő maga az oka. Hanem a következő történet, amely anynyire angol, hogy érdemes talán Pesten is elcsodálkozni rajta. Tudvalevő, a krikettjátékosok fehér ingben és fehér hosszúnadrágban űzik fura sportjukat. Ehhez az öltözékhez - ünnepélyes pillanatokban - aranygombokkal díszített sötét zakó is járul. Mármost Peter Marber főbenjáró bűnt követett el. Egy mérkőzés szünetében , kabát nélkül tért meg társaihoz. Minthogy pedig az angol krikett játékosok ilyenkor kötelességszerűen teát isznak - bizony a szünet társadalmi eseménynek számít és ilyenkor Ingujjban feszíteni. .. ilyet még Victoria királynő sem hallott. Bob Barber, a csapatkapitány halk félmondattal figyelmeztette Pétert erre az illetlenségre, mire a „lázadó” - ez már aztán minden képzeletet felülmúló vállat vont: - Nem veszem fel. Olyan melegem van. Persze, hogy nem játszhatott tovább. Sőt. A szövetség fegyelmi bizottsága foglalkozott az üggyel és Peter Marbert két további mérkőzésre eltiltottta a krikettezéstől. A tárgyaláson Marber megtört, alázatosan bocsánatot kért csapatkapitánytól és a szövetségtől, de az ítéleten ez már nem változtathatott. Ami - végeredményben - igen helyes dolog. Hiszen a mese is akkor szép, ha a jók elvesztik jutalmukat, a bűnösök pedig büntetésüket. No nem igaz? December vége felé ismét Kairóban játszik a Real Madrid. A jegyeket már árulják. A Zamalek elleni mérkőzést ezúttal a kevéspénzűek is megtekinthetik - már hogyha eléggé takarékosak. Az egyiptomi szövetség ugyanis részletfizetésre bocsátott ki jegyeket. A belépő árát négy részletben lehet kifizetni. - Tudjuk, hogy ez jelentős érvágás szurkolóink pénztárcáján — mondta a szövetség egyik vezetője —, de kénytelenek voltunk vele. Mert hát nem olcsó mulatság a Reállal futballozni. Igen, a gazdagok ritkán „szívbajosak”. Tanulmány egy szoborcsoportozathoz. A mű eíme: „Férfipáros”. A két modell — nohiszen ki ne ismerné — Pietrangeli és Sirola. Mellesleg éppen a Darmon—Grinda kettőst verik az olasz—francia DK mérkőzésen Ez a két kép bizonyára jól megmutatja, micsoda különbség is valójában. Dél-Amerika: balett, tánc, művészet. Európa: Jól átgondolt, tervszerű és kemény edzésmunka. Hogy melyik a célravezetőbb? Azt persze nehéz eldönteni. Eric Batty, a kitűnő angol szakember mindenesetre az utóbbit tartja jobbnak. Az euróval* Azt mondja: Altatóban kétféle játékos-típust ismerek. A „gondolkodót” és a „naturalistáit”. Az első megfelelő és okos edzői munka eredménye. A második ösztönös tehetség. Nem tanítható. Nem is tanul - csak kopiroz. Amit másnál lát, átveszi. Az első típushoz tartozik Európa csaknem valamennyi legjobbja. Legfőbb erényük: sokoldalúságuk és feltétlen megbízhatóságuk. Képesek arra, hogy megértsék és végrehajtsák az edző utasításait, játékmodorukat az ellenfélhez alkalmazzák és ehhez képest akár hétről hétre más és más szerepben brillírozzanak. A „naturalista” tökéletesen játssza a maga „szólamát”. De csak azt. A saját területén csillogó, minden bizonnyal különb a „gondolkodónál”. De ha váratlan esemény jön közbe, ha kizökkentik Jeteméből, megtalálják trükkjei ellenszerét - megsemmisül. — Ezért nem vált be a világ egyik legnagyobbnak tartott játékosa, Didi a Real Madrid csatársorában - mondja Batty. — Képtelen volt játékát a Real szerkezetébe illeszteni, képtelen volt változtatni, alkalmazkodni. A változatosság, a variálásra való képesség pedig az igazi művész jegye. Fenn: dél-amerikaiasan. Részlet egy argentin labdarúgó-balettből. Didi Cariz és Lula Melita Castro kenőse. Jobbra: európai módra. A tbiliszi Dinamó céltudatos, kemény edzése