Képes Sport, 1978. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-18 / 29. szám
A labdarúgásunk, jövőjéért izguló szakemberek, szurkolók megismétlődő vitája: mit is tudnak fiataljaink? Egy kérdés, amelyben számos gond rejtőzik, hiszen amikor az ifjúsági labdarúgásról beszélünk, mindig féltve figyeljük az utánpótlást. Azt a felnövekvő „tartalékot”, amely arra hivatott, hogy átvegye, vagy legalábbis néhány év múlva továbbvigye a maiak stafétabotját. Nem csoda, hogy különös jelentőségű minden olyan verseny, mérkőzés, torna, amelyet ők, a most még többnyire ismeretlen játékosok vívnak. Kellenek ezek az összecsapások, hiszen így mindig tudjuk, hol is tartanak, mit is tudnak taktikailag, technikailag. A találkozókon képet kaphatunk, vagy legalábbis felmérhetjük, vannak-e még tehetségeseink, akiknek a közeljövő bajnoki és nemzetközi mérkőzésein tapsolhatunk. Néhány éve kérdés: legyen-e Országos Serdülő Bajnokság? Vagy elég csupán a Serdülő Kupa? Nos, a múlt évben döntés született, és az idén először megrendezték a 15 éven aluliak országos bajnokságát. Tanulságok A szakemberek a mérlegelések időszakában tartanak. Egy sikeres év után a tapasztalatokat összegezik. Az általános iskolás korú serdülők versengése sikere is izgalmas, érdekes és számos tanulsággal szolgál. A csapatok a megyéken belül csoportokban küzdöttek, csakúgy, mint régebben. Itt azonban nem fejeződött be a bajnokság, hanem tovább folyt, hiszen a megyék serdülő győztesei egymással is találkoztak. A megyei bajnokok és a Budapest-bajnok, összesen húsz csapat, oda-visszavágó alapon selejtezőket vívtak. Hallatlanul nagy, sokszor szoros mérkőzéseket. Már az első küzdelmek tanulságokkal szolgáltak, hiszen itt megméretett, melyik megyében mennyit ér a serdülő bajnoki cím. Melyik megyében fordítanak megfelelő gondot a legkisebbek képzésére. Igazságosnak mondható az is, hogy a végén állva maradt öt együttes körmérkőzésen döntötte el az ez évi országos sérülő bajnokság sorsát. Egy városban, egy helyen. Jelen lehettek, jegyzetelhettek az edzők, szakemberek. Vidéki előny Zalaegerszegen öt vidéki együttes találkozott. A Tatabánya, a Videoton, a Békéscsaba, az Ózd és a házigazda, a ZTE. Valamennyien jó nevű vidéki egyesületeket képviseltek. Vagy volt nekik, vagy most is van ■ [UNK]hMS IV, 1 i* -egy osztállyal feljebb Egy sor a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei labdarúgó-bajnokság végeredményének táblázatából: 1. Edelény 36 23 10 3 87-36 56 Az edelényi bányászegyüttes nemcsak imponáló biztonsággal szerezte meg Borsod megyében a bajnoki címet (3 ponttal a Hejőcsaba, nyolccal a Borsodi Volán előtt), hanem az NB II- be jutásért vívott osztályozókon is helytállt. A Nyírbátorral és a Borsodi Bányásszal szemben biztosította a részvételt labdarúgásunk második vonalában. A fekete-fehér színekben játszó bányászcsapat 1956-ban szerepelt először a megyei bajnokságban. (A klubot 1921-ben alapították.) 1960-ban már az NB III-ban voltak, 1974-ben, az átszervezés folytán ismét a megyébe kerültek. — Már a megyei bajnokságban nagy közönséggel dicsekedhettünk — magyarázza Andó Pál elnök. — Átlagban kétháromezer néző jött ki a mérkőzéseinkre. A Borsodi Bányásszal vívott osztályozóra hatezren voltak kíváncsiak. Eddig Ferencz József látta el az edzői tisztet, az új idénynek azonban már alighanem Hajas Imre irányításával vágunk neki. Ő valamikor a DVTK-ban játszott, a most befejezett bajnokságban pedig a mi csapatunkat erősítette. Az átlagéletkor ezidén 26—27 év volt, néhány új igazolással és a saját nevelésű fiatalok beállításával ezt az átlagot két évvel lenyomjuk. Ügyes, tehetséges, lelkes játékosaink vannak, akikben joggal bízhatunk. Vállaltuk az új NB I.-t, pedig két osztállyal feljebb roppant nehéz dolgunk lesz. Szeretnénk úgy bennmaradni, hogy ne kelljen majd annak idején osztályozókat vívnunk. A szép fekvésű, gyeptéglás pálya nézőterére négy-ötezer szurkolót várnak. Az edelényi Bányászhoz hasonlóan a Honvéd „Papp József” Sportegyesület is a Keleti csoportban játszik, mégpedig szerzett jogai, vagyis az NB III Keleti csoportjában kiharcolt dicséretes helyezése alapján. — Egyesületünk sportlétesítményeinek építési munkái javában folynak — újságolja Dzurkó Ernő technikai vezető. — Miskolc egyik legszebb részén, a Szentpéteri kapui lakótelepen lesz az új otthonunk. Addig is, az 1978—79-es bajnoki évben a DVTK pompás stadionjában játsszuk a mérkőzéseinket, amikor pályaválasztók vagyunk. Az új létesítmény átadását különben az egyesület vezetősége 1979 második felére tervezi. El kell még mondanom, hogy a Nyári Totó Kupa nagyszerű alkalom volt arra, hogy néhány új játékost folyamatosan beépítsünk a csapatba. A népszerű honvédegyüttes vezetői joggal remélik, hogy csapatuk az új bajnokságban is sok örömet szerez majd népes szurkolótáboruknak. A Répcelaki Bányász a Nyugati csoportban játszott eddig is, s most az átszervezés folytán ugyancsak a Nyugati csoportban szerepel, de egy ■