Képes Sport, 1970. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-26 / 21. szám
Koffer József válaszol: Nem panaszkodhatom, kaptam kérdést eleget, többet is annál, mint amennyit vártam. Nagy részük egyszerű kérdezősködési, ki miért nem, vagy éppen miért játszott, mi a további elgondolásom stb? Mások már kissé ironizálnak, de van olyan is, aki lemondásomat követeli. Azt írja: van éppen eléggé érdemes, illetve érdemesebb sportember, aki ezt a szerepet megfelelőbben töltené be! Elolvastam minden kérdést, levelet, s első megállapításom az volt: aki ma tollat ragad, vagy éppen a telefont emeli fel labdarúgó-kérdésekben, az nagyon szereti ezt a sportágat, s akkor már mi együtt, azonos úton járunk, ugyanazt akarjuk, a magyar labdarúgás mielőbbi felemelkedését. Ez akkor is így van, ha a kérdezők hangneme eléggé váltakozó. Mielőtt a kérdéseket csoportosítva megkezdeném a válaszadást, le kell szögeznem: rengeteg az ellentmondás a kérdezők, a levélírók között is. Van aki túlzottnak tartja a válogatott fiatalítását, más lassú üteműnek. Túlságosan védekező jellegű a magyar csapat játéka — vélik egyesek, a másik vélemény: jobban kell biztosítani a hátsó egységeket, erőteljesebben kell védeni kapunkat. Szélsők kellenek a csapatba, mégpedig mindkét szélre adják sokan a tanácsot, s az ezzel szemben állók nem a szélsők, hanem a szélsőjáték hiányát kifogásolják! Talán így is van ez rendjén, hiszen a labdarúgás jelenleg az egész világon forradalmi átalakulását éli. Ugyanezeket a kérdéseket, észrevételeket lehet olvasni a nemzetközi sajtóban is, s hogy mentségünkre mondjam: sehol sem egyöntetű és megnyugtató a válasz. Albert A kérdések legalább egynegyede arra vonatkozott, miért nem játszott Albert Svédország ellen, s játszani fog-e egyáltalán a válogatottban? A Tv kerekasztal-tanácskozásán részletesen kifejtettem ebbeli véleményemet, mégis némileg vissza kell rá térnem, hiszen „a szó elrepül, az írás megmarad”. Albert Flórián elismerten nemzetközi klasszis. Jó formájában egyetlen szövetségi kapitány sem mellőzheti. Mindezek ellenére rá is vonatkoznak bizonyos válogatási normák: az edzésmunkában való részvétel, a pályán, a mindennapi életben tanúsított magatartás, s nem utolsósorban a már említett forma, a bajnoki, s egyéb nemzetközi mérkőzéseken mutatott átlagteljesítmény. Ha ennek megfelel, kiérdemli a válogatott mezt — akárhány éves is. Mindez különben vonatkozik azokra a játékosokra is, akiket még sokan követelnek: Mészöly, Farkas, Juhász, Szőke, Zámbó az ilyen tekintetben legtöbbet emlegetett labdarúgó. Visszatérve Albertra: csaknem egy évig kiesett a játékból, önbizalmát, fizikai és lelki erejét érthetően még nem szerezte vissza teljesen. Bajnoki mérkőzéseken fel-felvillantotta kivételes tudását, az összkép azonban csak percekre, rövid időszakokra korlátozódott. Játéka különben a Ferencvárosban is hozott egy kis „stílustörést”, ő a maga módján, néha a ritmust lassítva szervezi a támadást, a fiatalok pedig futni akarnak, mert ma még erre képesek a leginkább. Albertnak viszont nagy a tekintélye s így felemássá válik ez a játék. Egészen bizonyosan így lett volna ez a válogatottban is, s ha netán ilyen körülmények között, Alberttal következett volna be a svédek elleni vereség, akkor azt hiszem, ma még nagyobb tömegű levélre kellene válaszolnom. Különösen akkor, ha netán Axelssonék akarva-akaratlanul ismét a sérültek listájára „tették” volna a ferencvárosi középcsatárt... Zárószóként ebben az ügyben: nincsen Albert-kérdés! Ha ő is úgy akarja (válogatási normák!!) az ősszel már rohamra vezetheti a válogatott együttest, s a Hidegkútiéhoz hasonló magatartással, játékfelfogással és formával még jócskán gyarapíthatja szerepléseinek számát a válogatottban. Természetesen vonatkozik ez Mészölyre, s a magyar labdarúgás többi nagy értékére is. Mészölynél is meg kell állnom azonban egy pillanatra. A belgrádi 2:2 után tőle kaptam az első üdvözlő táviratot, amit a nagy zűrzavarban eddig elfelejtettem megköszönni. Ezúttal pótolom mulasztásomat, köszönöm. Meggyőződésem, fogunk mi még együtt is olvasni hasonló elismeréseket. Cserék - Mindenki a helyén! Ezek a kérdések a fórumon is megkapták a választ. Cserélni kellett volna! Egy jó változtatással, átcsoportosítással esetleg befolyásolni lehetett volna a végeredmény kialakulását. Talán a szakvezetők lehetnének a tanúim arra, hogy milyen nehezen szánja rá magát az illetékes a cserére akkor, amikor a csapata vezet! Ha csak nem sérülés esetén kényszerül erre. A közvélemény általában Dunai II, Dunai III és Bene végigjátszatását kifogásolja. Sok mindent mondhatnék velel A múlt héten rendezte második labdarúgó kerekasztal-konferenciáját a Televízió, „Napirenden a labdarúgás” címmel. Az elhangzott, rendkívül sok kérdés mindegyikére a helyszínen természetesen nem tudtak válaszolni a vitában részt vevő szakemberek. A nagy érdeklődésre való tekintettel készséggel vállalkoztunk arra, hogy a további válaszoknak hasábjainkon helyet adjunk. E heti számunkban Hoffer József szövetségi kapitány és Zalka András, a TF igazgatóhelyettese, az MLSZ elnökségének tagja felel a kérdésekre. (Mivel nagyon sokan tették fel ugyanazokat vagy hasonló kérdéseket, ezeket csoportosítottuk. Nem írhatjuk ki tehát a jóval ezren felüli érdeklődők nevét.) Albert Flórián