Képes Sport, 1977. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-05 / 27. szám

Jó szelet Moszkváig! Ha piros szalag volna az írógépemen, azzal kopognám le dr. Haán András rö­vid életrajzát. Tizennyolc évesen tagja lett a tokiói olimpián szereplő kosárlabda-váloga­tottnak, s harmincba fordulva Mont­realban vitorlázásban képviselte a ma­gyar színeket. Két szerelem — két olimpia! Közben elvégezte az orvosegyetemet, és öt év múlva letette a szakorvosi vizs­gát, sebész lett. Az István-kórházban, Marton pro­fesszor osztályán dolgozik. Ha nem tudnám, mit jelent élsporto­lói szinten versenyezni, s emberként így állni helyt a magánéletben, azt mondanám: Haán doktor a szépséges és szeszélyes istenasszonnyal, Fortuná­val kézenfogva járja az élet útjait... Vasárnap még Kielben versenyzett, kedden reggel már az István-kórház­ban találom. — Nincsenek elpazarolható napjaim — mondja mosolyogva. — A szabadsá­gomból és az ünnepi ügyeletekből gyűj­tögetett napjaimon versenyzek, s még hátravan néhány szép viadal. Kikérés, válogatottaknak járó ked­vezmény? Azt mondja, csak az olimpia évében vesz igénybe kikérést, egyébként nem él vele. És egyáltalán nem tartja ér­demnek, vagy említésre méltónak, ő mindenekelőtt orvos, akire szüksége van a kórháznak, s akinek szüksége van a mindennapok tapasztalatára, gya­korlatára, így is nagy segítséget kap professzorától, dr. Marton Tibortól, s az osztályán dolgozó munkatársaktól. Három-négy hónapra előre leadhatja munkatervét, figyelembe véve a verse­nyeket, közös felkészüléseket, s profesz­­szora ennek megfelelően osztja be őt az ügyeletekre. Nyáron általában megkap­ja a hétvégeket, s akkor — ha nincs külföldön verseny — irány a Balaton! Hétközben pedig két erőnléti edzés a fővárosban ... Nem fárasztó ilyen feszített iramban dolgozni és versenyezni ? — Még sohasem éreztem, hogy az egyik kárára lenne a másiknak. A mű­tőben töltött nehéz órák, napok után csodálatos kikapcsolódás vízre száll­ni... és repülni... — Elneveti magát. — Esetleg vánszorogni, ha a széljárás éppen nem kedvező... A sűrűsödő, nagy feladatok, célok pedig az ember „rej­tett tartalékait” is mozgósítják. Hogy lett a válogatott kosarasból vá­logatott vitorlás? — Az olimpia után súlyos térdsérü­lést szenvedtem, amelyet az operáció sem hozott rendbe teljesen. Akkor visz­­szamentem a BKV Előrébe, ahol diák­koromban már éveken át vitorláztam. De a kosaraséveim mégis felejthetetle­nek, mert játszhattam a régi „legendá­sokkal”, Gremingerrel, Simonnal, Ben­­czével, s a többi Európa-bajnokkal. Kielben, a világ legnagyobb mezőnyű vitorlásversenyén megnyert egy futa­mot, kétszer harmadik lett, s mégsem került a legjobb hat közé... Azt hi­szem, ez volt az első magyar futamgyő­zelem. — Nem tudom, elsőként győztem-e, de mindenesetre nagyszerű érzés volt győzni, hiszen ott volt a mezőnyben az olimpiai bajnok és az ezüstérmes is, öt futamból háromban megelőztem mind­kettőjüket ... És most a keserűbbről. Vitorlázásban hét futamot rendeznek, s a legjobb hat eredménye számít be az összetettbe. Mi az első futamban a dél­afrikaiak részvétele miatt nem indul­tunk. Utána a rendezők kizárták őket, lehúzták a lobogójukat, de a nagy lehe­tőség — egyszer hibázhatunk! — már elveszett számunkra. Már kellett bizo­nyos kockázatokat vállalnunk a sikeres szereplés érdekében. Az utolsó futam­ban már a negyvenedik helyezés is az összetett második helyét jelentette vol­na számomra. Az egyik fordulónál az átlagos vízen haladó vitorlás nekiütő­dött az én hajóm végének. Ártatlan koccanás volt, nem került hátrányba miatta, s mégis élt a vétó jogával. In­tett, hogy álljak ki, fejezzem be a ver­senyt ... Nagyobb nyomaték kedvéért odakiáltott a közelében vitorlázó NSZK- beli honfitársának — tanúskodjon majd... Öt futam eredménye alapján a tizedik lettem ... Persze a sértett — aki semmiképpen sem szerepelhetett volna jól — intéz­hette volna másképp is a dolgot. Int­hetett volna és mehetett volna tovább, vagy a következő két fordulónál Haán András biztosított volna neki előnyt. A legkönyörtelenebb utat választotta. Másnak ártott, magának nem használt. Igaz, két NSZK-beli versenyző végzett a legjobb hat között... Milyen szerepe van a széljárásnak a vitorlázásban? — Talán elég, ha jellemzőül elmon­dom, hogy Kielben két napon nagyon rosszak voltak a szélviszonyok. Utána a versenyzők kilencven százaléka aláírta az óvást, amelyet benyújtottunk a ren­dezőknek, ha már most nem lehet vál­toztatni, a jövőben ne forduljon elő ha­sonló eset. Az új szélviszonyoknak meg­felelően módosítsák a pályát, mert más­képp irreálissá válik a viadal... Külföldön hatos-hetes erősségű szél­nél még versenyeznek, a Balatonon ötös erősségűnél már csak motoros kíséreté­ben szállhatnak vízre a vitorlázók. Már­pedig, aki nagy versenyre készül, an­nak éppen az ilyen szélben kell edződ­nie. Mit csinálnak tehát? — Kimegyünk és edzünk, s ha jön a rendőrmotoros, fizetünk. Én például alig egy-két hete négyszáz forintot. De nagyon jó lenne, ha a rendőrség vala­milyen módon különbséget tenne a szó­rakozásból vitorlázók és a versenyzők között, ez megkönnyítené a helyzetün­ket. S ha a versenyző borul fel? — Akkor felállítja a hajóját és megy tovább ... Amikor annyi fiatal pályafutása fe­jeződik be anélkül, hogy belekóstolhat­na az igazán nagy versenyek légkörébe, Haán András két sportágban szerepelt olimpián. Szerencsés embernek tartja magát? — A részvétel csak lehetőség az iga­zán nagy tervek, álmok megvalósításá­hoz. Szerencsés — pontosabban boldog, elégedett akkor lennék, ha egy szép si­ker élményével tudnék majd búcsúzni a versenysporttól... Nem mondja ki, de érzem: ez a vágy ad erőt neki ahhoz, hogy tovább tervez­zen a sportban is. Legalább a moszkvai olimpiáig. Bajnai Teréz Kép: Falus István

Next