Képes Sport, 1976. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-03 / 31. szám

'CD fl O) 'CD CD 'CD wStm MBB • MBB 9ki utána megszervezni a végrehajtást. Az edzőnek nemcsak a szakmát kell értenie, hanem a pedagógiát, egy kicsit az orvos­­tudományt és a pszichológiát is. A ver­senyzőre csak egy hatásnak lehet­ érvé­nyesülnie, az edző hatásának. Talán az is segített, hogy számunkra az olimpiát meg­előzően nem minden verseny volt fontos, és sok versenyt csak a felkészülés egy­­egy állomásának tekintettük. Mi pedig, akik vezetjük az NDK sportját, arra töre­kedtünk, hogy levegyük a versenyzőkről a felelősséget és ne féljenek a versenytől. Mindez, amit most elmondok, nem isme­retlen dolog, valamennyi szocialista or­szágban így csinálják ezt a vezetők. KÉPES SPORT: — Hogyan készítik fel az edzőiket, hogy azok lépést tudjanak tartani az általános fejlődéssel? M. EWALD: — Az edzőket alapfokon a mi szervezeteink képezik ki, nagyrészük az edzői gyakorlatát is alapfokon végzi. Az edzőket éppen úgy választják ki, mint a versenyzőket. Akik munkájukkal bizo­nyítják tehetségüket, azok a Lipcsei Test­­nevelési Főiskolára kerülnek, itt van a mi edzőképző központunk. A csapatnál most dolgozó fiatal edzők mindegyike el­végezte a főiskolát, az idősebb edzőket pedig külön a részükre szervezett tan­folyamokon képezzük tovább. A verseny­­sportért a DTSB a felelős, a mi dolgunk összehangolni azokat az erőket, amelyek együttesen biztosítják a lépéstartást a nemzetközi fejlődéssel. Ezért a főiskolán az edzőképzésben is csak az történhet, amivel mi egyetértünk. Nagy jelentőségű a mi számunkra a megfigyelés, a tapasz­talatok összegyűjtése, elemzése és feldol­gozása. Ez olyan alapot biztosít, amire fel tudjuk építeni az edzők képzését és továbbképzését is. Itt is úgy van, mint a versenyzőknél. Az edzőnek is akarnia kell lépést tartania az általános fejlődéssel és akarnia kell befogadnia az újat. Enélkül minden képzés és továbbképzés meddő erőfeszítés lenne. KÉPES SPORT: — Gondolja, hogy vannak olyan erőforrásaik, amelyeknek birtokában a következő olimpián is előre­léphetnek? M. EWALD: — Az NDK kis ország, erő­forrásainknak megvannak a határai. Ta-lán az egyik erőforrásunk, amely a mai eredményeinkig elvezetett minket, az ál­landóságra való törekvés volt. Van olyan munkatársam, akivel már huszonöt eszten­deje együtt dolgozom. A másik erőforrás a szocialista országok segítő együttműkö­dése. Ezen az olimpián mi szerepeltünk sikeresebben mint mások, a korábbi olim­piákon voltak nálunk eredményesebbek. A jövő útja változatlanul a szocialista orszá­gok kölcsönös segítése és együttműködése. Ezen az olimpián a szocialista országok sportolói összesítve nagy sikert értek el, az NDK sikerei ennek csak egy kis részét al­kották. Úgy gondolom, hogy a jövőben is elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok versenyzői között dől majd el az első helyek zömének sorsa. Leglényegesebb erőforrásunk a jövőben is következetes munkánk lehet. KÉPES SPORT: — Milyen kellemes meg­lepetések vagy csalódások érték Önöket ezen az olimpián? M. EWALD: — A legkellemesebb a fia­talok szereplése volt. Már az első napon a sportpisztolyosok versenyében az első he­lyet a világbajnok előtt egy másik NDK versenyző, egy fiatal érte el. Nem csalód­tam senkiben sem, mert mindenki küzdött. És ha küzdött, már nem lehet csalódott­nak lenni. Baumgartl például elbukott a 3000 m-es akadályversenyben a cél előtt, felugrott és harmadik lett. Nagyszerű tel­jesítményt nyújtott. Volt birkózónk, akit a befejezés előtt négy másodperccel leléptet­tek. Nagyszerűen küzdött, mégis vesztett, és éppen ezért nem lenne helyes azért, mert vereséget szenvedett, elfordulni tőle. Mi azokat a versenyzőinket, akik nem sze­reztek érmet, egy közös vacsorán búcsúz­tattuk a Chateau Champlain Hotel külön­termében. Odajött egy kanadai ember és Kornélia Endert kereste, aláírást akart tő­le. Amikor azt mondtuk, hogy itt csak olyan versenyzők vannak, akik nem lettek érmesek, elcsodálkozott. Pedig nagyon ter­mészetes valami, hogy aki a hazájáért be­csületesen küzd, de nem ér el eredményt, mert volt nála jobb a versenyben, azt ép­pen úgy meg kell becsülni, mint azokat, akik érmeket nyertek. KÉPES SPORT: — Hogyan ítéli meg az olimpiai mozgalom jövőjét? Elegendőnek tartja-e azokat az erőfeszítéseket, amelye­ket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tesz az olimpiai mozgalom fejlesztésére? M. EWALD: — Ezen az olimpián is meg­mutatkozott, hogy a szocialista országok sportolói és sportvezetői a helsinki konfe­rencia szellemében nagyon sokat tesznek az olimpiai mozgalom és az olimpiai eszme továbbfejlesztéséért. A montreali tapaszta­latok arra ösztönöznek, hogy az olimpiai mozgalmat meg kell védeni a helytelen politikai megfogalmazásoktól, ugyanakkor küzdeni kell minden olyan politikai cél megvalósításáért, amely előbbre viszi az olimpiai mozgalmat. A következő olimpia a Szovjetunióban lesz, meggyőződésem, hogy ott semmi zavaró körülmény nem léphet fel és az olimpia ott újabb csúcsot fog elérni. Nekünk, szocialista sportveze­tőknek az a feladatunk, hogy erőinket egyesítve dolgozzunk a következő négy esztendőben.­­ Ami pedig a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság munkáját illeti, úgy gondolom, hogy tovább kellene demokratizálni a szerveze­tet és annak munkamódszereit. Erősebben kellene támaszkodniuk a NOB vezetőinek a nemzetközi olimpiai bizottságokra. A mindennapi munkájukban jobban figye­lembe kellene venniük a világban végbe­menő változásokat és azok hatásait. Manfred Ewalddal, az NDK sportjának kérdéseiről, az olimpiai mozgalom jövőjé­ről beszélgettünk. Az újságírónak egy pil­lanatig sem volt olyan érzése, hogy most egy sikereket elért ország sportvezetőjével beszélget. Sokkal inkább olyan érzése volt az újságírónak, hogy a sport és az olimpiai eszme szerény, higgadt, megfontolt és jól felkészült agitátorával beszélget. Amit pedig a versenyzőikről elmondott, az valóban nem titok és nincsen benne semmi csoda. Erről nemcsak a versenye­ken győződhetett meg bárki, hanem az in­terjú-szobákban is. Mert az NDK sportolói itt is megállták a helyüket, pedig egyik­másik nyugati újságíró nem egyszer pró­bálta „nehéz feladat” elé állítani őket.­ ­

Next