Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-18 / 29. szám

­L J­IEEE­T­J Íj K+++A KÉPERNYŐ MELLŐL JELEKTJtlKf+! Vagy Szepesi. Tessék csak el­képzelni: valaki élete első világ­­bajnoki mérkőzését szokatlan poszton, a brazil válogatott el­len játssza. Feladata egyszerű: csak Garrinchát kell lefognia. Szepesi nem csak lefogja. A­­ mérkőzés hajrájában arra is marad ereje, hogy bombalö­vést zúdítson Gilmar kapujára. Garrincha a mérkőzés során alig találkozik a labdával, ő a brazil csatársor leggyengébb embere. Nyilván nem azért, mert hir­telen elfelejtett futballozni. És Farkas és Mészöly és Rá­kosi és Bene .. . akik 17—18 éves fejjel egy nagy korszak letűnte után szinte kényszerűségből ke­rültek a válogatottba és akiknek mindig összehasonlítgatásokkal, bezzegekkel kellett küzdeniük, mert soha semmit nem csinál­hattak olyan jól, amit az arany­­időszak klasszisai — néha a megszépítő messzeség fátyla mögött — ne műveltek volna még százszorta jobban. Pénteken este 21 óra 30 perc­­­­kor nagy, súlyos pszicholó­giai tehertől szabadulhatott meg ez a gárda. Fizikai állóképesség? 87. perc. Albert a saját tizen­hatosáról indul el a labdával. A kamera premier planba hozza, végig követi mozgását. Csodála­tos „fahrt” ez. A középcsatár út­ját kottázni lehetne, töretlen lendületű futás közben apró ke­resztlépésekkel, sasszékkal szá­guld át az egész pályán, centi­­méteres irányváltásokkal vá­lasztja le magáról egyenként a brazil védelmet. A labda végig ott van a lábán, szinte magától gurul Albert súlypontja alatt, rá sem kell most nézni, oda sem kell figyelni. . . előre, csak elő­re. Ugyanezen a képernyőn lát­tuk Bob Hayes tokiói futását. Az volt talán ehhez a produk­cióhoz foghatóan lenyűgöző sportteljesítmény. A Flóri. Aki éveken át beállt az ötösre, egy kissé unott hatást keltve rugdosta visszafe­lé a labdákat és olykor csípőre tette a kezét. Most kilencven percig rohan, küzd megállás nélkül, kaputól kapuig bejátssza a pályát. A­­mikor a szünet után újra kijön a gyepre, köröskörül tapsolni kezd az Everton pálya közönsége, ütemesen kiáltozzák: — Al-bert, Al-bert, Al-bert... :ÍTJÍiK+++A KÉPERNYŐ MELLÉ Miért? Hogyan? Mi hozta ezt a változást? A refrén természetesen itt is­­ visszatér, teljesen világos, ért-­­ hető, ha A tanulság nem kevésbé. Bízni kell azokban, akik csak­­ a munkában bíznak. 1 PETERDI PÁL 1­ 4 A LIVERPOOLI HÁROM HUSZÁROK (Czifferszky Béla rajza) JELENTE JÜK+++A KÉPERNYŐ KELL: 5­­­e Bemelegítő­ bravúr! Az­­ első percben harminc­­ méterről hatalmas lövés­­ zúdult Gelei kapujára.­­ Kapusunk repült és a léc­­ fölé tolta a labdát. Aztán­­ mi lendültünk előre ... o. És ez volt Sipos Feri. Az üres kapuba tartó labdát az utolsó pillanatban fantasztikus spárgával húzta vissza a mezőnybe. Még Alcindo is elcso­dálkozott

Next