Képes Sport, 1962. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1962-09-04 / 36. szám
Két kép, csupa lendület, csupa temperamentum. Balra: régi, kedves ismerősünk, Jerzy Pawlowski kapja le sisakját. Benn van az utolsó találat és ez az utolsó találat világbajnokságot jelent a lengyel csapatnak. Jobbra: a belga Beig Delouve röppen Európa-bajnokság és Európa-rekord felé „vizisíugratásban” Mégis? Martin Lauer, a súlyos betegségen átesett gátfutó világrekorder még mindig mankón jár. De rendszeresen szertornánk már a müncheni sportcsarnokban. Méghozzá olyan eredményesen, hogy többen úgy vélik: visszatér a salakra. Talán valamelyik dobószámot választja, szuvenirgyöjtők hiszékenysége olykor minden képzeletet felülmúl. Különösen Brazíliában. Történt, hogy Zico szent esküvést tett: ha újra világbajnokságot nyer a csapat, megválik legszebb ékességétől, bajuszától. Az esküt tett követte s a szóban forgó borbély most — szálanként urulja a játékos bajuszát. Minden szál mellé közjegyzői okiratot csatol. Igazolja, valóban eredeti szőrszálról van szó. Azóta — gazdag ember. S ha valaki kételkedik, létezhet egyáltalán ilyen vastag bajusz, annak ezt mondja: — Látja, senor, a mi játékosaink ebben is elsők a világon. No, nézd csak, foci a felhőkarcolók tövében. Az amerikai nemzetközi torna csehszlovák résztvevői edzenek a végső győzelmük előtt. Igen, a Játékok Királya a nagy vizen túl is hódít. Persze, az amerikai labdarúgás (1. „Ez is foci?’* c. kis hírünket) azért, valahogyan még nem az igazi. Talán. Talán egyszer majd ők is rájönnek arra, hogy mi a jó. Tessék megengedni, hogy Miss Bűbájt (Wilma Rudolphot) ez egyszer minden különösebb indok nélkül mutassuk be rajongóinak. Íme, a Tennesseei Gazella — ma már egy háromhónapos kicsi néger mamája — újra itt van, kedvesebb, mint valaha és legalább olyan gyors, mint annak idején, Rómában. S ez nem is kevés.