Képes Sport, 1978. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-11 / 28. szám
- A tizenharmadik idény éppen úgy rejthetne veszélyeket is, elvégre ilyen sok év után hajlamosabb lehet az ember a „készből” élni, csak a rutinban bízni. - Ezek a veszélyek szerencsére, legalábbis eddig, messze elkerültek engem. „Készből” élés? De hiszen minden évben elölről kell kezdeni nálunk mindent! Attól, hogy az elmúlt évben tíz világbajnokságot nyertem, az idén egy fikarcnyival sem leszek gyorsabb. Csak az számít, amit én ez évben az edzőteremben megcsináltam. Belefásulás? Erről szó sincsen. Csak azért nem mondom, hogy éppen olyan élményt jelent nekem a kenu, mint újonckoromban, mert annál sokkal, de sokkal nagyobbat. Egyszerűen élvezek minden versenyt, csodálatos, hasonlíthatatlan játéknak tekintem az egészet. Ami pedig a rutint illeti, az kifejezetten jót jelent számomra. Mondok egy példát. Télen rettenetesen rossz formában voltam, a felméréseken csapnivalóan szerepeltem. Korábban biztos vagy el keseredek, vagy könnyitek munkán. Most végig biztos voltam magamban, és még többet dolgoztam, mert tudtam, hogy végül nekem lesz igazam. — Ön már annyi minden volt a kenusportban, csodagyerek, üstökös, csillag, vezéregyéniség, fenegyerek, nehéz fiú, ügyeletes zseni, kiégettnek tartott versenyző, leíit ember, nagy visszatérő .. . Érti, ugye, mire gondolok . . . - Értem, értem. Mit mondjak. Hazudnék, ha azt bizonygatnám, hogy nem érintettek a körülöttem dúló viharok. De ilyen szempontból szerencsés a természetem. Ha dicsértek, rá akartam szolgálni, és még többet dolgoztam, ha szidtak, bizonyítani akartam. Hogy aztán a kétféle véleményből melyik volt az igaz? Nem az én dolgom eldönteni. Én úgy éreztem, egyik sem. Sem több, sem kevesebb nem vagyok, mint egy élni nagyon szerető, annak minden örömét megragadni akaró, de végsősoron a sportágat mindennél jobban szerető és azért örömmel dolgozó, minden áldozatot szívesen vállaló kenus. Fél kézen meg lehetne számolni, hányszor talált legyőzőre 1000 méteren az utóbbi öt évben a Buday—Frey páros. Az tehát, hogy ezúttal is diadalmaskodtak, nem jelentett különösebb eseményt, még akkor sem, ha a vert mezőnyben világbajnokok is akadtak. Nem a győzelem ténye, hanem a módja volt azonban most érdekes. Korábbi sikereiket ugyanis jórészt sokáig a mezőny mögött evezve nagyszerű hajrájuk révén érték el, s ez a taktika még bizonyára sokáig elsőséget biztosítana számukra a hazai élvonalban — ha ők nem vágynának többre. De többre ágynak és ezért márt új harcmodorral kísérleteztek. Rögtön az elején már az élre vágtak és végig vezetve végeztek az első helyen. Lehet, hogy ez nem volt olyan látványos, lehet, hogy elfáradtak a végére, s lehet, hogy egy kicsit „szét is estek”. De az biztos, hogy az előrelépés, a teljes siker érdekében vállalni kellett. Ők vállalták. Ezért lehet mérföldkő mostani „szokásos” győzelmük. Tavaly a VB-n másodikok lettek . .. A NAGY PÁRHARC A verseny legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapását hozta a kajak kettesek összecsapása. A szám abszolút klasszisaként méltán számontartott Szabó-Bakó párost legutóbb nagy meglepetésre legyőzte a Csapó- Siidró kettős. Véletlen kisiklás? Vagy új pároscsillag felragyogása? Nos, a verseny igazolta, sőt túlszárnyalta a várakozást. Kezdetben fej-fej mellett haladtak, aztán Szabóék tettek szert némi előnyre, míg végül Csapóék fergeteges hajrája eldöntötte a drámai csatát. Az egykori kajakkirály kemény, kudarcokkal, harcokkal teli viharos két év után, amikor legtöbben eltemették már, páros bravúrjával nemcsak kivételes klasszisát igazolta, hanem azt is, hogy változatlanul páratlan értéke a sportágnak. — Nem, nem adtam fel céljaimból, reményeimből semmit sem! - mondta Csapó nagyszerű győzelmük után. - Tavaly államvizsgáztam a főiskolán, az idén hatalmas munkába kezdtem, ezért szorítottam az egyéni versenyzést háttérbe. De azért, ha már egyszer összeültünk Svidró Jóskával, gondoltuk, legyen is valami értelme a dolognak, és ha ehhez a Szabó- Bakó párral kell felvenni a versenyt, akkor állunk elébe. Azt hiszem, a végén, azzal az utolsó rohammal sikerült meglepnünk őket. Nagyon-nagyon akartuk ezt a győzelmet! MÉRFÖLDKŐ Szegő ISZTANITY ZOLTÁN