Képes Sport, 1981. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-22 / 38. szám
Meglódult a világ Hol vannak már azok az idők, amikor súlyemelésben egy-egy olimpiai ciklus kezdetét afféle kísérletezés, próbálkozás, tapogatózás jellemezte?! Amikor az első világverseny egy nagy hajsza utáni rövid fellélegzés, sorok rendezése volt?! Vagy amikor azt vehettük számba, hogy az éppen bemutatkozó ifjú reménységek mikor követik a nagy elődöket, mire lesznek képesek néhány év múlva? Mert ami most Lille-ben történt, az idei súlyemelő világ- és Európa-bajnokságon, az egy csapásra felborított mindent, amit „szokásos periodicitásnak” neveztünk, ellent mondott annak, amit törvényszerűen hittünk. Vártuk az új idők kopogtatását, erre az egyszeriben ránk törte az ajtót. Nem tudom, hová vezet ez a folyamat, hogy soha nem látott virágzását hozza-e a sportágnak, vagy nagyon veszélyes szakadékok felé vezet majd (hiszen a fantasztikus eredmények mellett fel kellett figyelni a döbbenetes sérüléshullámra is!), hogy új tartalékok feltárásáról van-e szó vagy a lehetőségek túlfeszítéséről. Tény, hogy most elképesztően nagy világversenyt, eredményezett. Nagy feltűnéseket, nagy visszatéréseket, nagy párharcokat, nagy egyéni teljesítményeket, a középmezőny átütőerejű meglódulását. Lilleben mindaz felvonult, ami ma érték a súlyemelésben, mindenki ott volt, aki számít. Éppen úgy nyert a 27 éves Kravcsuk, mint a 19 esztendős Manolov, az évek óta élen végző Vardanjan, mint az újonc Szoc. Mindebből többé-kevésbé nyilvánvalóan következik, hogy ilyen mérvű fejlődés elsősorban az amúgy is élen levő, legerősebb bázissal rendelkező nemzetek pozícióit erősíti, hiszen ezt csak ők bírhatják „szuflával”. Csak ők képesek újabb és újabb erőtartalékokat mozgósítani, így az aranyérmekért folytatott csatározás lényegében szovjet—bolgár párharccá egyszerűsödött. A tíz bajnoki címből ugyanis csupán egyetlenegy került más nemzetbeli versenyző, az NDK-s Kunz kezébe. Mögöttük viszont hallatlanul tömör, kemény és erős az üldözőmezőny. Kuba, NDK, Csehszlovákia és Lengyelország egyaránt roppant jó, fejlődőképes, kiegyensúlyozott csapattal rendelkezik. Ebben a sorban két évtized után először, sajnos nincsenek ott a mieink. A nagy nekilódulás — szembe kell nézni vele — állva hagyta a magyar súlyemelősportot. Még csak a nemzedékváltásra sem hivatkozhatunk, hiszen két sérültön, Sólyomvárin és Szalayn kívül mindenki tagja volt a csapatnak, a 35 éves Rehustól a 19 éves Hlavatiig, akitől csak remélhettünk valamit. Még csak arra sem igen hivatkozhatunk összetett érem nélküli szereplésünknél, hogy „nem jött ki a lépés”, mert az elmaradás sokkal tetemesebb és kézzelfoghatóbb. Táblázatunkban a magyar versenyző neve melletti első szám az arany, a második a bronzérmestől való lemaradást mutatja, a harmadik pedig, hogy a hat közül hány érvényes gyakorlata volt. Oláh 12,5 5 2 Patrovics 22,5 15 3 Stefanovics 15 7,5 2 Hornyák 17,5 10 3 Baranyai 40 20 2 Mandrák 50 25 2 Baczakó 32,5 7,5 3 Hekus 50 25 3 Hlavati 25 5 3 Mészáros 35 25 3 Tehát nemcsak az első hely látszik egyelőre álomnak a mieink számára, hanem az érmes helyezés is kezd illuzórikus lenni. Pedig ezek a versenyzők már mind többszörösen bizonyították képességeiket, versenyzői nagyságukat, most is megtették a magukét, hosszú idő után először nem esett ki senki. Kezdőfogások után vakmerőn kockáztattak a felkészülési, fogyasztási problémákon kívül alighanem ez is magyarázza a félelmetesen sok rontott gyakorlatot —, derekasan küzdöttek, de hát mindez kevésnek bizonyult. Valamit tudnak a vetélytársak, amit mi nem tudunk, valamire rájöttek, amire mi nem jöttünk rá, valami alapvetőben léptek előre, ahol mi egyhelyben topogunk. Vagy nagyon gyors változtatásra van szükség, vagy talán végképp bottal üthetjük a világ élvonalának a nyomát. Szegő András Hlavati András, válogatottunk egyetlen világbajnoki éremszerzője. A Bp. Honvéd 19 éves versenyzője 100 kilós szakításban 177,5 kilós új ifjúsági világcsúccsal ezüstérmet szerzett Csatorday Zoltán felvétele Lapzártakor... Halló... Mészöly Kálmán Tatáról Még mindig nem teljes a magyar válogatott keret Tatán, mert bár Bálint már megérkezett, de Mészáros, Müller és Fazekas csak vasárnap este, Martos még később, hétfőn csatlakozik társaihoz. Mészöly Kálmán szövetségi kapitányt kértük a telefonhoz. " Hétközben külön-külön is dolgoztunk a csapatrészekkel, aztán együtt is kipróbáltunk néhány taktikai variációt, amelyeknek minden bizonnyal hasznát vesszük majd Bukarestben — mondta a szakember. 0 A kupamérkőzésekről mindenki egészségesen érkezett meg? — Néhányan, mint például Csapó, erős zúzódásokat szenvedtek, a „külföldiek” állapotáról még mit sem tudok. 0 Kik utaznak kedden Bukarestbe? — Ferihegyről rajtolunk délután fél ötkor. Tizennyolc játékos utazik, most még sajnos nem tudom megmondani, hogy kik. Kedden edzés után, ebéd előtt közlöm majd a fiúkkal, melyik négy játékos marad itthon. Az összeállítást, a kezdőcsapatot csak Bukarestben jelölöm ki. Hogyan alakul vasárnap estétől a program? — Hétfőn két edzést tartunk Tatán, majd kedden délelőtt még egyszer megmozgatjuk a társaságot. Tatán ebédelünk, majd rövid pihenő után két óra tájban indulunk Budapestre. Mit vár a mérkőzéstől? — Sorsdöntő találkozó előtt állunk. A norvég csapat győzelme, amelyet az angol válogatott fölött aratott, jól jött nekünk. Egy pontot kell szereznünk Bukarestben. Ezt azonban csak úgy érhetjük el, ha biztonságos védekezésből erőteljes ellencsapásokkal válaszolunk. Győzelemre törekszünk, de ha úgy alakul, a döntetlennel is megelégedünk. — Köszönjük a beszélgetést, és sok sikert! Zsengellér Zsolt Csütörtökön az OTSH tanácstermében a mozgássérültek nemzetközi éve alkalmából kitüntetéseket adtak át a mozgássérültek testnevelésének és sportjának szervezésében, fejlesztésében kiemelkedő munkát végző sportvezetőknek, aktivistáknak. Felvételünkön Buda István államtitkár, az OTSH elnöke nyújtja át a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát Kohári Jenőnek, a Siketek SC elnökének