Képes Sport, 1972. január-július (19. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-20 / 25. szám
össze a régi és a mai vízilabda válogatottat — összehasonlítani? Még ha vállalkoznék is rá, akkor is nehéz lenne. A Tokióban még aranyérmet nyert együttes — amelynek akkor én tulajdonképpen csak kiegészítő embere voltam — éveken át megőrizte egyeduralmát a világ vízilabda sportjában. Mexikóban mások voltak a vízilabda szabályok, s ez a körülmény más játékot követelt. Háttérbe szorult a játék szépsége, a küzdelem, az erő domborodott ki. Úgy érzem, a mai szabályok a mi csapatunknak sokkal kedvezőbbek, s ismét látványosabbá, színesebbé vált általában is a játék ... ) Egyszerűsítsük le a kérdést: s mit lát ebben a mai csapatban? ! S mit vár az olimpiától? — A válogatottat hosszú idő óta nem láttam játszani, inkább csak az eredményeit ismerem. Én előzőleg kétszer részt vettem a Jadran Kupa küzdelmeiben, s ezért nagyra értékelem tavalyi győzelmüket. De ettől függetlenül, aki idehaza szereti a sportot, számon tartja az eredményeket és latolgatja esélyeinket az olimpián — a vízilabda válogatottól győzelmet vár. És nem adhatja alább a válogatott játékos sem, akit egyszerre emel fel és nyomaszt ez a bizalom. Ezen nem változtat még az sem, hogy nem egyedül vagyunk, akik győzni akarunk. Gondolta-e, hogy még egyszer válogatott lehet? Azt mondja, úgy tervezték a feleségével, hogy turistaként utaznak Münchenbe, hogy együtt izgulják végig a nagy versenyeket. Már kézben volt az útlevél, amikor meghívták a keretbe. És a feleség — aki a hosszú évek válogatottsága alatt annyit maradt Egerben egyedül — tudott mosolyogva vele örülni és — lemondani. Tudta azt mondani, hogy majd legközelebb . .efejezésül azt kérem, mondja el sportpályafutásának legszebb, legemlékezetesebb történetét. Mosolygó csodálkozással tele— De hiszen több mint egy órája arról beszélgetünk! Négy év után kaptam még egy váratlanul szép ajándékot a sporttól. Olimpiára készülhetek. Hát kell ennél nagyobb sztori?!... * * * Pócsik Dénes 1959-ben került a válogatott keretbe, de állandó tagja csak a római olimpia után lett a válogatottnak. 1962-ben már ott volt az aranyérmet nyert EB-csapatban, ott volt Tokióban, Mexikóban, két főiskolai aranyérmét s számtalan szén és győztes torna emlékét őrzi. És most — a 32 évesek tapasztalt ágával és a 20 évesek lelkesedésével Münchenre készül. Bajnai Teréz Kép: Varga Zsolt . K: B A KÖBÖLKÚTI „EGYETEMEN” Befejeződött az 1970—71-es iskolaév. A vakáció kezdetét játékkal, mérkőzéssel ünnepelték a tanárok és diákok a Köbölkúti utcai általános iskolában az iskolaév utolsó napján. Egymással mérkőztek meg! A végzősökből álló kézilabdás lánycsapat fölényes győzelmet aratott a tanárnénik együttesével szemben. Ezért a vereségért aztán a tanárbácsik vettek elégtételt, mégpedig kispályás fociban — igaz, hogy csak 11-es rúgások segítségével. ünnep volt ez a javából. A fellobogózott iskolaudvar, a bensőséges hangulat, a példás rendezés feledhetetlenné tette a búcsúzást tanárnak, végzősnek, no meg a még jövőre ittmaradóknak is. - Focicsapatunkat két testnevelési főiskolás tanárjelölttel erősítettük, hiszen a gyerekek szemében már ők is „rendes tanárbácsik”. Ha ők nem játszanak, bajba jutunk, mert nagyon ügyesek a nyolcadikos fiúk - dicséri volt tanítványait Tornácai István testnevelő tanár. A Gellérthegy oldalában nemcsak a labdát kedvelik a gyerekek. A többi sportág hívei közül mindenekelőtt az atléták és a művészi tornászok nevét „jegyzik". Az úttörő-olimpiákon az ellenfelek először a „Köböl” feliratot keresik a XI. kerületiek mezén. Közülük is kiemelkedik — nemcsak atléta termetével, hanem az úttörő négytusában elért országos csúcsnál jobb 310 pontjával - Sarkadi László. A folyosók falain oklevelek, kitüntetések sorakoznak, tanúskodva az iskola kiemelkedő sportéletéről. Szabó Sándor úszó, Hámori Miklós és Koller Ákos vízilabdázók, Baranyi Szabolcs teniszező látható a már-már fakuló képeken, mellükön talán éppen az első érmekkel. Igaz, hogy nem hivatalosan, de a TF gyakorló iskolájának valljuk magunkat! Tíz év alatt közel száz volt TF-hallgató kezdte itt a tanítást, életté varázsolva a papírra leírt pedagógiát. Ahogy ezt az utolsó tanítási nap is bizonyította, a tanárjelöltek az első félénk sípszó után már lendületesen kezelik a varázspálcát - nem is középiskolás fokon. Méltán nevezték el a gellérthegyi sportparadicsomot a testnevelési főiskolások „Köbölkúti egyetemnek”. Tóth Bence Támadnak a nyolcadikosok, de a tanárok védelmét nem tudják áttörni. A szépszámú közönség nem látott gólt a rendes játékidőben, dehát ezúttal nem is ez volt a lényeg