Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-18 / 29. szám
H+A KLPERKYŐ LIELLÖL JELLA TJt K+++ A KEPIKYŐ LIELLÓL Bundzsák: — Nem nevezném pechnek. Tizenöt méterről el kell találni az üres kaput. Azért megnyerjük. Flóri és Jancsi jól játszik. A gól óta csak mi futballozunk. Novák: — Ha nincs az az első gól, 2:0-ra vezetünk. Ha meg történetesen mi szerezzük... 4:0-ra. Bundzsák: — A VB eddigi legjobb mérkőzése. Jobban játszunk, mint évek óta bármikor. Újra Manchester. Most nagyon kijön Coluna hadvezéri zsenialitása. A pálya középső harmadán szinte minden az ő akarata szerint történik, filozófikus módon határozza meg és irányítja csapata tempóját. A portugálok máris időre játszanak. — Jogukban áll — mondja Bundzsák. — Mindenki addig játszik a labdával, amíg el nem veszük tőle. Most újra megindulunk. Albert hosszan szökteti magát, Carvalho kivetődik, úgy tűnik, elveszett a labda. Albert lecsap rá és a kapus keze alól Renéhez gurít. A szélső belövi. — A hatvanadik percben — mondja Novák. — Egy óra alatt összeszedték magukat. Most már lerohanják őket. Most ők tartanak ott idegileg, mint mi a 3. percben. Hét percre rá Augusto befejeli a portugálok második gólját. Nagy-nagy csend a képernyő előtt. — Kapussors — szólal meg Novák. — Mindenkinek a hibáját jóvá teheti valaki más, csak a kapusét nem. Ha a labda a felső sarokra vágódik, Miska esetleg repül és megfogja. Ilyen poszt ez, csak logikát ne keressen az ember. Megtorpanunk. A portugálok mindenféle különös eszközzel húzzák az időt. Fogcsikorgatva küzdünk, de fogcsikorgatva csak küzdeni lehet, játszani nem! — Ilyenkor már semmi sem sikerül — mondja Bundzsák. — Az ember rohan, a szíve a torkában kalapál, szétpattan a feje az iszonyatos akarástól. De minél inkább erőlködik, annál rosszabb. Valahol, tudat alatt érzi, hogy minden hiába. És — talán éppen ezért — tényleg hiába minden. A második hullámvölgyből már nem lehet kimászni. Callaghan lefújja. — Három potyagól és három kihagyott ziccer fórt nem adhatunk a portugáloknak — mondja Novák. — Ennyit senkinek sem adhatunk. A különös az, hogy most már régóta megerősített védelemmel játszunk, öt hátvéddel, sepregetővel védekezünk és mégis kapjuk a gólokat. Nincs középpályás játékunk. És ami van, lassú. A portugálok úgy rohantak vissza, mint az ördögök. — A kibicnek semmi sem drága — mondja Bundzsák. — A legegyszerűbb dolog utólagos tippeket adni, kívülről. A brazilokat minden esetre megverhetjük. Még ő mondja, hogy a kibicnek semmi sem drága. A brazilok 72 órát pihenhetnek egy könnyű mérkőzés, Mátraiék 48 órát egy hallatlanul nehéz mérkőzés után. Mire alapozza hát? — Nem valószínű, hogy a csatáraink még egyszer kihagyjanak ennyi helyzetet. — Kérdés, hogy lesz-e ennyi helyzetünk — mondja Novák. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, kiderül. A lendület mindenesetre szép volt, az akarás tiszteletre méltó. A következtetésekkel nyugodtan várhatunk néhány hetet. Ami tény: szerdán este 3:1-re kikaptunk Portugáliától. A nap néhány órával később természetesen mégis feljött. Fenn: egy gól és ami utána következett. Baloldalról érkező labda Szentmihályiról Augusto elé pattan. A portugál fiú kapura fejel. Kapusunk repül, de csak Augustót éri el, a labdát már nem. Hátul a bekötözött fejű Eusebio figyel. És a hatás ... Mátrai kétségbeesetten fekszik a földön, még a könyöke is csupa kétségbeesés. Hátul Augusto és Eusebio. Jobbra: Farkas, mint szendvicsember. Villámcsatárunk csak egy lépésnyire van a labdától és a góltól, Carvalho és Morais ugyancsak közrefogja |-|J 3 0 ›H A- ' d M •P o í U ›■■ O 3 rM Cl} f •• P ,1 r' « ej s'» 4 O Ch ■ p “ 4 ’ ■ X w ^ o X ›D P P K\rH ^ rH O O ť*- rH C3 KJ K V)