Képes Sport, 1976. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-03 / 31. szám
'CD fl O) 'CD CD 'CD wStm MBB • MBB 9ki utána megszervezni a végrehajtást. Az edzőnek nemcsak a szakmát kell értenie, hanem a pedagógiát, egy kicsit az orvostudományt és a pszichológiát is. A versenyzőre csak egy hatásnak lehet érvényesülnie, az edző hatásának. Talán az is segített, hogy számunkra az olimpiát megelőzően nem minden verseny volt fontos, és sok versenyt csak a felkészülés egyegy állomásának tekintettük. Mi pedig, akik vezetjük az NDK sportját, arra törekedtünk, hogy levegyük a versenyzőkről a felelősséget és ne féljenek a versenytől. Mindez, amit most elmondok, nem ismeretlen dolog, valamennyi szocialista országban így csinálják ezt a vezetők. KÉPES SPORT: — Hogyan készítik fel az edzőiket, hogy azok lépést tudjanak tartani az általános fejlődéssel? M. EWALD: — Az edzőket alapfokon a mi szervezeteink képezik ki, nagyrészük az edzői gyakorlatát is alapfokon végzi. Az edzőket éppen úgy választják ki, mint a versenyzőket. Akik munkájukkal bizonyítják tehetségüket, azok a Lipcsei Testnevelési Főiskolára kerülnek, itt van a mi edzőképző központunk. A csapatnál most dolgozó fiatal edzők mindegyike elvégezte a főiskolát, az idősebb edzőket pedig külön a részükre szervezett tanfolyamokon képezzük tovább. A versenysportért a DTSB a felelős, a mi dolgunk összehangolni azokat az erőket, amelyek együttesen biztosítják a lépéstartást a nemzetközi fejlődéssel. Ezért a főiskolán az edzőképzésben is csak az történhet, amivel mi egyetértünk. Nagy jelentőségű a mi számunkra a megfigyelés, a tapasztalatok összegyűjtése, elemzése és feldolgozása. Ez olyan alapot biztosít, amire fel tudjuk építeni az edzők képzését és továbbképzését is. Itt is úgy van, mint a versenyzőknél. Az edzőnek is akarnia kell lépést tartania az általános fejlődéssel és akarnia kell befogadnia az újat. Enélkül minden képzés és továbbképzés meddő erőfeszítés lenne. KÉPES SPORT: — Gondolja, hogy vannak olyan erőforrásaik, amelyeknek birtokában a következő olimpián is előreléphetnek? M. EWALD: — Az NDK kis ország, erőforrásainknak megvannak a határai. Ta-lán az egyik erőforrásunk, amely a mai eredményeinkig elvezetett minket, az állandóságra való törekvés volt. Van olyan munkatársam, akivel már huszonöt esztendeje együtt dolgozom. A másik erőforrás a szocialista országok segítő együttműködése. Ezen az olimpián mi szerepeltünk sikeresebben mint mások, a korábbi olimpiákon voltak nálunk eredményesebbek. A jövő útja változatlanul a szocialista országok kölcsönös segítése és együttműködése. Ezen az olimpián a szocialista országok sportolói összesítve nagy sikert értek el, az NDK sikerei ennek csak egy kis részét alkották. Úgy gondolom, hogy a jövőben is elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok versenyzői között dől majd el az első helyek zömének sorsa. Leglényegesebb erőforrásunk a jövőben is következetes munkánk lehet. KÉPES SPORT: — Milyen kellemes meglepetések vagy csalódások érték Önöket ezen az olimpián? M. EWALD: — A legkellemesebb a fiatalok szereplése volt. Már az első napon a sportpisztolyosok versenyében az első helyet a világbajnok előtt egy másik NDK versenyző, egy fiatal érte el. Nem csalódtam senkiben sem, mert mindenki küzdött. És ha küzdött, már nem lehet csalódottnak lenni. Baumgartl például elbukott a 3000 m-es akadályversenyben a cél előtt, felugrott és harmadik lett. Nagyszerű teljesítményt nyújtott. Volt birkózónk, akit a befejezés előtt négy másodperccel leléptettek. Nagyszerűen küzdött, mégis vesztett, és éppen ezért nem lenne helyes azért, mert vereséget szenvedett, elfordulni tőle. Mi azokat a versenyzőinket, akik nem szereztek érmet, egy közös vacsorán búcsúztattuk a Chateau Champlain Hotel különtermében. Odajött egy kanadai ember és Kornélia Endert kereste, aláírást akart tőle. Amikor azt mondtuk, hogy itt csak olyan versenyzők vannak, akik nem lettek érmesek, elcsodálkozott. Pedig nagyon természetes valami, hogy aki a hazájáért becsületesen küzd, de nem ér el eredményt, mert volt nála jobb a versenyben, azt éppen úgy meg kell becsülni, mint azokat, akik érmeket nyertek. KÉPES SPORT: — Hogyan ítéli meg az olimpiai mozgalom jövőjét? Elegendőnek tartja-e azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tesz az olimpiai mozgalom fejlesztésére? M. EWALD: — Ezen az olimpián is megmutatkozott, hogy a szocialista országok sportolói és sportvezetői a helsinki konferencia szellemében nagyon sokat tesznek az olimpiai mozgalom és az olimpiai eszme továbbfejlesztéséért. A montreali tapasztalatok arra ösztönöznek, hogy az olimpiai mozgalmat meg kell védeni a helytelen politikai megfogalmazásoktól, ugyanakkor küzdeni kell minden olyan politikai cél megvalósításáért, amely előbbre viszi az olimpiai mozgalmat. A következő olimpia a Szovjetunióban lesz, meggyőződésem, hogy ott semmi zavaró körülmény nem léphet fel és az olimpia ott újabb csúcsot fog elérni. Nekünk, szocialista sportvezetőknek az a feladatunk, hogy erőinket egyesítve dolgozzunk a következő négy esztendőben. Ami pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság munkáját illeti, úgy gondolom, hogy tovább kellene demokratizálni a szervezetet és annak munkamódszereit. Erősebben kellene támaszkodniuk a NOB vezetőinek a nemzetközi olimpiai bizottságokra. A mindennapi munkájukban jobban figyelembe kellene venniük a világban végbemenő változásokat és azok hatásait. Manfred Ewalddal, az NDK sportjának kérdéseiről, az olimpiai mozgalom jövőjéről beszélgettünk. Az újságírónak egy pillanatig sem volt olyan érzése, hogy most egy sikereket elért ország sportvezetőjével beszélget. Sokkal inkább olyan érzése volt az újságírónak, hogy a sport és az olimpiai eszme szerény, higgadt, megfontolt és jól felkészült agitátorával beszélget. Amit pedig a versenyzőikről elmondott, az valóban nem titok és nincsen benne semmi csoda. Erről nemcsak a versenyeken győződhetett meg bárki, hanem az interjú-szobákban is. Mert az NDK sportolói itt is megállták a helyüket, pedig egyikmásik nyugati újságíró nem egyszer próbálta „nehéz feladat” elé állítani őket.