Képes Sport, 1982. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-08 / 23. szám
GONDJAINK AZONOSAK Már nincsenek következmények nélkül elhangzott szavak. A labdarúgó-világbajnokság hajrájához érkezett. Huszonnégy sportember - a huszonnégy csapat szövetségi kapitánya - minden mozdulatát, minden szavát éber figyelemmel kíséri a labdarúgás népes szurkolótábora szerte a világon. „Nem mindig a labda a legjobb tolmács” - mondotta Luis Cesar Menotti, az NSZK labdarúgóinak legutóbbi dél-amerikai vendégszereplését követően. Ugyanis Jupp Derwall igencsak zokon vette argentin kollégájának „bírálatát”, talán helyesebben fogalmazva, véleményét. Európába érkezve nem kerülhette el korábban kifejtett nézetének „bővebb” magyarázatát ... Menotti az NSZK válogatottjáról „Sajnálom, hogy félreértették megállapításaimat. A tények azonban engem igazolnak. Még soha sem láttam olyan gyengén játszani az NSZK válogatottját, mint a brazilok ellen. Ma is állítom, hogy akik végignézték a mérkőzést, a látottak után aligha hitték el, hogy ez a válogatott Európában évek óta nem talált legyőzőre, és hogy a világbajnokság egyik győzelemre esélyes csapata lenne. Nem avatkoztam bele Jupp Derwall dolgaiba. Csupán a nehézségeiről beszéltem. Ezekből pedig sok van! Ugyanannyi, mint a braziloknak vagy nekünk. Számomra a látottak nem jelentették az Európa-bajnok világbajnoki főpróbáját. Azonban két dolog szembetűnő volt: a fiatal Mathaus személyében a világ egyik, általam eddig megismert legjobb középpályását láttam. Rummenigge nélkül az NSZK válogatottjának támadójátéka igencsak gyenge. Amit nem láttam, de szívesen megnéztem volna, az Hrubesch és Fischer játéka egymás mellett a támadósorban. El tudom képzelni, hogyan bolondítanak meg egy egész védelmet. Hogy mennyire? Erre lettem volna kíváncsi. Állítom, hogy Spanyolországban minden csapat másképpen fog játszani, mint az előkészületi mérkőzéseken.” Menotti az argentin válogatottról „Semmi okom nem volt arra, hogy megváltoztassam az előző világbajnokságon sikeresnek bizonyult felkészülési rendszert. Tudom, hogy az európaiak csodálkoznak azon, hogy ilyen hosszú edzőtáborozással készülünk. Ezzel a módszerrel négy évvel ezelőtt világbajnokok lettünk. Meggyőződésem, hogy az argentin játékosoknak ilyen hosszú felkészülésre van szükségük ahhoz, hogy a világbajnokságon tudásuk legjavát nyújtsák. Mindnyájan egyéniségek, az ilyeneknek több időre van szükségük ahhoz, amíg a másikat annyira megismerik, hogy hajlandóak legyenek hibáját kiegyenlíteni, és egymásért felelősséget is vállalni, mindenekelőtt a mérkőzések nehéz pillanataiban. Oldottan várom a világbajnokság mérkőzéseit. 1978-ban fiatal játékosokkal készültem. Ma hallatlan biztonságérzettel rendelkező labdarúgókból alakult ki a csapat. Akiknek biztonságát mindenekelőtt a világbajnoki cím kivívása adja meg. A játékosok négy évvel idősebbek lettek és tapasztaltabbak. Ezenkívül most van egy Maradonánk, akivel 1978-ban még nem rendelkeztünk. Az elmúlt évben túl sokat kívántunk ettől a játékostól. Most már tudom, mire van szüksége ahhoz, hogy képességeit minden mérkőzésen maradéktalanul a csapat hasznára tudja kamatoztatni. Sok pihenésre, jó ételekre, sok alvásra, de legfőképpen minden külső izgalom elhárítására van szüksége. Ezt pedig biztosítani tudom neki. Tudom, hogy Önöket főleg az érdekli, hogyan vélekednek az esélyeinkről. Megpróbálom körvonalazni: ha nem kerülnénk a legjobb tizenkettő közé, az tragédia lenne, mert csak ott kezdődik az igazi csata. Szomorú lenne, ha a döntőbe jutnánk, és ott alárendelt szerepet játszva kapnánk ki. Az egyetlen, ami számomra nem lenne kudarc, ha egy góllal kapnánk ki bármelyik csapattól egy olyan mérkőzésen, amelyen a labdarúgás kiszámíthatatlan volta hozná meg ellenfelünk számára a győzelmet, de mi bemutatnánk alabdarúgás minden varázslatos szépségét.” Ennyi és nem több a volt világbajnok csapat szövetségi kapitányának véleménye néhány lényeges kérdésről. • Kinek mit hoz majd a világbajnokság, az a mérkőzések kilencven perce alatt dől el. De mint az Menotti szavaiból is kiderül, szövetségi kapitány, játékos és vezető sorsa összefonódott. Egymásra utaltságukban biztonságukat csak a közösen és hitük szerint a legjobban elvégzett munka adhatja meg. A világbajnokság „gondjai" „Harminc napig a labdarúgás »uralja« majd a világot” — állapította meg tanulmányában dr. Kalus Brepohl, az NSZK Gazdaságkutató Intézetének munkatársa. A televíziózás eddigi története legnagyobb eseményének ígérkezik a spanyolországi labdarúgó-világbajnokság közvetítése. Több, mint száz ország televíziós társasága vesz részt ebben. Az eddigi nézőcsúcsot a pápa koronázási ünnepségének közvetítése, majd az első ember Holdraszólítása és a legutóbbi világbajnokság döntőjének a közvetítése jelentette. Most új nézőcsúcsra számítanak, arra, hogy legalább másfél milliárd néző fogja látni a világbajnokság eseményeit. Becslések szerint a „kár”, amely a közvetítések következtében a világ gazdaságát érinti, elérheti a hetvenmilliárd NSZK-márkát. Csak összehasonlítási alapul: 1980-ban a fejlett nyugati államok 60 milliárd márkával támogatták a fejlődő országokat. A reumás betegek kezelésére és kiesett munkájuk pótlására 1981-ben az NSZK - ban mintegy húszmilliárd márkát kellett fordítani. A kölni intézet munkatársának becslése szerint az NSZK gazdaságában ötvenkilencmillió munkaóra kiesésére lehet számítani. Az emberek a labdarúgó-világbajnokság miatt megközelítőleg egymilliárd márka bérről fognak lemondani. Az NSZK bruttó nemzeti termelésében ez 2,83 milliárd márka veszteséget jelent, annak a nettó kölcsönösszegnek a 10 %-át, amelyet Schmidt kancellárnak ebben az esztendőben fel kellett venni. Mindez annak következménye, hogy az NSZK televíziós társaságai kilencvenöt órát közvetítenek, a rádió pedig hetvenhat órát. Lehet-e védekezni a labdarúgás népszerűségét és világbajnoki közvetítéseket kísérő anyagi veszteségek ellen? Aligha, legfeljebb ügyes intézkedésekkel csökkenteni lehet a károkat. A már említett tanulmány írója azt is megállapította, hogy sokkal jelentősebb lenne az a társadalmi közérzet rovására bekövetkező veszteség, ha nem közvetítenék a világbajnokság eseményeit, mint amit az intézet márkában kimutatott. Még neves szívgyógyászokat is megkérdeztek: szívbeteg ember kibírja-e a labdarúgó-mérkőzések közvetítését? „Tulajdonképpen nem” — hangzott a válasz. „De ha megtiltjuk, az még veszélyesebb lehet.” Mi más lehetőség marad, mint okos és ügyes kompromisszumokkal segíteni a gondokon. Például a VW do Bra-