Képes Sport, 1981. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-01 / 35. szám

Az 52 kilogrammosok versenyében Rácz Lajos a harmadik helyért folytatott küzdelemben legyőzte Taisto Halonent, és bronzérmet nyert Farkas József és MTI Külföldi Képszolgálat felvételei döntőbe jutásért küzdhet még Tóth és Rovnyai. Rácz és Fodor előtt ott a bronz lehetősége, hét versenyzőnk pontszerző, de ez még mindig nem az igazi. Na­gyon kellene az arany. Rovnyai állítja, kettő is lesz. Gáspár rendíthetetlenül nyugodt. Tóth kezd felengedni. Négy napja most látom először mosolyogni. Kocsis a szobájába zárkózik. Sipos higgadt. „A junior VB után hibáztam, »­elengedtem« a testsúlyom, és a fogyasztás tel­jesen kiütött. Hosszú ideig mér­leget sem akarok látni. Még a közértben is saccra vásárlok majd.” — mondja. Hegedűs Csaba változatlanul nyugodt és magabiztos. Tulaj­donképpen csak Kocsis és Si­pos okozott csalódást, a többi hozta magát. Szükség lesz bi­zonyos átszervezéseikre — ál­lítja. 30, vasárnap Kora reggel Kocsis magányo­san sétál a parkban. Még min­dig teljesen magába roskadt. Nem érti, nem tudja megma­gyarázni a történteket. Talán a hirtelen nagy fogyasztás? La­tolgatjuk, hogy nem kellene megpróbálni a 82 kilóst. Dacos és elszánt. Biztos vagyok ben­ne, hogy az öt győzelem után jött kudarc még kiindulópont­ja lesz világraszóló sikereknek. Most már valóban erősen sújt a balszerencse. Rovnyai hiába támad végig, őt léptetik le Nemsevics ellen. Fodornak a bronzérem küszöbén a bor­dája csúszik össze ismét. Rácz viszont klasszishoz méltó bir­kózással nyer 12 pont különb­séggel. Megvan az első érem. Fantasztikus, elképesztő, cso­dálatos! Nagyon nehéz szava­kat találni Tóth István telje­sítményéhez. Honnan jött visz­­sza a Ganz-MÁVAG kitűnősé­ge, és hova jutott! Az olimpiai incidens, a bajnoki cím­­küszö­bén történő leléptetés, a válság, aztán családi problémák, új szabályok, sérülés, EB-kudarc, úgy tűnt, világbajnokunk szá­mára bealkonyult, a 30. év kü­szöbén már nem lesz visszaút. És volt. És éppen akkor, ami­kor a legjobban kellett. Úgy birkózott göteborgi legyőzőjé­vel, a lengyel Swieraddal, mint talán még soha annak előtte. A lengyel mindent kockázta­tott, és minden sikerült is ne­ki. Tóth azon­ban egy pillanat­ra sem lankadt, makacsul, kö­vetkezetesen ott maradt a nyo­mában, és alig fél perccel a befejezés előtt, parádés akció­val a maga javára fordította az elveszettnek látszott mér­kőzést. San Diegó-i diadala biztos fényesebb, simább volt. Ez viszont emberibb, dicsőbb és példamutatóbb mindenkori utódai számára. Gáspár kikapott, de mégsem okozott csalódást, sőt ő volt az, aki erején felül teljesített. Vé­gig remekül birkózott, a jelek szerint ezen a VB-n klasszissá érett. Huszonegy éves fejjel szegődött a nagy elődök, Ko­csisok, Ráczosó, Tóthék nyomá­ba. Mégiscsak a jövő számá­ra biztató momentummal zá­rult ez az egyébként fura, vi­haros világbajnoki szereplés.

Next