Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1971-02-23 / 8. szám

FORDULÓ 1971. ,­Június 20. Legkésőbbi kezdés 17.30 ó. Fehérvári fogadkozások ŐSZI MEGLEPETÉS, A VIDEOTON LEGYŐZTE A DÓZSÁT. KÉPÜN­KÖN WOLLER PRÓBÁLJA „ELAL­TATNI” JUHÁSZT ... ne a múltról beszéljünk Négy mérkőzés eddig, három lila-fehér győzelem, egy Vi­­deoton-siker, a pontarány tehát, Videoton-szempontból 2:6, a gólarány pedig 7:18. A „bomba” — éppen a negyedik találkozó, a 2:1-es Videoton-győzelem. Tizenháromezer néző, érintés nélküli szöglet­ gól és más érdekességek. Beszéljenek ezekről és a tavaszi visszavágókról a fehérvári legények. Wollek Tibor, az egyik Videoton-gól szerzője: — Ne a múlt­ról beszéljünk, hanem inkább a jövőről. Úgy vélem, az utolsó előtti fordulóban az V. Dózsa bajnoksága már biztos lesz, mi pe­dig a középcso­portban tanyázunk, így aztán szép mérkőzést vív­hatunk. Kovács József, a középhátvéd: — Június huszadikán lesz a mérkőzés, éppen aznap töltöm be a huszonkettedik évemet. Szép lenne győzelemmel befejezni a napot, s bár erre a papírforma szerint nincs esélyünk, mégis megpróbáljuk. Októberben idehaza sem volt esélyünk, mégis megnyertük. Tatabánya—Pécsi Dózsa (ősszel 0:0, 4000 néző) ... x DVTK—SBTC (0:4, 5000 néző) ... 1 O. Dózsa—Videoton (1:2,13 000 néző) ... 1 Dunaújváros—Csepel (0:3, 1000 néző) ... x MTK—Rába ETO (1:1, 4000 néző) ... 1 Bp. Honvéd—Vasas (1:0, 8000 néző) ... x SZEOL—FTC (0:4, 5000 néző) ... 2 Komló—Sz. Haladás (0:2, 4000 néző) ... x Ennek a fordulónak megfelelője az ősszel október 17—18-án került sorra.­ ­ Hej, csatárok, csatárok ! A tatabányai pályán 1:0-ra vezet a Dózsa. A hazai csapat támad, de a csatárokban nincs bátorság, lendület. A 16-oson senki sem vállalja a felelőssé­get, s így megy a labda ván­dorútra ... egyik lábról a má­sikra ... A védők verik visz­­sza az ellentámadásokat, s kétségbeesetten nézik a ver­gődést. Aztán Kovács­­ meg­unja a dolgot, előrerobog, s 18 méterről, apait-anyait belead-,­va a labdába rúg. Gól! 1:1. A középhátvéd boldogan rohan vissza, s csak nevető szeme mondja: így kell ezt csinálni, fiúk! A fiúk azonban nem tanul­nak. A védők fogcsikorgatva védekeznek, s elöl a csatá­rok ... Most a jobbhátvéd Fenyvesi nem bírja tovább. Előremegy, s egy beadott lab­dára remekül ugrik fel. Gól! 2:1. Hogy a védők „hozták ösz­­sze” az egyenlítő gólt is? Még mindig 2:1 a javukra! SZARKA ZOLTÁN (Szombathely) Olimpiai bajnok. Többször állt már azon a bizonyos küszöbön, izgatottan várta a boldogító hívó szót, de az ez idáig még nem hangzott el , még nem volt nagyválogatott. Sokszor csá­bították, de mindig hűséges maradt Szombathelyhez. Kitartó volt, ez becsü­letére válik, ha nem is szolgált elő­nyére. Nagycsapatból talán könnyeb­ben jutott volna a válogatottba. Moszkvában már ott volt a „tűznél". Most felgyógyult a sérüléséből s­ még mindig van lehetősége! Huszonnyolc éves és ez nem kor egy kapusnál...

Next