Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-18 / 29. szám
FINÁLÉ UTÁN... Öt napon át lengett Szombathelyen, a vasi főváros gyönyörű új létesítményének, a Művelődési és Sportháznak homlokzatán annak a 19 nemzetnek a zászlaja, amelynek fiataljai immár kilencedszer ad- „tak találkát egy inasnak. Szerdán este — még egy ,,vetélkedőn” — a kilencedik európai asztalitenisz ifjúsági seregszemle zsűrin kívüli számán, a gálaesten lehetett hallani a magyar szón kívül a nekünk idegenül hangzó, de az öt nap alatt megszokott,idegen” szavakat. Mire elsötétült a Művelődési és Sportház, már csak az emlékek maradtak abból az impozáns nemzetközi ifjúsági viadalból, amelynek a sportbeli vetélkedőn kívül a népek egymás közötti megértése, barátsága volt a fő célja. Lehet, hogy a fehér kaucsuklabda legjobb európai ifjú mesterei a viadalok során mint ellenfelek álltak szembe egymással, a finálé után már elmosódtak a verseny izgalmainak emlékei, s a 19 nemzet fiataljai egy nagy család gyermekeként búcsúztak egymástól, — a viszontlátásra legközelebb a dániai seregszemlén! És amit még elmondhatunk a nemes vetélkedőről: negyedszer is a szovjet együttes nyerte el a Bukarest Kupát, két szép magyar sikernek tapsolhattunk Poór Éva és Klampár Tibor jóvoltából. A függöny tehát legördült, elültek a nagy európai ifjúsági seregszemle izgalmainak hullámai, jöhetnek az újabb feladatok, izgalmak... Szabó Jenő A két magyar aranyérmes: Poór Éva és Klampár Tibor Gomozkov és Vardarjan a férfi páros győztesei az emelvényen Nagy Ottó felvétele OSN Az Országos Sport Napok első szakasza lassan befejeződik. A statisztikák, számok mindennél ékesebben bizonyítják: az OSN jelszava, Sportolj velünk, meghódította a szíveket. Az elmúlt hónapok alatt tíz- és tízezrek versenyeztek, sportoltak az ország különböző sportpályáin — a legkisebbtől a legnagyobbig —, s százezreknek okoztak gyönyörűséget, kellemes szórakozást az OSN égisze alatt megrendezett járási, megyei, városi sportünnepségek. Képünk egy kis falucskában készült , a csikós töttösi gyerekek kedves gyakorlatának egy mozzanatát örökíti meg. LAKATOS GYÖRGY: Asztalitenisz ABC A dolog szinte nevetségesen egyszerű. Nincs kultúrterem, nincs úttörő otthon, nincs játszótér, ahol ne állna néhány □ jól ismert és közkedvelt nagy zöld asztal. Az ütők fillérekbe kerülnek, a labdák még annyiba sem. Miért hát, hogy oly sokan pingpongoznak és oly kevesen asztaliteniszeznek mifelénk? A szerző nem válaszol erre a kérdésre. Okosabb, kedvesebb dolgot művel. Színesen, szívhezszólóan meséli el, hogyan válhat igazi sport a kezdők pötyögtetéséből, milyen úton - és milyen módon - kell megtenni az első lépéseket a világszínvonal felé. És egy bizonyos szinten túl, ahol könyvből már semmiképpen sem lehet tovább tanulni - ott van követendő példának a legnagyobbak pályafutása. Emlékezetes pillanatok élednek fel, az ember hátán végigfut a nagy világversenyek idegárama. Mellesleg: aki soha nem akar odaállni az asztal mellé, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, vajon soft, vagy szivacs-e az ütő ... az is sok örömet lelhet ebben a könyvben.