Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-25 / 30. szám

Borbély Pál: Változó erőviszonyok A magyar csapat is elbúcsú­zott tehát a világbajnokságtól. Keserűségükre vigasztalás le­het: bejutottak a legjobb nyolc közé. Játékukkal, magatartásukkal pedig új híveket szereztek a magyar labdarúgásnak. Mi búcsúztunk, de a nagy verseny tovább folyik, s ezért nem is lehet még végleges meg­állapításokat leszűrni a látott játékból, a küzdelmekből. Egy azonban máris megálla­pítható: az évtizedek óta fenn­álló erőviszonyok megváltoztak. Lényegesen eltörpültek a csapa­tok közti tudáskülönbségek. Most is voltak esélyesek, de jó­val korábban elbúcsúztak, mint azt várni lehetett. A hazai sajtó hadakozott az uruguayiak védekező játéka, az argentinok keménysége miatt, kévéser­te a gólokat, a kapu előtti izgalmakat. De a szakem­berek többsége mégis bizako­dással néz a labdarúgás jövője elé. A labdarúgás, s maga a játék képe az elmúlt években gyöke­res változásokon ment ugyan keresztül, de a teoretikusoknak, a világ legjobb edzőinek elkép­zeléseivel még nem tudott lé­pést tartani a gyakorlat. Taktikailag ma már mértani pontosságú terveket szőnek. Fel­mérik a pályát, figyelembe ve­szik a saját csapat­képességeit, segítségül hívják az­ orvosokat, mérnököket, tanulnak más sportágak tapasztalataiból. En­nek a sportágnak a reneszán­szában olyan fogalmak szület­tek, mint a középpályás játékos fogalma, a felfutó középhátvéd, a felfutó hátvéd, a beállós kö­zéphátvéd, a tudatos ritmusvál­tás, stb., stb.... Igen, a sportág történelmében rendkívül fontos időket élünk. Most, a szemünk láttára válik felnőtté a labdarúgás. Feolát idézem, aki két világbajnoksá­gon vitte diadalra csapatát: — Ma már olyan a jó csa­pat, mint a finom gépezet, amely csak akkor működik jól, ha minden fogaskereke ponto­san van összecsiszolva. Nos, ezen a VB-n még nem minden csapatnak a gépezete működött ilyen simán. Nem egyszer előfordult, hogy por ke­rült a masinába. Voltak csapa­tok, amelyek az új felfogásnak, elképzeléseknek csak a felét tudták megvalósítani. Az uru­guayiak megelégedtek a véde­lem megerősítésével, az argen­tinok felkészülési, erőnléti problémák miatt nem tudnak gyorsan játszani, ezért sokszor szabálytalanságokkal darabolják szét a játékot. A németek tel­jesítményében túlteng a mérta­ni precizitás, a sakkozás, s mi sem tudtunk minden mérkőzé­sen azonos szinten játszani. De játszottunk egy mérkőzést, amely minden igényt kielégített. És játszottak a németek is, a portugálok is, a szovjet váloga­tott is olyat, amelyben már meg­mutatkozott az újszerű játéknak a szépsége. Az egyéni virtuozi­tás, cselsorozatok, bravúros megoldások helyett a játék len­dülete, eleganciája ragadtatta tapsra a közönséget. Pelé Londonban azt nyilat­kozta, hogy elsősorban a ma­gyar játék szellemességét viszi haza kellemes emlékként Ang­liából. Schön, az NSZK edzője ki­jelentette: a magyarok a brazi­lok ellen bebizonyították, hogy a szép játékot is össze lehet kapcsolni a férfias, kemény helytállással. Több lap megállapította, hogy ezekhez a jó mérkőzésekhez a magyarok, portugálok, németek, szovjetek egy-egy kiemelkedő teljesítményéhez mérik ezentúl itt Angliában, az igazi labda­rúgást. Hogy mennyi időre van még szükség ahhoz, amíg ez az új­fajta játék a teljességében ki­bontakozik? Erre ma még nem lehet fe­leletet adni. Az érés a sport­ban is időt kíván, s ez esetben annál is inkább, mert az elkép­zeléseknek még csak a körvo­nalai valósultak meg: gyorsan, egész pályán játszani! Játszani!... Ha majd nemcsak a legjob­bak, hanem a klubcsapatok is világszerte átveszik az értékes tapasztalatokat, a sok gondol­kodó ember új megoldásokkal gazdagítja majd a ma még va­lóban elég szegényes taktikai tárházat. A játékosok nemcsak erővel bírják majd a nagyobb iramot, a több futást, hanem techniká­juk is ehhez igazodik. Kevesebb lesz az eladott lab­da, a láb nagyobb százalékban kiszolgálja majd a ravaszságot, a gondolatot, a szellemességet. A távlatokban gondolkodó világhírű szakembereknek a művészete, hogy fel tudják mér­ni a saját helyzetüket,­ meg tudják határozni a fejlődés irá­nyát és terveket tudnak készí­teni arra, milyen munkával, speciális képzéssel lehet a leg­rövidebb idő alatt végigmenni a két pontot összekötő egyene­sen ... Ez az egész olyan, mint a já­tékban a keresztezés. Oda kell érni!... • A HELYSZÍNRŐL JELENTJÜK • A HELYSZÍNRŐL JELENTJÜK

Next