Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-23 / 8. szám

FAZEKAS LÁSZLÓ (Újpesti Dózsa) Alig hatvan kiló csont, in. izom­­ paprikás játékintel­ligenciával. Mert a játék csudamód izgis, s Lacika rettenetesen szeret játszani. Az iskolapadból pattan a li­la-fehér csatársor jobb olda­lára, frissen, viharos elszánt­sággal, s­orkányos vidámság­gal. Azok a szép napok, azok a szép gólok és az a le­heletnyi emelés Prosperi há­lójába a svájciak ellen. Meg­ért volna egy novellát! A java persze még jócs­kán hátra van ... „MOST UGORJ, HONVÉD!11 „Hic Rhodus, hic salta!” — Itt van Rhodus, itt ugorjál — mondaná Ezopus most a Hon­­védnak. Ez a Csepel a te Rho­­dásod. Ha átugrod ezt az aka­dályt, megnyitod magadnak az utat legalább is a dobogóig. Nehéz feladat. Ez a Csepel fennállása óta kellemetlen ve­­télytárs. 1966-ig kell vissza­mennünk, míg végre egy Hon­­véd-győzelmecskét (2:1) talá­lunk múltjukban. Igaz, hogy ez idén roppant megerősödve vág neki a nagy versenyfutásnak a kispesti gár­da. Szűcs! A játékjogát vissza­nyert Kelemen! Még négy-öt válogatottnak számító játékos! Ezzel szemben a Csepel, nagy kérdőjelekkel. Mi lesz a már­­már az élvonalból kikopó egy­kori gólzsákkal, Kalmár Lász­lóval? Ki helyettesíti, és ho­gyan? Persze nem lehet tudni, mikor válik újra oly áttörhe­­tetlen, jellegzetes egységgé a Csepel, mint amilyennek bizo­nyult mondjuk Kónya Pepi és Híres, vagy Takács György és a Kócziánok, netán éppen Keszthelyi és Marosvári fény­korában? Annyi biztos, hogy a Csepel hazai edzőmérkőzései tetszettek a szurkolóknak, ha nem is minden 90 percen át... S hogy ne csak egy irányban tóduljanak a szurkolók, felhív­juk a figyelmet a többi mér­kőzésre is, például a Tatabánya —Vasas, a Pécs—Ferencváros, meg a többi ütközetre is. *­ ­Az utolsó pillanat A Videoton-szurkoló boldog és reménykedik. Nem akarja, hogy mégegyszer kiessen a csapata s erre — úgy érzi — a két válogatott is biztosíték. Fejes és Karsai. De mindenekelőtt Kar­sai. Felzúg a taps, amikor pályára lép, s amikor először lab­dához ér. De a kedvencnek ezúttal nem megy. Elrontja a neki követelt labdákat, hatalmas kifliket ereszt a levegőbe és a 48. percben kihagyja a mérkőzés egyetlen „kihagyhatatlan” helyze­tét. Mire az MTK az 51. percben megszerzi a vezetést, Kovács edző int, melegíteni küldi az egyik cserejátékost. A levegőben a „szégyen”, tízezer ember szinte beleborzong a gon­dolatba — a válogatottat cserélni kell! 67. perc: Az edző feláll, a pálya széléhez lép, várja, hogy befejeződjék a támadás és... És ekkor Karsai — micsoda lélektani pillanat! — villan egyet, robban az ívelődő labdára és gól! Goóól! Az edző megtörli hom­lokát és visszasétál a kispadhoz. Talán — előbb kellett volna felkelnie?! VI. Dózsa—Komló (6:1, 6000 néző) ... X Dunaújváros—SBTC (1:3, 5000 néző) ... 1 MTK—Videoton (1:1, 10 000 néző) délelőtt... 1 Bp. Honvéd—Csepel (1:2, 10 000 néző) ... 1 SZEOL—Rába ETO (0:2, 3500 néző) ... 2 Tatabánya—Vasas (0:2, 6000 néző) ... x Pécsi Dózsa—FTC (1:3, 10 000 néző) szombaton ... x DVTK—Sz. Haladás (2:3, 8000 néző) . .. 1 Ennek a fordulónak megfelelője az ősszel augusztus 15—16-án került sorra.

Next