Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1962-06-19 / 25. szám
HADD NÉZZÜK hát, milyen is az a csapat, amelyikért Hidegkúti Nándi otthagyta a Fiorentínát... — mondták a nézők az újpesti pálya lelátóin, s a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel várták az V. Dózsa— Mantova mérkőzés kezdetét. Aztán elindult a játék, eltelt húsz perc, harminc perc, egy félidő, s a játékosaival az öltözőbe ballagó Hidegkúti felé elhangzott a nem pontos szakszerűséggel megfogalmazott, de igen-igen találó vélemény: — Nehéz dolgod lesz, Nándi... Hát igen, ez a csapat nem a Fiorentína. Mi, ha a legszebb jelzőt keresnénk, azt mondanánk rájuk: derekasanküzdöttek! Még 4:0 után sem adták meg magukat, példamutató lelkesedéssel harcoltak — ha eredménytelenül is — legalább a szépítésért. AZ U. DÓZSA végig kezében tartotta a mérkőzést, s szinte kénye-kedvére focizott. Játékosai még azt is megengedték maguknak,ezúttal nyugodtan tehették), hogy kicsit öncélúan brillírozzanak, a közönség „szépérzékére” hatva játszanak. „Bűvölték” a labdát, szellemesen adogattak, s ezúttal nem maradtak adósak még a lövé Nem sikerült a visszavágás Tatabánya tekesport kedvelő közönsége nagy várakozással tekintett a magyar—csehszlovák teketalálkozó elé, hiszen válogatott mérkőzést először rendeztek városukban. Női csapatunk esélyesként indult, bár tartalékosan állt fel, de az utolsó párosításban a csehszlovák Kusnierzová, aki ezen amérkőzésen „nem tudott rosszul dobni” 463 fás eredményével 14 pontos győzelmet szerzett csapatának. A magyar női csapat tagjai jól küzdöttek, különösen Schreiné 440 fás eredménye volt biztató, de a csapat többi tagjai idegeskedve nem tudták ezt az eredményt megközelíteni. A férfiak összecsapása, heves küzdelmet hozott. Az Európabajnok csehszlovák együttes tagjai fokozottan lendültek játékba, tarolásban biztosabban dobáltak, különösen Kocareksekkel sem. Sóhajtoztak is eleget a lila-fehér szurkolók: — Hej, ha így csináltátok volna ezt a tavaszi idényben is! Végül — 4:0-ra győzött a hazai csapat, de — győzhetett volna többet is. A Mantova csapatán — és főleg a kapusán (mind a négy gólban „ludas” volt) mindenesetre nem múlott... (b) volt elemében, aki jelentősen hozzájárult csapata 75 fás győzelméhez. A magyar csapat tagjai jól hajráztak, de a csehszlovákok előnyét nem tudták behozni. Tehát nem sikerült visszavágni a tavalyi kettős vereségért, de nagyon örülnénk, ha ez a visszavágás majd a világbajnokságon sikerülne válogatottunknak. (timmer) Bato — Chile ... Chile? ... Ugye az egy állam valahol Amerikában ... (Bató Géza rajta) A három gólt szerzett Lenkei a lendülettől befutott a kapuba, most boldogan fut vissza, Bene ujjongva emeli magasba a kezét. V. Dózsa—SC Mantova 4:0 Lenkei — elég közelről — a harmadik gólt lövi Francalanca kapus hálójába. A labda a kapus kezét érintve jut a kapuba (MTI Fotó — Petrovics László felvételei) A búcsú pillanata a toledói út előtt Birkózó-válogatottunk a ferihegyi repülőtéren. Balról jobbra: Varga, Pólyák, Reznák, Matura Mihály, Kozma, Terényi Imre, Feze József, Gurtes, Hollósi (MTI Fotó — Mikó László felv.)