Képes Sport, 1981. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-01 / 35. szám

SÚLYEMELÉS Kis ranglista — nagy kérdésekkel £ 52 kiló. 245 kg: Oszmonaljev (Szovjetunió), Polanszkij (Szov­jetunió); 242,5 Hadzsiev (Bulgá­ria), 235 Pátrovics Gyula. Elsősorban a nagy öreg, olim­piai és világbajnok Oszmonaljev és az új csillag ifi világbajnok, Hadzsiev küzdelme várható, bár az ázsiaiak még nem hallattak magukról, és Oláh Béla sem fo­gyasztott még le az idén. • 56 kiló. 277,5 kg: Letz (NDK); 275 Zaharov (Szovjet­unió) ; 267,5 Mirzozjan (Szovjet­unió); 260 Stefanovics Imre; 247,5 Hornyák Ferenc. A vezető hármasból ketten még ifjúságiak, csupán az idén világcsúccsal feltűnt Zaharov 23 éves. Harcukból világcsúcs­eső várható. 0­60 kiló. .297,5 kg:Szarkisz­­jan (Szovjetunió), 292,5 Manolov (Bulgária) és Nunez (Kuba). A légsúlyú olimpiai bajnok Nunez lépte csak túl itt is a 20. évet! A szakértők szerint a tü­neményesen tehetséges Szarkisz­­jan a sportág új nagy csillaga lehet. • 67,5 kiló. 340 kg: Kunz (NDK); 332,5 Pasov (Bulgária); 325 Avszatov (Szovjetunió) Meghalt a király, éljen a ki­rály! Ruszev egy súlycsoporttal feljebb ment, az eddig örök má­sodiknak tartott Kunz parádés világcsúccsal lépett a helyébe. A régi bajnok ennek ellenére utódjaként az ifi VB-győztes Pasovra esküszik . . . 1­75 kiló. 355 kg: Ruszev (Bulgária) és Pervij (Szovjet­unió) ; 342,5 Petrikov (Bulgária); 322,5 Baranyai János Ruszev váltósúlyú bemutatko­zását nagy érdeklődés előzi meg Várhatóan nagyon meg kell küz­denie még a debreceni ifi VB-n élvonalba tört, azóta olimpiai ezüstérmes Pervijjel. • 82,5 kiló. 377,5 kg: Arzse­­nakov (Szovjetunió); 355 Zlatev (Bulgária); 350 Mandzák Ber­talan. Látszólag a legjelentéktele­nebb súlycsoport, ám iszonyú nagy kavarodás, akár még szen­zációszámba menő esemény is várható. Hiszen lehet, hogy a 400 kilós „szuper-világcsúcs” tartója, Vardanjan mégiscsak lefogyaszt, mivel egy súlycso­porttal feljebb nem túl rózsás a helyzete. Elképzelhető, hogy a váltósúlyú olimpiai bajnok Zla­tev, aki eddig csak letette a névjegyét, most egészen nagy eredménnyel rukkol ki. Elkép­zelhető, hogy a dinamikusan fejlődő Poliacik lesz a meglepe­tések embere. És még, ami egye­lőre el sem képzelhető ... ^ 90 kiló. 405 kg: Zaharevics (Szovjetunió); 402,5 Vardanjan (Szovjetunió); 387,5 Blagojev (Bulgária); 370 Baczakó Péter; 355 Rehus Uzor György. A 18 éves Zaharevics feltűné­se és világcsúcsa az év eddigi legnagyobb szenzációja. Nagy­­kérdés, hogy l­étrejön-e — az imént említett ok miatt — a párharc Vardanjannal? Itt még Blagojev is, Baczakó is csak esélyteső lehet 1­0 100 kiló. 4.15 kg: Zaremba (Csehszlovákia); 410 Szocs (Szovjetunió); 400 Arakelov (Szovjetunió); 377,5 Hlavati András. Zaremba pazar világcsúccsal igazolta, hogy nem volt véletlen olimpiai bajnoksága. Jó formá­ban ma alighanem verhetetlen, ha viszont meginog, akkor Szocs veszélyes lehet.­­ 110 kiló. 415 kg: Kravcsuk (Szovjetunió); 407,5 Manzsosz (Szovjetunió); 397,5 Asparuhov (Bulgária), Solar (NDK) és Wisswa (NDK); 387,5 Mészáros János. A súlycsoport még nem talál­ta meg Taranyenko és Hrisztov utódját. Kérdés, hogy az élen tolongó sok tehetséges fiatalból kinek sikerül majd „kiugrania”. # Ólomsúly. 440 kg: Rahma­­nov (Szovjetunió); 435 kg Jenal­­gyiev (Szovjetunió); 430 Krav­­csev (Bulgária) Kérdés, hogy az „öreg nagy mackók”, Alekszejev trónköve­tői harcába mennyire szólhat bele a viharos gyorsasággal fej­lődő, még mindig csak 19 éves Kravcsev. A szovjet szabadfogású iskola tehát messze­­kiemelkedik a me­zőnyből. A három legutóbbi VB 30 éremszerzési lehetősége közül mindössze hármat (!!) nem használt ki, és az aranyérmek közel kétharmad részét is Ju­­minék szerezték be. Túl azon, hogy kitűnő emberanyaggal, klasszisok sorával rendelkeznek, túl azon, hogy versenyzőik min­dig kitűnően felkészítettek, hogy minden súlycsoportban egyfor­mán erősek, jórészt azzal tud­tak jóval a világ elé kerülni, hogy míg a többi nemzet birkó­zására vagy a támadó — Japán — vagy a védekező — Bulgária — jelleg jellemző, addig ők va­lami egészen magas szinten ké­pesek voltak megvalósítani a kettő egységét, folyamatosságát, egymásból való követ­kezését Bár az idei lodzi Európa-baj­­nokságon némi meglepetésre a megfiatalított gárdának 5 arannyal kellett beérnie, nehe­zen képzelhető el, hogy hege­móniájuk veszélybe kerülne. Pe­dig az előttük álló feladat min­den korábbinál nehezebbnek ígérkezik. Az Egyesült Államok birkózósportját korábban in­kább nagy egyéniségek fémje­lezték, az utóbbi időben viszont, Los Angeles felé kacsintva, nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ütőképes csapatuk is legyen­­ az 1979-es VB-szereplésük, de a legutóbbi Világ Kupán elért sikereik is jelezték, hogy rövi­desen valóban félelmetes ve­­télyt­ársakká válhatnak. Japán birkózói az alsó súlycsoportok­ban veszélyesek, ott aranyakat szerezhetnek fergeteges birkózá­sukkal, 62 kiló felett azonban már igencsak sebezhető a csa­pat. Bulgária esete külön tanul­mányt érdemelne, míg a tor­­nyat nyertek, a világbaj­noksá­­ggal nyertek a világbajnoksá­gokon egyetlen győzelmet sem sikerült aratniuk. Sok a jó bir­kózó, de kevés a klasszis. A magyar élgárda viszont válto­zatlanul nagyon szűk, lényegé­ben Kovács és Balla volt csak, aki tartotta a kapcsolatot a világ legjobbjaival. Az utóbbi két év „mocorgását” követő idei EB-szereplés volt az első igazán biztató momentum, a két má­sodik és az egy negyedik hely­ben már talán benne van egy kedvezőbb folytatás lehetősége. Egy régi nagy nemzedék utolsó mohikánja, a 35 éves Rehus Uzor György újból a VB-re készülő szűkített keretben Három VB - az érmek tükrében Kovács István, a magyar szabadfogású birkózósport első világbajnoka, egy év után ismét versenyben az érmekért Yamashita Szovjetunió6 197 2 7 6 1978 3 16 1979 1 2 Összesen 18 6 3 Japán2 1 — 1 2 —2 1 — 5 4 — Egyesült Államok1 1 1 1— 11 4 2 3 5 4 NDK— 2 1 2 1 1— 2 2 2 5 4 Magyarország— — 2 —— 1— 1—2 Bulgária— 2 2 —— 1— 1 1 — 3 4 EJUSZEV — A tatabányai Pannónia Kupa csak kirándulást jelentett a váltó­­súlyba vagy valóban súlycsoportot változtat? — Súlycsoportot változtatok. Igaz, még tudtam volna hozni különösebb gond nélkül a könnyűsúlyt, de a bolgár válogatott érdeke ezt kíván­ta. Könnyűsúlyban ugyanis a fan­tasztikusan tehetséges Pasov meg fogja tudni oldani a gondokat, vál­tósúlyból Zlatev felment közép­súlyba, így a 75 kiló éppen üresen maradt. Szakvezetőim kérdezték, hogy nem lenne-e kedvem megpró­bálni, engem pedig vonzott ez az új feladat, vonzott az új kihívás, hogy mire leszek képes egy súlycsoport­tal feljebb, ezért igent mondtam. — Ön a könnyűsúlynak tényleg koronázatlan királya volt, hét vi­lágversenyt nyert egyhuzamban, 25 kilót javított a világcsúcson, itt lett a sportág egyik első számú csillaga — mindezek után nem fájt egy ki­csit a szíve otthagyni nagy sikerei színterét? — Nem kicsit, nagyon is. Valóban nagyon szerettem a könnyűsúlyt, „jól megvoltunk egymással”, talán túl jól is, és nagy volt a kísértés, hogy egy kicsit elkényelmesedjem, így viszont ez az új feladat nagyon izgat, nagyon ösztökél. Nagy próba lesz, hogy egy biztos révből kievez­ve itt vajon mire leszek képes, si­kerül-e ebben a bitangul kemény és tömör váltósúlyban is az élre ke­rülnöm. Éppen ezért örülök ennek a tatabányai 355 kilónak. Első kí­sérletre, különösebb rákészülés nél­kül máris 5 kilóra megközelítettem a korábbi összetett világcsúcsot.

Next