Képes Sport, 1981. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-22 / 38. szám
FELEKI LÁSZLÓ Ellenkező lábbal... Régi rögeszmém, hogy labdarúgásban az azonos lábbal beadott (becsavart, beívelt) labda igazán gólveszélyes, mert a labda a saját támadóink felé kanyarodik (kifliszerűen), az ellenfél védőitől, kapusától pedig eltávolodik. Ha viszont a jobb oldalról bal lábbal, a bal oldalról jobb lábbal kanyarítják a szögletet, az az ellenfél védőinek könnyű prédája. A tévé „Kupanap” adása közben (csak tudnám, melyik mérkőzésen volt!...) kivételes eset történt. Egy jobb oldalról bal lábbal becsavart szögletrúgásból gól született. Igaz , öngól... helyzet megszüntetésére. Nem vagyok súlyemelő szakember, de van egy javaslatom. Bár ideges ellenszenvet érzek a pontozásos sportágakkal szemben, ezúttal talán itt lehet keresni a megoldás kulcsát. Holtverseny esetén a versenybíróság rendeljen el meghatározott súlyon egy döntő gyakorlatot. Ha az egyik kilöki, a másik nem, akkor nincs vita. De ha mindkét versenyző kilöki, akkor el kell bírálni, hogyan történt a gyakorlat. Mert lehet fölényesen megbirkózni a súllyal, szépségesen uralni a súlyt, elegánsan, esetleg olló nélkül is. De lehet bizonytalanul, tántorogva, alig-alig megállva. Mondanom sem kell, hogy az előbbinek adnám a babért, azaz az érmet. Aki jobbat tud, kérem, jelentkezzék, és szívesen hozom nyilvánosságra javaslatát. Lille-i egyebek Örömmel dicsérem meg az új tévéközvetítőt, Dobor Dezsőt, aki szerényen, csendesen, egészen kiváló munkát végzett a súlyemelő világbajnokságon. Kísérő szövegével bebizonyította, hogy a közvetítő sportriporterrel szemben a legfontosabb követelmény a szakértelem. Nem ismerem Dobort, nem tudom, foglalkozott-e valaha is súlyemeléssel, de az biztos, hogy jobban felkészült erre a versenyre, mint egyik-másik versenyzőnk. Szinte a kisujjában van a súlyemelés minden csínjabínja. És ez éppen ennél a sportágnál igen fontos. A labdarúgásban sok a szakértő szurkoló. Futás, ugrás, dobás... ez sem látszik nehéznek az egyszerű sportkedvelő számára, bár hangsúlyozni kell, hogy a részletek ismerete minden sportágban élvezetesebbé teszi a néző szórakozását. A súlyemelés azonban rendkívül bonyolult mozgás, s ha szakember magyarázza a részleteket, a hibákat és az erényeket, a néző sokkal többet lát, mintha csak saját magára lenne utalva. A közvetítőnek minden sportágban jobban kell értenie a közvetített sportághoz, mint az egyszerű nézőnek. Nem gépek (nem is erőgépek) a súlyemelők, s a szabályok biztosítják a súly iránti udvariasságot is. Nem lehet csak úgy undorral ledobni a súlyt egy-egy rosszul sikerült gyakorlat után. Meg kell dicsérni a távol-keletieket. Ők elrontott gyakorlat után is minden alkalommal meghajlással üdvözölték a közönséget. Esetleg erre is figyelmeztetni lehetne a versenyzőket, emlékeztetve őket egy nagy magyar sportember, Kehrling Béla mondására: szépen győzni könnyű, szépen veszíteni sokkal nehezebb. Nemcsak a súly nehéz, az esetleges balsiker elviselése is. Közvetítők versenye Ha már a tévéről esett szó, megemlítek egy különös jelenséget. Gyakran előfordul, hogy ugyanazt a sporteseményt a rádió is, a tévé is közvetíti. Így lesz ez szeptember 24-én is, amikor mind a rádió, mind a tévé lakásunkba hozza a román—magyar labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzést Bukarestből. Mivel mindkét közvetítés „élő” lesz, ugyanabban az időben láthatja, hallhatja bárki a mérkőzés lefolyását, akár a rádióját, akár a tévékészülékét nyitja ki. De a múlt héten nem így történt. A Tatabányai Bányász és a Real Madrid mérkőzést különböző időpontokban közvetítette a két intézmény. A rádió délután 4 órakor közvetítette a mérkőzés második félidejét. A tévé viszont felvételről (!) fél 5-kor kezdett közvetíteni. Vass István Zoltán már ujjongva mondta be a Tatabánya győztes gólját, amikor Vitray Timás még csak az első negyedórán volt túl. A sportember kíváncsi, én is előbb a rádiót hallgattam meg, majd egy negyedórán keresztül mindkét tömegtájékoztatási intézményt szóhoz és képhez hagytam jutni. Negyedóra múlva persze elzártam a rádiót, de még további negyedórát kellett várnom, amíg megnézhettem azt a 11-est, amely az első volt a már tudatomban létező három gól közül. Hozzáteszem, hogy a rádióműsorban nem szerepelt az a tény, hogy a tévé felvételről közvetít. Lehet, hogy ez tervszerűen történt? Új kezdeményezés? Hogy az ember először hallomásból szerezzen tudomást arról, amit később képen is láthat? Mintha egy kicsit időrabló megoldás lenne, s a tévériporter számára sem fölemelő, ha lelkesen, izgatottan beszél a közelmúlt már ismert eseményeiről. Lehetséges, hogy nincs igazam, kész vagyok belátni, s előre átnyújtom önbírálatomat Gyulai Istvánnak, aki nemrég kifogásolta kifogásaimat egy eredmény késedelmes közlésével kapcsolatban (Universiade, Szalma, távolugrás). Általában jó a viszonyom a bírálathoz, ki nem állhatom azokat az embereket, akiknek mindig igazuk van. A világtörténelem is másképpen alakult volna félistenek nélkül. Kupa-gondolatok Tatabánya. Spanyolországban is lehet győzni, hacsak közben nem változtatják meg a játéktér, a kapu méreteit, a labda súlyát és átmérőjét, végül a játékszabályokat. Vasas. Ciprusi tanulság: a kapanyél is elsülhet. Öt deka Hogy a súlyemelés milyen szép, izgalmas sport, azt estéről estére láthattuk újólag esténként. Van ebben a sportágban minden: taktika, stílus, elképesztő egyensúlygyakorlat, és mindenek fölött: erő. Az igazi férfias erény (virtus) próbája: kitud nehezebbet emelni? Valóságos drámák zajlanak le a dobogón. Minden szép és jó, csak a holtversenyek eldöntésével nem vagyok kibékülve. Mázsák röpülnek a levegőbe, hogy aztán a végén néhány dekányi testsúlykülönbség döntsön. Ha nem félnék a tiszteletlenség vádjától, azt mondanám: nevetséges. A moszkvai olimpián Oláh pontosan (dekára!) ugyanannyit emelt, mint a győztes és a másik két dobogós, de a dekák úgy jöttek össze, hogy csak a negyedik helyet szerezhette meg. Most a VB-n a szovjet Zaharevics 5 (öt) deka „túlsúllyal” kénytelen volt fölfelé taktikázni, mivel neki a holtverseny már vereséget jelentett volna. A fölös (?) öt deka így befolyásolta a verseny lefolyását! Még savanyúcukorban sem sok, hát még élősúlyban. De mi lehet a megoldás? Egyszer már fölvetettem ezt a megoldandó kérdést, de úgy látszik, senki sem vette észre. Még csak kísérletet sem tettek az áldatlan