Képes Sport, 1962. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1962-09-04 / 36. szám

Két kép, csupa lendület, csupa temperamentum. Balra: régi, ked­ves ismerősünk, Jerzy Pawlowski kapja le sisakját. Benn van az utolsó találat és ez az utolsó ta­lálat­­ világbajnokságot jelent a lengyel csapatnak. Jobbra: a belga Beig Delouve röppen Európa-baj­­nokság és Európa-rekord felé „vizisíugratásban” Mégis? Martin Lauer, a súlyos betegségen átesett gátfutó világrekorder még mindig mankón jár. De­­ rendszere­sen szertornánk már a müncheni sportcsarnokban. Méghozzá olyan ered­ményesen, hogy többen úgy vélik: visszatér a salakra. Talán valamelyik dobószámot választja, szuvenirgyöjtők hiszékenysége olykor minden kép­zeletet felülmúl. Különösen Brazíliában. Történt, hogy Zico szent esküvést tett: ha újra világbaj­nokságot nyer a csapat, megválik legszebb ékessé­gétől, bajuszától. Az esküt tett követte s a szó­ban forgó borbély most — szálanként urulja a já­tékos bajuszát. Minden szál mellé közjegyzői ok­iratot csatol. Igazolja, valóban eredeti szőrszál­ról van szó. Azóta — gazdag ember. S ha valaki kételkedik, létezhet egyáltalán ilyen vastag ba­jusz, annak ezt mondja: — Látja, senor, a mi játékosaink ebben is el­sők a világon. No, nézd csak, foci a felhő­karcolók tövében. Az amerikai nemzetközi torna csehszlovák résztvevői edzenek a végső győzelmük előtt. Igen, a Játé­kok Királya a nagy vizen túl is hódít. Persze, az amerikai labdarúgás (1. „Ez is foci?’* c. kis hírünket) azért, valahogyan még nem az igazi. Talán. Talán egyszer majd ők is rájönnek arra, hogy mi a jó. Tessék megengedni, hogy Miss Bűbájt (Wilma Rudolphot) ez egyszer minden különösebb indok nélkül mutassuk be rajongóinak. Íme, a Tennesseei Gazella — ma már egy háromhónapos kicsi néger ma­mája — újra itt van, kedvesebb, mint valaha és legalább olyan gyors, mint annak idején, Rómában. S ez­­ nem is kevés.

Next