Képes Sport, 1977. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-10 / 19. szám

T­atai edzőtábor a má­jus eleji napokban — lila és fehér orgona­sövények, gazdagon nyíló virágágyások, árnyékot és nyugodalmat ígérő dús lombú fák, illattól sűrű levegő. Az edzőteremben Az edzőteremben napfény és zongoraszó. Színes mezben for­más, szép mozgású tornásznők. Szaltósorozat a szőnyegen, hát­­raszaltó a gerendán, Cukahara a lovon, repülő játék a két korlát között. Az első pillanatra idillikus hangulat. Egervári a magasított lovon ugrik és eltűnik a habszivacs­tengerben. öt. .. tíz másodperc, akkor felcsattan Magyari László edző-férj hangja: — Ne pihenj minden ugrás után negyedórát, gyerünk! És figyelj jobban, mert egyáltalán nem mindegy, hogy csak csiná­lod, vagy szépen csinálod-e a gyakorlatot! „Égi” kikászálódik a marasz­taló, puha „ölelésből”, és las­san, fáradt léptekkel visszaindul a rajthely felé. Magyari csendesen megjegyzi: — Márti érzékeny idegrend­szerű, nagyon megviseli a hir­telen betört meleghullám. Ilyen­kor képtelen önmagától tartani az edzés ritmusát, hajtani, no­szogatni kell.. . Kanyó Éva könnyed, légies mozgással szinte táncol a sző­nyegen, aztán egy szaltó után hirtelen összecsukok, s a kö­vetkező pillanatban hangtalanul zokog. Pedig nincs különösebb baj, csak görcs állt a lábába. A belső idegfeszültség kitöré­séhez azonban elég ennyi is. ... És már a zongoraszó mel­lett is hallom a fel-felgyorsuló lélegzetvételt, légszomjas só­hajokat. S ebbe a képbe már beleillik dr. Béres György, a fiatal sportorvos, aki egy-egy edzésszakasz után méri a vér­nyomást, a pulzust, s már a mosolya is megnyugtat: — Mindenki kifogástalan ál­lapotban van . .. (Bejekné: nagyon sokat és keményen dolgoznak a ver­senyzők, az edzők, és mégis, új­ra és újra erősítenünk kell. Nem mennyiségileg — mert az már szinte lehetetlen —, ha­nem okosabb, gazdaságosabb időbeosztással. Csak így tudunk lépést tartani a versenyfutás­ban . . .­ Igen , versenyfutás ez, hosszú évek óta tartó hajrával, s még mindig nem látható a cél. Meddig lehet fokozni ezt a már-már hátborzongató ira­mot, van-e egyáltalán határ a bátorság, ügyesség, sport — és a vakmerő elszántság között? Szaltó, hátraszaltó, csavart­­szaltó — a versenyzők a sze­reken dolgoznak, az edzők — egy-két kivételtől eltekintve — a bordásfal melletti kispadokon ülve figyelik a mozgásukat. (Bejekné: a szovjet szakem­berek jöttek rá először arra, hogy az elemek begyakorlásá­nak idejét nagyon megnyújtja a túlzott edzői segédlet: az „ön­állósodásért” még egyszer meg kell dolgoznia a versenyzőnek. Azt az erőtöbbletet ugyanis, amelyet a gyakorlásnál a tor­násznak önmagából kellene ad­nia, a lendítéssel, emeléssel az edző adja meg. Ezért tanulnak ma már közvetlen fizikai edzői segítség nélkül a legjobbak, s ezen az úton haladunk mi is. Könnyített körülmények között, segédeszközök igénybevételével, de zömmel egyedül tanulja meg a versenyző az új elemet. Ez egyébként tudatosságra is ne­vel ...) EGERVÁRI MÁRTA, aki már befutott Egervári Márta befejezi az edzést, s kimerülten ül le férje és mestere mellé. Szerencsére még idejében visszanyerem a kérdést, hogy „elfáradt-e”. Ma­gyari viszont csóválja a fejét: — Mindig mondom Mártinak, hogy próbáljon csillogó szem­mel, vidám szívvel tornázni, de bizony olykor csak a könny­től csillog a szeme ... Márti ránéz, aztán csende­sen mondja: — Azt hiszem, az élsport már régen túljutott a „mosolygós korszakán”, legalábbis, ami az edzőtermet illeti. A felkészü­lés, egy-egy új mozdulat meg­találása, a tudás érzete okozhat örömet, de igenis van nehezen leküzdhető fáradtság, holtpont, s mert nők vagyunk, vannak könnyek is. De ez is hozzá­tartozik ahhoz a sporthoz, amely által annyi élményt, szépséget s felejthetetlen él­ményt őrzök már . . . Melyek a „legkifizetődőbb” elemek? — A teljesen egyéniek, ere­detiek, amelyeket a bemutató tornászon kívül nem csinál más... Vannak ilyenek az Egervári­gyakorlatokban ? Márta helyett most az edző válaszol: — Korláton most több is. Az úgynevezett „Egérszaltóra” még mindig kapja a jutalmat, s tel­jesen új elem gyakorlatában a férfi nyújtóról átvett, úgyne­vezett „sing-fogás”. Az alsó kar­járól a felsőre lendül, kézenál­­lásból dőlve fogást vált. Lovon két szaltós ugrást tud Márta, ami a legjobbak között is rit­ka; ugrik kézenátfordulás után előre másfél szaltóval és nyúj­tott lábbal „Cukaharát”. (Berekné: Egervárinak ra­gyogó adottságai vannak fele­máskorláthoz és lóugráshoz. Gyors, lendületes, ruganyos. El­képesztően gyorsan tanulja meg a legnehezebb elemeket is. Még nagyobb akaraterővel, kitartás­sal mindent elérhetne!­ Jócskán fogyott, mióta utol­jára láttam... Először mosolyodik el: — A férjem azt vallja ugyan, hogy a legjobb fogyókúra a rendszeres testedzés, de azért az étrendemre is vigyáz. A mai étrendje? — Reggelire két deci tej, öt deka párizsi, egy kockasajt és két-három retek. Utána fekete. Ebédre két szelet natúrhús kí­vánság szerinti salátával, egy pohár tej vagy limonádé. Este két alma vagy egy joghurt. Mit vár az EB-től? — Nagyon sokat... Húszéves, és — bármily fur­csán hangzik is — ez ebben a sportban érett kornak szá­mít. Készül-e Moszkvára is? — A következő olimpiáig még három esztendő van hátra. Szívből remélem, hogy felnő­nek és fölém nőnek a ma még tehetséges kislányok. Ha Moszk­vában tudok nekik segíteni, és nem kell fogvicsorgatva meg­harcolnom a csapatba kerülé­sért, akkor szívesen készülök. Mit jelent az, nekik segíte­ni? — A csapatnak és az egyén­nek is hallatlanul sokat jelent. VERSENYFUTÁS HOSSZÚ HAJRÁVAL Kanyó Éva HOL VAN MÁR A TAVALYI HOT! HOL VAN MÁR MONTREAL ... AZ OLIMPIA ... A NEGYEDIK HELY ORÖMÉ? AMIKOR ÖNÖK E SOROKAT OLVASSAK, VÁLOGATOTT TORNÁSZNŐINK MÁR A PRÁGAI EURÓPA-BAJNOKSÁG SZÍNHELYÉN KÉSZÜLNEK AZ ÚJABB MEGMÉRETTETÉSRE. PRÁGA - AHOGY BEJEKNÉ, FORSTNER KLÁRI VEZETŐEDZŐ MONDJA -A MOSZKVÁHOZ VEZETŐ ÚT ELSŐ NAGY ÁLLOMÁSA.

Next