Képes Sport, 1981. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-26 / 21. szám
TORNÁSZ BUDAPEST-BAJNOKSÁG Míg a legjobb férfi tornászok Rómában mérték össze tudásukat, addig itthon, a tornacsarnokban a Budapest-bajnoki címekért versenyeztek a többiek. Vámos István, az FTC versenyzője (képünkön) szerezte meg az összetett bajnoki címet, és a lólengésgyőzelmet a szerenkénti döntőben. Kelemen (Bp. Honvéd) három első helyet gyűjtött (korlát, nyújtó és gyűrű), Laufer (Bp. Vasas Izzó) a talajon és Szihalmi (II. Dózsa) ugrásban bizonyult a legjobb budapestinek. A nőknél Cselényi Edité (Vasas), a madridi Európa-bajnokságot tartalékként megjárt tornásznőé lett az összetett győzelem, és még az ugrásban is a legjobb volt. Két szeren, gerendán és talajon sikerült első helyet szereznie Óvári Évának (Vasas), de Vasas-tornásznő lett aranyérmes korláton is. Szabó Andrea, Csatorday Zoltán felvétele kétnapos versenyen mérték össze tudásukat a könnyűbúvársport képviselői a Hajós Alfréd uszodában Farkas József felvétele Rábavágta ’81 Tágul a kör. Szerencsére. Esztendőkkel korábban még igencsak húzódoztak a fiatalok attól, hogy a nagy nyilvánosság előtt, városon keresztül fussanak. A FUTAPEST sikere, no meg néhány további bátor kezdeményezés hatására már idén is „futott Pécs”, sőt Szombathelyen is rendeztek a felszabadulás évfordulóján városon keresztüli futóversenyt. Mindezeken felbuzdulva a KISZ Győr városi bizottsága május 28-án, csütörtökön megrendezi a Rábavágta elnevezésű városon keresztüli futását, amelynek útvonala: Kálvária utca, Láhner utca, Zrínyi utca, Mónus Illés út, Magyar utca, Nagy István út, Ifjúság körút. A cél a Tóvendéglőnél lesz. A táv körülbelül 5 kilométer. A rajt 16.30- kor, s a futáson korhatár nélkül bárki részt vehet. Sok sikert, győriek! ELMENT KÖZÜLÜNK... Szegényebb lett a magyar atlétika , hetvenhárom éves korában elhunyt dr. Bácsalmási Péter, a Testnevelési Főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, aki évtizedeken át kiváló atléták egész sorát nevelte. Újra arany „Első felnőtt Európa-bajnokságomon, 1979-ben Essenben valójában fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem. Aztán, hogy a lólengésdöntő után ugyanarra a dicső helyre állhattam, ahol Magyar szokott, s olyan fenséges pillanatokat élhettem át, mint Zoltán barátom, minden olyan hihetetlenül szépnek látszott. Az Európa-bajnokság után keservesebb napok következtek, rövid úton megismerkedtem a torna számomra kevésbé barátságos oldalával is. Nem úgy sikerült a lyoni ifjúsági Európa-bajnokság, ahogy szerettem volna, s még kevésbé a torontói Világ Kupa, ahol első helyezettként kerültem a lólengés döntőjébe, az utolsó mozdulatnál azonban elvesztettem az egyensúlyomat, elsőből utolsó lettem, nyolcadik. Nehezen viselném el, ha most Rómában megismétlődne a csúnya fiaskó .. így nyilatkozott vasárnap délelőtt Guczoghy György a római Hotel American Palace befüggönyzött szobájában — odakint 30 fokos hőség bágyasztotta a rómaiakat —, miközben az egész magyar küldöttség az olasz főváros szépségeivel ismerkedett. Ekkor már túl volt az első felvonáson, az összetett bajnokságért folyó versenyfutáson, ahol pályafutása eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el hatodik helyezésével. Csupán három szovjet és két NDK-s ellenfele előzte meg, végig szoros csatában. Így aztán 1975 (Bern), 1977 (Vilniusz) és 1979 (Essen) után negyedszer is sikerült a nagy terv megvalósítása, hasonlóan Magyarhoz, Donáthhoz és Kovácshoz, Guczoghy is beverekedte magát a „hatok” közé. Eközben szereplése csúcspontját, a lólengésben elért 9,90 jelentette, amelyet senki sem vitatott, sem a pontozók, sem pedig a magyar hegemónia megtörésére vágyó ellenfelek. Kétségkívül erősebb, nagyobb tudású mezőny gyűlt össze a római lólengésdöntőben, mint két évvel korábban Essenben, és ezek után még csak az kellett, hogy a sorsolás a lehető legbalszerencsésebben sikerüljön. Guczoghy az 1-es sorszámot kapta, elsőként kellett gyakorlatát bemutatnia. Ebből a pozícióból előtte talán még senki sem jutott a dobogó legfelső fokára (sajnálatos gyakorlat: a pontozók mostohán bánnak az elején sorra kerülőkkel, nem úgy a hátrább versenyzőkkel). Guczoghyt azonban Rómában sem lehetett megállítani, a második „kűr” épp olyan jól sikerült, mint a szombati, nem is tanakodott sokáig a zsűri, a pontozók ismét 9,90-ben egyeztek meg (szombaton még Ujvári Sándor volt a vezető bíró, mivel azonban magyar tornász ezen a szeren döntőbe jutott, le kellett köszönnie, csak tanácsadó lehetett a finn Jalantie mellett). Hét ellenfél gyakorlatát kellett végigizgulnia Gyurinak és a kis magyar tábornak, a legjobban az NDK-s Nikolaytól kellett tartani, aki már két olimpián is megszorította Magyar Zoltánt. A berlini fiú azonban ezúttal kétszer is hibázott, búcsúznia kellett a dobogótól. Helyette a francia Boutard, a román Szilier és a szovjet Koroljov szegődött Guczoghy nyomába, hármas holtversenyben állhattak a dobogó második fokán, 25—25 ezreddel lemaradva a magyar Európa-bajnoktól. Megszakítás nélkül az ötödik Európa-bajnokságon jutott aranyérem a magyar tornasportnak. A szép dicsőség mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem értünk el további célokat, Donáth Ferenc nem érte el a csúcsformát Rómában, az újonc Mókusnak pedig — akármilyen szépen küzdött — még túlságosan magas volt a mérce. Szalay Péter