Képes Sport, 1966. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-18 / 29. szám

Hoffer József Pelé... Eusebio... Albert... A világ 352 játékosát nevezték az ang­liai, nyolcadik labdarúgó-világbajnokság­ra — köztük a futballvilág fejedelmét, a „fekete gyémántot” — Pelét. Kétségtelenül az ő neve áll ma is a kü­lönböző rangsorok élén. Pelé bemutatkozása valóban élményt jelentett, mesteri módon dirigálta csapatát, s egyé­nisége döntő módon befolyásolta társai já­tékát. Bellini a csapatkapitány, de a pályán mindenki Pelére hallgat, az ő utasításait követi. Még Djalma Santos, a csapat „nagy öregje” is , pedig az ő nevének is patinás csengése van. Mit is tud tulajdonképpen Pelé? Mindent! Ezerszer, tízezerszer leírták már, csak ismételni lehetne a jelzőket, fokozni aligha. Minden ízével játszik, ural­kodik a labda felett, kemény, gyors, s ha megkezdi szédületes cikázását, a pályán­­ felhördül a lelátó. Eusebio az európai Pelé. Eusebio ugyanazt jelenti csapatának, mint Pelé, Ő a hadvezér, vele vonul ro­hamra és vele védelembe a portugál válo­gatott. Feltartóztathatatlanul száguld a pályán, megtalálható a balhátvéd, a jobbszélső helyén, hogy aztán a követ­kező pillanatban valahol a balösszekötő posztjáról bombázzon. Ha valamit jól old meg, széles mosolya, kivillanó fehér fogsora szinte beragyogja a pályát. Nem kétséges, Pelé és Eusebio a világ­­bajnokság két sztárja, nevükkel tele van a világsajtó és hozzá kell tenni­e meg­érdemelten. Pénteken este másfél órára azonban megfeledkeztek a liverpooli szurkolók Pe­­léről és Eusebióról , új európait ünne­peltek. Ezen az estén Albert volt az ün­nepelt. Igen, a magyar válogatott közép­csatára, aki évek óta ostromolja a világ élvonalát, de még úgy istenigazában so­hasem tudott bizonyítani. Most, a liverpooli Goodison Parkban megkezdte. Nem mi találtuk ki, a lapok írják: játéka tüneményes volt. Pedig­­ eléggé nehezen melegedett bele. Az első 15 percben még nem érezte úgy a játékot, utána azonban mindjobban bele­lendült , aztán­­ elkezdett villogni. Fel­tűnt a pálya teljes mélységében, harcolt, szerelt, rohamra indult. Légiesen könnye­dén törte fel a brazil védelmet, a legvá­ratlanabb cselekkel rázta le őrzőit, úgy ment kapura, hogy a gólveszély mindig ott rezgett a levegőben. Nem lőtt gólt, de tár­sait pillanatonként küldte rohamra, össze­fogta a szárnyakat, kapocs volt a sorok között. Irányított, buzdított és a 90 perc alatt — egyszer sem tette csípőre a kezét. Amikor hosszú lépteivel, kiismerhetetlen mozgásával a védők gyűrűjén átvágott , felbolydult a stadion, egyre erősödő lett a „zenei aláfestés”, mind dübörgőbb a taps­vihar, s aztán felzúgott az ütemes kiáltás: „Albert... Albert.. Még a legöregebb liverpooliak sem em­lékeznek ehhez hasonló szimpátiatüntetés­­re, forró hangulatú ünneplésre. A mérkőzés végén izzadtan, csapzottan állt a reflektorok izzó füzében a tv-kame­rái előtt és nagyon fáradtan mondta: — Életem legboldogabb napja ... Ünnepelni még korai lenne — a csapat számára a neheze még hátra van. De a péntek esti, liverpooli mérkőzés u­tán a világ labdarúgó közvéleménye Pelé és Eusebio neve mellé egy újat írt: Albert, így látja egy semleges — Halló, Képes Sport? Azt hiszem, boldogan hallják, olvas­sák odahaza: a magyar csapat klasszikusan szép játéka foglal­koztatja ma a VB-re összesereg­­lett szakembereket. — A magyarok megmutatták, hogyan lehet a védekezést a tá­madással egyesíteni és mégis — támadó futballt játszani — je­lentette ki Matt Busby, a világ­hírű angol menedzser. — Alber­­ték olyan élménnyel ajándékoz­tak meg bennünket, amelyet so­káig nem fogunk elfelejteni... — Nagyszerűen játszott a ma­gyar csapat, csak éppen­­ a vi­lág legjobb csapata sem enged­heti meg magának, hogy ilyen elemi gólokat kapjon, s ilyen or­dító helyzeteket kihagyjon — mondotta csütörtökön Herber­­ger. Szombaton délelőtt ismét nyilatkozott: — Ez a labdarú­gás !... Egyéni véleményemet is hadd mondjam el: Baróti Lajos tak­tikája nagyszerű volt Már a portugálok ellen több tiszta helyzet adódott, mint amennyit álmodni mertünk volna. A bra­zilok ellen pedig , mint egy csodálatosan működő, halálosan precíz, és művészien finom gé­pezet ,. Ilyen forró hangulatba, lázas izgalomba soha nem hoz­ta még talán csapat a hidegvérű angol közönséget. Nyugodtan mondhatom, saját csapatukat sem ünnepelhették volna lelke­sebben ... Egyébként, csak érdekesség­ként, egyetlen mondat az egyik leghíresebb angol szakíró, Des­mond Hacket cikkéből, amely már az angolok jelenlegi han­gulatára jellemző: — Lém, a magyarok! Ha mi ebből a csoportból nem kerü­lünk a legjobb nyolc közé... új játékot kell kitalálnunk, s azt magunknak megtartanunk... Bakonyi Iván dr. JELENTJ­ JKm­+A HELYSZÍNRŐL JELENTJÜK*++ A HELYSZÍNRŐL JELENT

Next