Képes Sport, 1984. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-03 / 1. szám

A Zsolnay SE kölyökcsapatában kezdte labdarúgó-pályafutását, majd a ZSE-ben folytatta. Mindvégig hű maradt Zuglóhoz, csak a klubok neve változott: Z. Danuvia, Z. MADISZ, MOGÜRT, Autótaxi. 1953-ban, 31 évesen ifjúsági szövetségi kapitány — 1967-ig. Tevékenysége­ során 55 if­júságiból lett nagyválogatott. 1970—71-ben 10 mérkőzésen látta el a szövetségi kapitányi tisztséget. c_A szakember szemével — ^Hoffer* József PLATINI, A KONTINENS LEGJOBBJA A France Football hagyományos, immá­ron 28. „aranylabdás” szavazásának ered­ményeként 1983-ban a francia Michel Platini Európa legjobb labdarúgója. Nagy fölénnyel lett első, hiszen 84 ponttal ka­pott többet, mint a második helyezett skót Dalglish, s csaknem százzal előzte meg a 8—10. helyen kikötött nyugatnémet Rummeniggét. A francia futballéletben régen áhították már ezt a sikert, ponto­san negyedszázada, amikor is a Real Mad­ridban játszó Kopa kapta a legtöbb sza­vazatot a kontinens 26 szakírójától. Platini, a Hidalgo vezette francia válo­gatott 1976-tól kezdődött fokozatos előre­lépésével került mindjobban a futball­világ érdeklődésének a középpontjába. A mostani csúcsról visszatekintve pálya­futása egyenes vonalú, született tehetsége lendítette mind feljebb. Kilencévesen már a 11 esztendősök között is a legjobbnak bizonyult. Alig múlt 16 éves, a szülő­helye, Joeus felnőtt csapatában lőtte a gólokat a középcsatár posztján, méghozzá annyit, hogy egész Franciaország legered­ményesebb játékosaként tartották nyil­ván. Egyre másra kapta az ajánlatokat. Meg akarta szerezni 1972-ben — akkor járt 17. életévében — a Metz, a Sedan, a Charleroi, a Sochaux, a Nancy. Szíve szerint a Metzbe ment volna leginkább, ott játszott ugyanis futballista ideálja, az argentin Nestor Combin, édesapját azon­ban a Nancy elnökéhez fűzték baráti kap­csolatok, így az A. S. Nancy Lorraine csa­patában rúgja tovább a labdát. A francia első ligában 1973. május 2-án mutatkozott be, a Nimes ellen. Még ennek az évnek szeptemberében az amatőr válogatottban kapott helyet, miközben már erőteljesen kopogtatott a nagyválogatott ajtaján is. Ez a nagy nap 1976. március 27-én érke­zett el, s a Parc des Princes stadionban a Csehszlovákiával szembeni 2-2-es mér­kőzésen góllal adta le névjegyét. Sokan talán már nem emlékeznek rá, hogy két hónappal később a Népstadion nézői is meggyőződhettek az új francia sztár ké­pességeiről, a középpálya bal oldalán sze­repelt Larqué és Guillou mellett. A mér­kőzést egyébként Fekete góljával a ma­gyar válogatott nyerte 1-0-ra. Ezután már nemigen volt francia válogatott Platini és góljai nélkül. Kitűnő évet zárt 1977- ben, megmutatta,­­hogy kis csapatból is magasra ívelhet egy labdarúgó pályafu­tása. Érthető volt tehát az a várakozás, hogy a 22. „aranylabdás” Platini lesz, a nemzetközi közvélemény is ezt tippelte. Aztán jött a nagy csalódás. Platini csak harmadiknak érkezett be Simonsen és Keegan mögé. Ebben a sorrendben az döntött, hogy a francia Jacques Ferran, a France Football igazgatója nem honfi­társát rangsorolta az első helyre. Azóta akárhányszor is találkoznak egymással, Platini nem állja meg, hogy fel ne említse ezt az esetet. A karrier azonban e „kis töréstől” elte­kintve is folytatódott. Platininek nagy része volt abban, hogy a francia válogatott 12 évi kihagyás után ott lehetett az 1978-as argentínai VB-döntőben, s jól megállta a helyét. Mindezt megelőzően volt egy olyan élménye, amelyre — mint mondja — talán a legélénkebben emlékezik visz­­sza. Arra, hogy 1978. február 8-án a nápolyi stadionban a 2-2-es olasz—francia mérkőzésen egy szabadrúgást kétszer is bevágott Zoff kapujába. Az elsőt ugyan nem erővel, inkább lágyan emelte át a sorfal fölött a rövid sarokba, a játék­vezető azonban mindenki nagy meglepe­tésére nem adta meg. Megintcsak ő állt a labda mögé, s azt térdmagasságban bom­bázta az olasz kapuba. Platini egyébként a szabadrúgások nagy specialistája. Nem véletlenül, hiszen nincsen edzés anélkül, hogy ezt ne gyakorolná. Van, amikor „élőben”, a játékostársai által alkotott sorfallal, de van, hogy bábukat állít a kapu elé. Platini szerződése 1979-ben járt le a Nancynál. Egyre másra kapta a lírás és pesetás ajánlatokat Torinóból, Milánóból, Valenciából, Barcelonából. Sokat tépelő­­dött — aztán maradt. Az St. Etienne-hez szerződött három évre. Voltak nagy mér­kőzései klubjában és a válogatottban is. Hidalgo csapata meglehetősen simán me­netelt a spanyolországi döntőbe, miköz­ben igazi „platinizmus” kezdett kialakulni Franciaországban. A „leg”-ek egymást múlták felül a középpályással kapcsolat­ban: „Platini a szupersztár”, „Di Stefano fia”, „Platini a bajnokok bajnoka” s így tovább. Közben azonban az St. Etienne házatáján rosszul alakultak a dolgok. Pénzügyi téren merültek fel az első ne­hézségek, amelyeket nem a leglegálisabb módon küzdöttek le. Bizonyossá vált, hogy a spanyolországi VB után valahol kül­földön folytatja majd pályafutását. Így is lett. Annak ellenére is, hogy a francia válogatottban az ibériai félszigeten egy­általán nem az ő játéka tűnt ki legin­kább. A Mundialon főleg Giresse, Tigana, Genghini került játékával a labdarúgó világ érdeklődésének középpontjába. Platini csillagának a fénye valamit ugyan halványult a XII. VB-n, de nem annyira, hogy az európai nagy klubok ne verseng­tek volna aláírásáért. A Juventushoz került. Másfél évet töl­tött a torinói fekete-fehéreknél, eddigi mérlege: ezüst­érem a bajnokságban, gól­­királyság, kupagyőzelem, BEK-finálé. Olaszországi tartózkodását egyébként így jellemzi: „Csak jókat tudok mondani az eddig eltöltött napjaimról. Torino szép város, s az sem mellékes, hogy repülőn mindössze egy órára van Párizstól. Sok barátra találtam, s a régieket sem kell nélkülöznöm, hiszen gyakorta felkeresnek. Családom jól érzi magát, fiam, Laurent már beszél olaszul, lányom is mindjobban feltalálja magát. Az olasz ételek ízlete­sek, imádom a süteményeket. Azt hiszem jól sikerült beilleszkedni a csapatba, Boniek és Tardelli a legközelebbi barátom. A vezetés nagyon korrekt, az elnök egy Ferrari 2+2-es kocsival ajándékozott meg. Második évemet töltöm a „Juve”-nál. Nyáron lejár a szerződésem, ha igényt tartanak rám szívesen maradok, ha nem, akkor talán a legszívesebben a Cosmos­nál folytatnám . ..” Amit pedig újabb célkitűzései között említ, az a bajnoki cím elnyerése a Juven­tusszal és az Európa-bajnokság megnye­rése a francia válogatottal. Hogy ez utób­bival kapcsolatban mik az esélyek, arról így nyilatkozott: „Lehet nyerni, lehet csa­lódást okozni, ez mind tőlünk függ. Az biztos, egy generációnak ez lesz az utolsó alkalma a világszínpadon szereplésre. Trésor, Giresse, Rocheteau, Lacombe és talán jómagam is utoljára tehetünk a leg­többet a francia futballért. Nem tarthat­juk magunkat a világ legjobb csapatának, talán Európában a legelsők vagyunk, de ezt még bizonyítani kell. Nincsen olyan válogatott, amelyet hazai pályán, hazai közönség előtt ne tudnánk legyőzni. S az is nagyon megacélozza majd az erőmet, hogy nem szeretnék még egyszer olyan füttykoncertet kapni a Parc des Princes stadionban, mint amilyenben a Paris SG— Juventus KEK mérkőzésen volt részem. Ismételten szeretném bizonyítani, hogy nem szolgáltam rá ilyen fogadtatásra. AZ 1983. ÉVI „ARANYLABDÁS”: Michel Platini (francia — Juventus) 2. Kenny Dalglish (skót — Liverpool) 3. Alan Simonsen (dán — Vejle) 4. Gordon Strachan (skót — Aberdeen) 5. Felix Magath (nyugatnémet — Hamburger SV) Az Országos Testnevelési és Sporthivatal lapja Főszerkesztő: Pintér István. Főszerkesztő-helyettes: Vad Dezső. Szerkesztő: Faludi Gábor Szerkesztéség: Budapest, Istvánmezei út 1—3. 1146. Telefon: 143-810 és 138-841. Telex: 22-6219 Levélcím: Képes Sport. Budapest, 1425, postafiók 152. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Fe­lelős kiadó: dr. Petrus György igazgató. Kiadóhivatal: Budapest, Révay u. 16. Telefonj 116-660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál. (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. 1900), közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfize­tési díj havi 36,50 Ft. Külföldi előfizetés: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat Budapest. A beküldött kéziratokat és fényképeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. 84.2305/2­01 — Zrínyi Nyomda, Budapest. F. v.: Vágó Sándorné vezérigazgató Index: 25 438 HU ISSN 0450—1284 címlapunk Almási László felvétele

Next