Képes Sport, 1981. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-22 / 38. szám

FELEKI LÁSZLÓ Ellenkező lábbal... Régi rögeszmém, hogy labdarúgásban az azonos lábbal beadott (becsavart, beívelt) labda igazán gólveszélyes, mert a labda a saját támadóink felé kanyarodik (kifli­­szerűen), az ellenfél védőitől, kapusától pedig eltávolodik. Ha viszont a jobb ol­dalról bal lábbal, a bal oldalról jobb láb­bal kanyarítják a szögletet, az az ellen­fél védőinek könnyű prédája. A tévé „Kupanap” adása közben (csak tudnám, melyik mérkőzésen volt!...) ki­vételes eset történt. Egy jobb oldalról bal lábbal becsavart szögletrúgásból gól szü­letett. Igaz , öngól... helyzet megszüntetésére. Nem vagyok súlyemelő szakember, de van egy javas­latom. Bár ideges ellenszenvet érzek a pontozásos sportágakkal szemben, ezúttal talán itt lehet keresni a megoldás kulcsát. Holtverseny esetén a versenybíróság ren­deljen el meghatározott súlyon egy döntő gyakorlatot. Ha az egyik kilöki, a másik nem, akkor nincs vita. De ha mindkét versenyző kilöki, akkor el kell bírálni, hogyan történt a gyakorlat. Mert lehet fö­lényesen megbirkózni a súllyal, szépsége­sen uralni a súlyt, elegánsan, esetleg olló nélkül is. De lehet bizonytalanul, tánto­rogva, alig-alig megállva. Mondanom sem kell, hogy az előbbinek adnám a babért, azaz az érmet. Aki jobbat tud, kérem, jelentkezzék, és szívesen hozom nyilvánosságra javaslatát. Lille-i egyebek Örömmel dicsérem meg az új tévéközve­títőt, Dobor Dezsőt, aki szerényen, csen­desen, egészen kiváló munkát végzett a súlyemelő világbajnokságon. Kísérő szö­vegével bebizonyította, hogy a közvetítő sportriporterrel szemben a legfontosabb követelmény a szakértelem. Nem ismerem Dobort, nem tudom, foglalkozott-e valaha is súlyemeléssel, de az biztos, hogy job­ban felkészült erre a versenyre, mint egyik-másik versenyzőnk. Szinte a kisuj­jában van a súlyemelés minden csínja­­bínja. És ez éppen ennél a sportágnál igen fontos. A labdarúgásban sok a szak­értő szurkoló. Futás, ugrás, dobás... ez sem látszik nehéznek az egyszerű sport­­kedvelő számára, bár hangsúlyozni kell, hogy a részletek ismerete minden sport­ágban élvezetesebbé teszi a néző szórako­zását. A súlyemelés azonban rendkívül bonyolult mozgás, s ha szakember ma­gyarázza a részleteket, a hibákat és az erényeket, a néző sokkal többet lát, mint­ha csak saját magára lenne utalva. A közvetítőnek minden sportágban jobban kell értenie a közvetített sportághoz, mint az egyszerű nézőnek. Nem gépek (nem is erőgépek) a súly­emelők, s a szabályok biztosítják a súly iránti udvariasságot is. Nem lehet csak úgy undorral ledobni a súlyt egy-egy rosszul sikerült gyakorlat után. Meg kell dicsérni a távol-keletieket. Ők elrontott gyakorlat után is minden alkalommal meghajlással üdvözölték a közönséget. Esetleg erre is figyelmeztetni lehetne a versenyzőket, emlékeztetve őket egy nagy magyar sportember, Kehrling Béla mon­dására: szépen győzni könnyű, szépen ve­szíteni sokkal nehezebb. Nemcsak a súly nehéz, az esetleges bal­siker elviselése is. Közvetítők versenye Ha már a tévéről esett szó, megemlítek egy különös jelenséget. Gyakran előfor­dul, hogy ugyanazt a sporteseményt a rádió is, a tévé is közvetíti. Így lesz ez szeptember 24-én is, amikor mind a rá­dió, mind a tévé lakásunkba hozza a ro­mán—magyar labdarúgó világbajnoki se­lejtező mérkőzést Bukarestből. Mivel mindkét közvetítés „élő” lesz, ugyanabban az időben láthatja, hallhatja bárki a mér­kőzés lefolyását­, akár a rádióját, akár a tévékészülékét nyitja ki. De a múlt héten nem így történt. A Tatabányai Bányász és a Real Madrid mérkőzést különböző időpontokban közvetítette a két intéz­mény. A rádió délután 4 órakor közvetí­tette a mérkőzés második félidejét. A té­vé viszont felvételről (!) fél 5-kor kezdett közvetíteni. Vass István Zoltán már uj­­jongva mondta be a Tatabánya győztes gólját, amikor Vitray T­imás még csak az első negyedórán volt túl. A sportember kíváncsi, én is előbb a rádiót hallgattam meg, majd egy negyedórán keresztül mindkét tömegtájékoztatási intézményt szóhoz és képhez hagytam jutni. Negyed­óra múlva persze elzártam a rádiót, de még további negyedórát kellett várnom, amíg megnézhettem azt a 11-est, amely az első volt a már tudatomban létező há­rom gól közül. Hozzáteszem, hogy a rá­dióműsorban nem szerepelt az a tény, hogy a tévé felvételről közvetít. Lehet, hogy ez tervszerűen történt? Új kezdeményezés? Hogy az ember először hallomásból szerezzen tudomást arról, amit később képen is láthat? Mintha egy ki­csit időrabló megoldás lenne, s a tévé­­riporter számára sem fölemelő, ha lelke­sen, izgatottan beszél a közelmúlt már ismert eseményeiről. Lehetséges, hogy nincs igazam, kész vagyok belátni, s előre átnyújtom önbírálatomat Gyulai István­nak, aki nemrég kifogásolta kifogásaimat egy eredmény késedelmes közlésével kap­csolatban (Universiade, Szalma, távolug­rás). Általában jó a viszonyom a bírá­lathoz, ki nem állhatom azokat az embe­reket, akiknek mindig igazuk van. A vi­lágtörténelem is másképpen alakult volna félistenek nélkül. Kupa-gondolatok Tatabánya. Spanyolországban is lehet győzni, hacsak közben nem változtatják meg a játéktér, a kapu méreteit, a labda súlyát és átmérőjét, végül a játékszabá­lyokat. Vasas. Ciprusi tanulság: a kapanyél is elsülhet. Öt deka Hogy a súlyemelés milyen szép, izgalmas sport, azt estéről estére láthattuk újólag esténként. Van ebben a sportágban min­den: taktika, stílus, elképesztő egyensúly­gyakorlat, és mindenek fölött: erő. Az igazi férfias erény (virtus) próbája: ki­tud nehezebbet emelni? Valóságos drá­mák zajlanak le a dobogón. Minden szép és jó, csak a holtversenyek eldöntésével nem vagyok kibékülve. Mázsák röpülnek a levegőbe, hogy aztán a végén néhány dekányi testsúlykülönbség döntsön. Ha nem félnék a tiszteletlenség vádjától, azt mondanám: nevetséges. A moszkvai olim­pián Oláh pontosan (dekára!) ugyanannyit emelt, mint a győztes és a másik két do­bogós, de a dekák úgy jöttek össze, hogy csak a negyedik helyet szerezhette meg. Most a VB-n a szovjet Zaharevics 5 (öt) deka „túlsúllyal” kénytelen volt fölfelé taktikázni, mivel neki a holtverseny már vereséget jelentett volna. A fölös (?) öt deka így befolyásolta a verseny lefolyá­sát! Még savanyúcukorban sem sok, hát még élősúlyban. De mi lehet a megoldás? Egyszer már fölvetettem ezt a megoldandó kérdést, de úgy látszik, senki sem vette észre. Még csak kísérletet sem tettek az áldatlan

Next