Képes Sport, 1964. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)

1964-01-28 / 5. szám

A Fogl-gát A két Fogl-testvért külföldön is így is­merték: a Fogl-gát. A „kettő” (Karcsi), meg a „három” (Józsi) ösz­­szesen kilencvenkét­­szer (54 + 38) játszott a nagyválogatottban. Fogl Károlyt a vi­lág legjobbjai között emlegették — jogosan. Bíró Sándor Fogl II. Károly immrn n p W U UUMüülLlLÜÜUj mintmiBtini p| JLtO/tM hatvenei Azért persze ne tessék úgy venni az egészet, hogy ha va­laki hátvéd, akkor már nem is lehet technikás. De meny nyíre lehet! Csakhát régen, a­ futball őskorában az volt a hátvédek első számú jelmondata: el a labdát a kaputól! Később egyre növekedtek a hátvédek feladatai, s ma már elemi követelmény, hogy ne csak romboljanak, hanem tá­madásokat is indítsanak. Nagy hátvédeink minden időben voltak. Berántól kezdve Rumbold, Payer, Csüdör, Szendrő, Révész, Feldmann, a két Fogl, Mándi, Sternberg, Korányi, Biró ... HÁROM HÁTVÉD Azazhogy a WiW-rend­­szer a régi kettő helyett három hátvédet járt elő­ a csapatoknak. (Ma már négy, öt, hat hátvéddel játszanak, de remélhető­leg ez is megszűnik egy­szer, mint a lófark­­frizura, meg a cowboy­­nadrág.) A hátvédpárt tehát felváltotta a hát­védsor, amelyben olyan ragyogó képességű fut­ballisták szerepeltek — hogy a hazaiaknál ma­radjunk —, mint Balogh II., Rudas, Kispéter, Bör­­zsei, Buzánszky, Lantos, Mátrai Sándor Mándi Gyula Balogh II. Sándor

Next