Képes Sport, 1968. január-december (15. évfolyam, 1-53. szám)

1968-01-03 / 1. szám

fellőnek pár rakétát, az EMKE-sarok papírtrom­bitákkal kezd kukoré­kolni, aztán harang szól a vá­ros felett. Emeld meg papírka­lapodat szurkoló, kibic, lengesd örömed és meghatottságod szí­nes szerpentinszalagjait. Üd­­vözlégy császár az évek között, új olimpiának új esztendeje. Egy... kettő ... három ... zeng­ve hullanak az óraütések a semmibe, fordul az idő, most válik jelenné a jövő ... négy ... öt,hat... szép lenne ... hét... nyolc... kilenc... szil­vesztert ülni majd októberben is, a körúton hemzsegve, zaka­tolva, aranyos jókedvben ... tíz... tizenegy ... tizenkettő ... Nos, köszöntünk fiatalamber, csao, hogy vagy, mit hozol? Semmit az égvilágon. Szágul­dozunk az éjszakában, ünneplő családokhoz szemtelenkedünk be, igyekszünk fülönfogni az új, nagy sportesztendő első perceit. Kiderül, hogy a zsák üres, az új esztendő még csupaszon rúg­­kapál, erős és tehetséges embe­rek dolga, hogy megneveljék, felruházzák, mindannyiunk örö­mére bearanyozzák. Mátrai Sanyi délután még fu­tott egyet a hegyen, Túróczy Judit délelőtt még lerótta ese­dékes hosszait a Szőnyi úti pá­rok alján, Gulyás István ma nem edzett. Nem azért, mert szilveszter van, hanem azért, mert vasárnap. Vasárnap pihen­ni kell, ez áll az edzéstervben és — annyi év után — az ideg­­rendszerében. — De reggel kilenckor már teniszezem — mondja. — Sze­retnék még egy pár esztendőt rátenni. Hiteles adat: Gulyás István harminc köbcenti pezsgővel koccintott éjfélkor, ennyi volt egész szilveszteri kicsapongása. — A tenisz miatt megihattam volna talán az egész pohárral is. Dehát minek? Délelőtt befutott a meghívás: Egyesült Államok, a Karib­­ker ... Érdemes? A kibic hosz­­szan bólogat. Persze, persze. A kisebbik Sanyi csodálatos, ezüsttel kivert mexikói somb­­rerót lenget az új esztendő tiszteletére. A sarkon háromért fekete papírból valót is kaphat, node hogy jön az ehhez? A talmi az igazihoz? A krónikás ostoba kis kérdéseket tesz fel,­­ elengedi magát, neki — sajnos — nem kell az EK-döntőre koncentrálnia. BÚÉK 1968 Zluzsi és az éjszaka legharsányabb interjúalanya, Mazsola - „Sárgarigó rozmaringos galambom". A Baráti házaspár (év)­nyitócsárdása - „Összecsendül két pohár" - a nyugdíjas jobbszélső és ifjú felesége

Next