Képes Sport, 1977. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-10 / 19. szám
Tatai edzőtábor a május eleji napokban — lila és fehér orgonasövények, gazdagon nyíló virágágyások, árnyékot és nyugodalmat ígérő dús lombú fák, illattól sűrű levegő. Az edzőteremben Az edzőteremben napfény és zongoraszó. Színes mezben formás, szép mozgású tornásznők. Szaltósorozat a szőnyegen, hátraszaltó a gerendán, Cukahara a lovon, repülő játék a két korlát között. Az első pillanatra idillikus hangulat. Egervári a magasított lovon ugrik és eltűnik a habszivacstengerben. öt. .. tíz másodperc, akkor felcsattan Magyari László edző-férj hangja: — Ne pihenj minden ugrás után negyedórát, gyerünk! És figyelj jobban, mert egyáltalán nem mindegy, hogy csak csinálod, vagy szépen csinálod-e a gyakorlatot! „Égi” kikászálódik a marasztaló, puha „ölelésből”, és lassan, fáradt léptekkel visszaindul a rajthely felé. Magyari csendesen megjegyzi: — Márti érzékeny idegrendszerű, nagyon megviseli a hirtelen betört meleghullám. Ilyenkor képtelen önmagától tartani az edzés ritmusát, hajtani, noszogatni kell.. . Kanyó Éva könnyed, légies mozgással szinte táncol a szőnyegen, aztán egy szaltó után hirtelen összecsukok, s a következő pillanatban hangtalanul zokog. Pedig nincs különösebb baj, csak görcs állt a lábába. A belső idegfeszültség kitöréséhez azonban elég ennyi is. ... És már a zongoraszó mellett is hallom a fel-felgyorsuló lélegzetvételt, légszomjas sóhajokat. S ebbe a képbe már beleillik dr. Béres György, a fiatal sportorvos, aki egy-egy edzésszakasz után méri a vérnyomást, a pulzust, s már a mosolya is megnyugtat: — Mindenki kifogástalan állapotban van . .. (Bejekné: nagyon sokat és keményen dolgoznak a versenyzők, az edzők, és mégis, újra és újra erősítenünk kell. Nem mennyiségileg — mert az már szinte lehetetlen —, hanem okosabb, gazdaságosabb időbeosztással. Csak így tudunk lépést tartani a versenyfutásban . . . Igen , versenyfutás ez, hosszú évek óta tartó hajrával, s még mindig nem látható a cél. Meddig lehet fokozni ezt a már-már hátborzongató iramot, van-e egyáltalán határ a bátorság, ügyesség, sport — és a vakmerő elszántság között? Szaltó, hátraszaltó, csavartszaltó — a versenyzők a szereken dolgoznak, az edzők — egy-két kivételtől eltekintve — a bordásfal melletti kispadokon ülve figyelik a mozgásukat. (Bejekné: a szovjet szakemberek jöttek rá először arra, hogy az elemek begyakorlásának idejét nagyon megnyújtja a túlzott edzői segédlet: az „önállósodásért” még egyszer meg kell dolgoznia a versenyzőnek. Azt az erőtöbbletet ugyanis, amelyet a gyakorlásnál a tornásznak önmagából kellene adnia, a lendítéssel, emeléssel az edző adja meg. Ezért tanulnak ma már közvetlen fizikai edzői segítség nélkül a legjobbak, s ezen az úton haladunk mi is. Könnyített körülmények között, segédeszközök igénybevételével, de zömmel egyedül tanulja meg a versenyző az új elemet. Ez egyébként tudatosságra is nevel ...) EGERVÁRI MÁRTA, aki már befutott Egervári Márta befejezi az edzést, s kimerülten ül le férje és mestere mellé. Szerencsére még idejében visszanyerem a kérdést, hogy „elfáradt-e”. Magyari viszont csóválja a fejét: — Mindig mondom Mártinak, hogy próbáljon csillogó szemmel, vidám szívvel tornázni, de bizony olykor csak a könnytől csillog a szeme ... Márti ránéz, aztán csendesen mondja: — Azt hiszem, az élsport már régen túljutott a „mosolygós korszakán”, legalábbis, ami az edzőtermet illeti. A felkészülés, egy-egy új mozdulat megtalálása, a tudás érzete okozhat örömet, de igenis van nehezen leküzdhető fáradtság, holtpont, s mert nők vagyunk, vannak könnyek is. De ez is hozzátartozik ahhoz a sporthoz, amely által annyi élményt, szépséget s felejthetetlen élményt őrzök már . . . Melyek a „legkifizetődőbb” elemek? — A teljesen egyéniek, eredetiek, amelyeket a bemutató tornászon kívül nem csinál más... Vannak ilyenek az Egervárigyakorlatokban ? Márta helyett most az edző válaszol: — Korláton most több is. Az úgynevezett „Egérszaltóra” még mindig kapja a jutalmat, s teljesen új elem gyakorlatában a férfi nyújtóról átvett, úgynevezett „sing-fogás”. Az alsó karjáról a felsőre lendül, kézenállásból dőlve fogást vált. Lovon két szaltós ugrást tud Márta, ami a legjobbak között is ritka; ugrik kézenátfordulás után előre másfél szaltóval és nyújtott lábbal „Cukaharát”. (Berekné: Egervárinak ragyogó adottságai vannak felemáskorláthoz és lóugráshoz. Gyors, lendületes, ruganyos. Elképesztően gyorsan tanulja meg a legnehezebb elemeket is. Még nagyobb akaraterővel, kitartással mindent elérhetne! Jócskán fogyott, mióta utoljára láttam... Először mosolyodik el: — A férjem azt vallja ugyan, hogy a legjobb fogyókúra a rendszeres testedzés, de azért az étrendemre is vigyáz. A mai étrendje? — Reggelire két deci tej, öt deka párizsi, egy kockasajt és két-három retek. Utána fekete. Ebédre két szelet natúrhús kívánság szerinti salátával, egy pohár tej vagy limonádé. Este két alma vagy egy joghurt. Mit vár az EB-től? — Nagyon sokat... Húszéves, és — bármily furcsán hangzik is — ez ebben a sportban érett kornak számít. Készül-e Moszkvára is? — A következő olimpiáig még három esztendő van hátra. Szívből remélem, hogy felnőnek és fölém nőnek a ma még tehetséges kislányok. Ha Moszkvában tudok nekik segíteni, és nem kell fogvicsorgatva megharcolnom a csapatba kerülésért, akkor szívesen készülök. Mit jelent az, nekik segíteni? — A csapatnak és az egyénnek is hallatlanul sokat jelent. VERSENYFUTÁS HOSSZÚ HAJRÁVAL Kanyó Éva HOL VAN MÁR A TAVALYI HOT! HOL VAN MÁR MONTREAL ... AZ OLIMPIA ... A NEGYEDIK HELY ORÖMÉ? AMIKOR ÖNÖK E SOROKAT OLVASSAK, VÁLOGATOTT TORNÁSZNŐINK MÁR A PRÁGAI EURÓPA-BAJNOKSÁG SZÍNHELYÉN KÉSZÜLNEK AZ ÚJABB MEGMÉRETTETÉSRE. PRÁGA - AHOGY BEJEKNÉ, FORSTNER KLÁRI VEZETŐEDZŐ MONDJA -A MOSZKVÁHOZ VEZETŐ ÚT ELSŐ NAGY ÁLLOMÁSA.