Képes Sport, 1969. január-június (16. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-07 / 1. szám
Fatér Károly SZÜLETETT: 1940, ÍRLAK. MAGASSÁGA: 175 CM. SÚLYA: 78 KG, családi állapota: nős. GYERMEK: EGY KISLÁNY. FOGLALKOZÁSA: MŰSZAKI ELLENŐR ANYAEGYESÜLETE: Ü. DÓZSA. Vannak sportrajongók, akik kivágják, albumukban őrzik kedvenc labdarúgóik, a kiemelkedő sikereket elérő magyar versenyzők fényképeit. Vannak, akik szeretnek tudni pontos adatokat és apró intimitásokat a pályán megismert és megszeretett emberek életéből. Tavaly kezdtük meg „hézagpótló” sorozatunkat, s most folytatjuk — ezúttal a Csepel válogatott kapusával. Íme a dedikált fénykép, s a kis „kérdezz-felelek"-játék, amely, ha nem is elégít ki teljesen de közelebb hozhatja Önökhöz a versenyzőn túl az embert is. — Hány éves volt, amikor elkezdte? — Tizenkettő. És tizenhat, amikor először abbahagytam. — Mi volt a korai hűtlenség oka? — A főnököm, ahol ipari tanuló voltam, választás elé állított: autó-motorszerelő, vagy focista akarok-e lenni? A szüleim „megkönnyítették” számomra a választást. — Meddig tartott a szilencium? — Két esztendeig. Akkor egy pajtásom édesapja megkérdezte, nem volna-e kedvem a Pénzügyőrökben védeni. A szakmámban szépen haladtam, a mesterem elégedett volt velem. Engedélyt adott, hogy az utolsó évben már játszhassam. — Milyen érzés volt újra kezdeni? — Az alapozásba kapcsolódtam be — tél volt, csípős hideggel és sok hóval. Ez volt a tűzpróbám... — Mikor szerepelt először a Csepelben? — Az 1963-as félfordulós bajnokságban. — A Csepelt választotta vagy — elfogadta? — Az én szívem vágya akkor még az volt, hogy eszébe jussak valakinek a Dózsában. Ez talán természetes is, hiszen abból a gyerekkori négy esztendőből sok szépet őriztem magamban. De kétéves katonaság után voltam, nem várhattam a csodát: örültem a Csepel ajánlatának. Ma pedig boldog vagyok, hogy így alakult. Úgy érzem, nemcsak a jelenem biztosított, hanem a jövőm is Csepelen. — Minden hátsó szándék nélkül: mi a véleménye a „bundáról”? — Kellemes téli viselet...