Képes Sport, 1983. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1983-07-05 / 27. szám

Pintér István beszélgetése Mészöly Kálmánnal A Vasas pályán találtam rá. A fűnyíró kis traktor nyergében ült. Ahogy szokott — elegán­san. — Munkaterápia? — Szó sincs róla. Nincs rá szükségem. Nagyon jól vagyok. — Tehát kiheverted ... — Azt hiszem, nem volt mit. Igaz, bántottak igazságtalanul, s volt, amit a szívemre vettem. Hibáztam is, tévedéseim is vol­tak, de ezek következményeit épp úgy el kell tudni viselni, mint a sikereket. Az ember persze sok mindenre rájön, ha például háromszor egymás után kikap a csapata. Olyan a hang­orkán, hogy belesüketülhet az, akinek gyenge a dobhár­tyája ... — És mivel védekezel? Fül­dugóval? — Ugyan. Nem mondom, jól jött néhány heti csendkúra, de ennek vége. — Nem úgy néz ki. Itt a Fáy utcában nagy a csend. Hiszen mindenki szabadságon van még, a volt szövetségi kapi­tány pedig itt táblából. — Szó sincs róla. Dolgom volt az ügyvezető elnökömmel. Egy félóra múlva meg egy má­sik egyesülettől jönnek. Úgy, hogy az új hivatalom köt ide. És különben is, jó itt. — De hát körös-körül sehol egy lélek. Tátonganak a lelá­tók. — Szerintem csak üresek. Akkor tátonganak, ha három­négyezer néző lézeng rajtuk. A Fáy utca vagy így szép, vagy ha legalább 13—15 ezer ember veszi körül a pályát. — Ez emlék vagy program? — Mind a kettő. De vannak dolgok, amikről korai még be­szélni. Elkészültek a terveim, egyeztettem őket az elnökség­gel, itt szeretnek, támogatnak. Visszajöttem, s bármennyire is szeretnék egyesek, nem érzem bukott embernek magam. Igaz, hogy valamivel másként telt volna el a nyaram, ha mind­azok, akik a magyar—norvég után úgy ünnepeltek, mintha én lettem volna a világ leg­jobb edzője, nem felejtették volna el később ezt a napot. — Elhitted akkor az ilyes­mit? — Ugyan. Én azokra a józan hangokra figyeltem, amelyek akkor is hallatszottak. És a si­ker órájában figyelmeztettek, hogy természetesen nem a ma­gyar labdarúgó-válogatott lesz a világbajnok, tehát előbb­­utóbb ki kell kapnia. Nos, Spanyolországban egy hajszál­lal maradtunk csak el, hogy bekerüljünk a legjobb 12 közé. — Tudom, ha akkor Kerekes felrúgja Ceulemanst. Vagy ahogy te mondtad, „elüti”... — Akkor sincs semmi. Akar­ta ő, szegény, de már nem engedelmeskedett az agyi pa­rancsoknak a teste. Hiába no, a Hajszán sem azért hagyta ki a helyzeteket Londonban, mert rossz futballista. Egysze­rűen azért, mert a jelenlegi körülmények között nem lehet jobb. Az itthoni bajnokságban nem úgy mennek a kitörő csa­tár után, a kapus sem úgy jön ki, mint ott... — Szóval szerinted a klu­bokban van a hiba. És nem a válogatottban. — Azt nem mondtam. Itt is, ott is. De tudod mit, ezt nem „Nem szeretem a fű növését hallgatni” Két évtized néhány pillanatát megörökítette Almási László Ficzus Tivadar felajánlása 2015.01.07.

Next