Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-18 / 29. szám
Hoffer József Pelé... Eusebio... Albert... A világ 352 játékosát nevezték az angliai, nyolcadik labdarúgó-világbajnokságra — köztük a futballvilág fejedelmét, a „fekete gyémántot” — Pelét. Kétségtelenül az ő neve áll ma is a különböző rangsorok élén. Pelé bemutatkozása valóban élményt jelentett, mesteri módon dirigálta csapatát, s egyénisége döntő módon befolyásolta társai játékát. Bellini a csapatkapitány, de a pályán mindenki Pelére hallgat, az ő utasításait követi. Még Djalma Santos, a csapat „nagy öregje” is , pedig az ő nevének is patinás csengése van. Mit is tud tulajdonképpen Pelé? Mindent! Ezerszer, tízezerszer leírták már, csak ismételni lehetne a jelzőket, fokozni aligha. Minden ízével játszik, uralkodik a labda felett, kemény, gyors, s ha megkezdi szédületes cikázását, a pályán felhördül a lelátó. Eusebio az európai Pelé. Eusebio ugyanazt jelenti csapatának, mint Pelé, Ő a hadvezér, vele vonul rohamra és vele védelembe a portugál válogatott. Feltartóztathatatlanul száguld a pályán, megtalálható a balhátvéd, a jobbszélső helyén, hogy aztán a következő pillanatban valahol a balösszekötő posztjáról bombázzon. Ha valamit jól old meg, széles mosolya, kivillanó fehér fogsora szinte beragyogja a pályát. Nem kétséges, Pelé és Eusebio a világbajnokság két sztárja, nevükkel tele van a világsajtó és hozzá kell tennie megérdemelten. Pénteken este másfél órára azonban megfeledkeztek a liverpooli szurkolók Peléről és Eusebióról , új európait ünnepeltek. Ezen az estén Albert volt az ünnepelt. Igen, a magyar válogatott középcsatára, aki évek óta ostromolja a világ élvonalát, de még úgy istenigazában sohasem tudott bizonyítani. Most, a liverpooli Goodison Parkban megkezdte. Nem mi találtuk ki, a lapok írják: játéka tüneményes volt. Pedig eléggé nehezen melegedett bele. Az első 15 percben még nem érezte úgy a játékot, utána azonban mindjobban belelendült , aztán elkezdett villogni. Feltűnt a pálya teljes mélységében, harcolt, szerelt, rohamra indult. Légiesen könnyedén törte fel a brazil védelmet, a legváratlanabb cselekkel rázta le őrzőit, úgy ment kapura, hogy a gólveszély mindig ott rezgett a levegőben. Nem lőtt gólt, de társait pillanatonként küldte rohamra, összefogta a szárnyakat, kapocs volt a sorok között. Irányított, buzdított és a 90 perc alatt — egyszer sem tette csípőre a kezét. Amikor hosszú lépteivel, kiismerhetetlen mozgásával a védők gyűrűjén átvágott , felbolydult a stadion, egyre erősödő lett a „zenei aláfestés”, mind dübörgőbb a tapsvihar, s aztán felzúgott az ütemes kiáltás: „Albert... Albert.. Még a legöregebb liverpooliak sem emlékeznek ehhez hasonló szimpátiatüntetésre, forró hangulatú ünneplésre. A mérkőzés végén izzadtan, csapzottan állt a reflektorok izzó füzében a tv-kamerái előtt és nagyon fáradtan mondta: — Életem legboldogabb napja ... Ünnepelni még korai lenne — a csapat számára a neheze még hátra van. De a péntek esti, liverpooli mérkőzés után a világ labdarúgó közvéleménye Pelé és Eusebio neve mellé egy újat írt: Albert, így látja egy semleges — Halló, Képes Sport? Azt hiszem, boldogan hallják, olvassák odahaza: a magyar csapat klasszikusan szép játéka foglalkoztatja ma a VB-re összesereglett szakembereket. — A magyarok megmutatták, hogyan lehet a védekezést a támadással egyesíteni és mégis — támadó futballt játszani — jelentette ki Matt Busby, a világhírű angol menedzser. — Alberték olyan élménnyel ajándékoztak meg bennünket, amelyet sokáig nem fogunk elfelejteni... — Nagyszerűen játszott a magyar csapat, csak éppen a világ legjobb csapata sem engedheti meg magának, hogy ilyen elemi gólokat kapjon, s ilyen ordító helyzeteket kihagyjon — mondotta csütörtökön Herberger. Szombaton délelőtt ismét nyilatkozott: — Ez a labdarúgás !... Egyéni véleményemet is hadd mondjam el: Baróti Lajos taktikája nagyszerű volt Már a portugálok ellen több tiszta helyzet adódott, mint amennyit álmodni mertünk volna. A brazilok ellen pedig , mint egy csodálatosan működő, halálosan precíz, és művészien finom gépezet ,. Ilyen forró hangulatba, lázas izgalomba soha nem hozta még talán csapat a hidegvérű angol közönséget. Nyugodtan mondhatom, saját csapatukat sem ünnepelhették volna lelkesebben ... Egyébként, csak érdekességként, egyetlen mondat az egyik leghíresebb angol szakíró, Desmond Hacket cikkéből, amely már az angolok jelenlegi hangulatára jellemző: — Lém, a magyarok! Ha mi ebből a csoportból nem kerülünk a legjobb nyolc közé... új játékot kell kitalálnunk, s azt magunknak megtartanunk... Bakonyi Iván dr. JELENTJ JKm+A HELYSZÍNRŐL JELENTJÜK*++ A HELYSZÍNRŐL JELENT