Képes Sport. 1972. január-július (19. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-20 / 25. szám

A Bp. Honvéd Dózsa György úti motorállomásán beszélge­tek Drapál Jánossal, a piros­fehérek motorversenyzőjével. Drapál a szerelője, Hamar Zsig- mond társaságában járja Európa országútjait, hűséges Barkas- mikrobuszán. Most néhány na­pot itthon töltenek, aztán újból felkerül a kis buszra a 250-es meg 350-es Yamaha, s irány: Nyugat-Európa, a gyorsasági vi­lágbajnokság következő futamai. Drapál mindössze 24 éves s máris egész sereg nagy verseny­re, sok jó nemzetközi eredmény­re tekinthet vissza, büszkén. Ez idén folytatja jó szereplését a VB-futamokon. Nehezebb a dol­ga, mert bár két új Yamahát kapott, idő kell hozzá, amíg megszokja azokat, s bizonyos beállítási problémák még a har­madik, negyedik verseny után is előadódnak. Ezért történhetett meg, hogy az imolai versenyen ki kellett állnia. Szerepel per­sze ez idei eredményei között egy negyedik hely a zeltwegi nemzetközi viadalon, meg egy- egy ötödik helyezés a francia- országi és ausztriai VB-futamo- kon. — Remek masinák ezek a kéthengeres, léghűtéses Yama­hák — dicséri gépeit Drapál, miközben a tekintetével szinte végigsimogatja őket. — Most el­sősorban a 250-est bütyköljük meg egy kicsit. Opatija után — még június­ban — Hollandiába utaznak, aztán Belgium, majd az NDK, Csehszlovákia, Svédország és Egy világbajnok (Phil Read) és Drapál (jobbról) Rajt a monzai világbajnoki futamon. A 23-as rajtszámú gépen Drapál János a Finnország következik. Ezekről a versenyekről csak a Finn Nagydíj után jönnek haza, augusztus első napjaiban. Hosz- szabb szünet következik majd, s szeptember második felében utaznak Spanyolországba, az utolsó világbajnoki versenyre. Ügy tudom, az út legnagyobb részén maga vezeti a mikro- buszt. Nem sok ez a fárasztó versenyek között? Egyáltalán, ebben a versenyidényben hány kilométert vezetett buszon és motoron ? A kérdés eléggé összetett, s nem egyszerű a válasz sem. Pa­pír, golyóstoll kell hozzá. János számol, összead és szoroz, aztán mutatja a noteszlapot. Körülbe­lül húszezer kilométer jön ki a Barkason, a két Yamaha nyer­gében pedig több mint ötezer. Felnéz a papírról: — Nem veszélyes a dolog. Szeretem az autóvezetést is, s bár nincs mindenütt autobahn A győzelmi dobogó legmagasabb fokán áll Drapál János — Franciaországban például nadrágszíj szélességű utakon is közlekedtünk —, tartani tudunk egy bizonyos átlagsebességet. S a neves külföldi versenyzők is így utaznak egyik versenyről a másikra. Agostoni is maga ve­zeti a buszát, érkezés után 6 vi­szont befekszik a zuhanyozóval ellátott lakókocsijába, mi viszont Zsigával kirakjuk a motorokat s elkészítjük a fekhelyünket a Barkasban. Drapál a múlt évben a 350-es kategóriában nyolcadik, a 250- esben kilencedik lett a VB-n. Egy ízben, a brnói világbajnoki versenyen, Csehszlovákia Nagy­díján a dobogó legfelső fokára állhatott. Itt Szabó lett a máso­dik, a finn Saarinen a harma­dik. Felcsillan a szeme: — Csodálatos érzés volt! Kö­rülbelül százötvenezer motorra­jongó övezte a pályát, felcsen­dültek a himnuszunk hangjai, kúszott a magyar zászló a közép­ső árboc csúcsára. És — nem szégyellem elmondani — köny- nyeztem a meghatottságtól. Ezt valóban nem kell szé­gyellnie még egy ilyen bátor sportembernek sem, aki az egye­nesekben 220—240 körüli sebes­séggel zúgatja motorját Európa nagy versenypályáinak beton­ján. Búcsúzóul a hátralevő VB-fu- tamokról kérdem. — A meteorológia sok esőt jó­sol júniusra, júliusra és augusz­tusra — magyarázza hévvel. — Én nagyon kedvelem a vizes versenypályát, a nagymenők zö­me — például Agostini, Pasoli­ni, Saarinen — viszont nem sze­reti. Jelenleg a 350-es kategóriá­ban a hatodik helyen állok. Ha legalább eggyel előbb végeznék, úgy érzem, már nem lenne rossz eredmény. Szerintem sem. Szűcs László Vasárnap adta hírül az MTI: Drapál az opatijai VB-futamon a 350 kcm-es kategóriában első­ként robogott át a célvonalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék