Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-23 / 8. szám

FORDULÓ Vasas—Pécsi Dózsa (1:3, 12 000 néző) ... 1 Rába ETO—Tatabánya (0:2, 6000 néző)...1 Csepel—SZEOL (1:0, 5000 néző) szombat este ... 1 Videoton—Bp. Honvéd (1:2, 5000 néző) szombaton ... 2 SBTC—MTK (0:3, 5000 néző) ... 1 Komló—Dunaújváros (1:2, 4500 néző) ... 1 DVTK—II. Dózsa (1:5, 8000 néző) . . . x FTC—Sz. Haladás (0:1, 12 000 néző) ... 1 Ennek a fordulónak megfelelője az ősszel augusztus 22—23-án került sorra. visszavác a ergot­­ Szombathely szurkolóinak nagy napja! Mármint az volt augusztus 23-a, az őszi idény harmadik fordulója. A rajt­­ vereség Pécsett. A második mérkőzésen, oda­haza: győzelem a DVTK ellen. S harmadszorra, szintén a Rohonczi úti pályán, 12 000 lelkes szurkoló előtt, 1:0 a Ferencváros ellen. Március második felében játsszák a harmadik tavaszi fordulót. A mérkőzések közt, a Népstadionban: FTC—Haladás. A két zöld-fehér együttes összecsapása talán a forduló legérdekesebb mérkőzése. A sokszoros bajnokcsapat az előjelek szerint nagyszerűen „összeállt”, a tavaszi idény rajtjára. Albert Flórián a régi nagy formá­jához közeledik, hátul ''Tépi és Bálint — új „beosztásában” — nagyon meg akarja mutatni. Igen ám, de a szombathelyi legények nem szokták egykönnyen megadni magukat. Amikor 26/27-ben először szerepeltek az első osztályban (még Sabaria né­ven), csak egy, illetve két góllal kaptak ki az FTC-től. Egy év múlva már 3:1-es győ­zelmet arattak Szombathelyen. A legutóbbi esztendők mérlege ugyan nem kedvező Halmosi Zoliékra, mégis biztosra vehető, hogy alaposan felkészülnek és mindent elkövetnek az egyik pont megszerzéséért. MILYEN ODAFENN A LEVEGŐ? ŐSSZEL A HALADÁS GYŐZÖTT ... mindent elkövetnek az egyik pont megszerzéséért Egy perc a távozóért A pályákon elindul a labda, s alig valamivel később megáll. Vigyázzba mere­vednek a zöld füvön a játékosok s a lelátókon a szurkolók. A magyar labdarúgás nagy tábora gyászol. Még egy perc emlékezés a távozóra, egy perc dermesztő érintkezés a halállal, azzal a félelmetes és érthetetlen szörnyűséggel, amely Szu­­csányi Andrist oly fiatalon örök búcsúra késztette. Aztán megszólal a játékvezetői síp és folyik tovább a játék. Jön egy mellé­­lövés vagy kemény belemenés, egy jó fejes, esetleg szép gól é­s a megrendülés érzetét felváltja az öröm, a bosszankodás, a mindennapok hangulata. Könyörtelenség?! Nem! Hisz azért van élet, mert tudunk felejteni is! ROTHERMEL ÁDÁM (Tatabányai Bányász) Szemtelen fiatalsággal, köny­­nyed eleganciával, százkilencve­­nes magassággal pattan az él­vonalba. Villámgyors sikerek, gyermeteg ragaszkodás a sárga mezhez, és egyedülálló reflexek. Klasszisként emlegetik a rang-­­­adókon, s nem győzik elmarasz­talni az „elúsztatott" mérkőzések után. Ruganyos és magas, hig­gadt, aztán váratlanul könnyel­mű, óriási önbizalom ott a vona­lon, csak amikor kifut­­ ajaj... Ádám! Kicsúszik a talaj, elröp­pen a magabiztosság ... Kivéte­les képességeit igazolja, hogy mégis többszörös válogatott.

Next