Képes Sport, 1986. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1986-02-11 / 6. szám
Boskovics Jenő: Mint szülő és gyermeke... Iásás, ne hagyd magad! A klub hetvenötéves története alatt a piros-kék versenyzők több, mint ezer országos felnőtt bajnokságot nyertek, huszonöt olimpiai bajnok, számtalan világ- ésEurópa-bajnoki aranyérmes került ki soraiból. A vasasok százával küzdöttek a magyar válogatottban. Több sportágban ült az angyalföldi klub csapata a kontinens legjobbjainak trónján. Nagy klub, világszerte csodált, nagyszerű eredményeket elért versenyzőkkel, rendkívüli egyéniségekkel. A Vasashoz tűzön-vízen át hűséges sportemberekkel... mint például Illovszky Rudolf. Játékosévei alatt csak álmodozott a bajnoki címről — edzőként négyhez segített különböző generációkat. Örök vágya volt, hogy olimpián, világbajnokságon szerepeljen. A vágy nem valósult meg, de neveltjeiből olimpiai bajnokok, világbajnoki szereplők lettek. A hőn elhajtott válogatottságot háromszor érdemelte ki, játékosaiból tizenhárom szerepelt edzősködése alatt a címeres mezben, több, mint kétszáz alkalommal. Amikor mindezekről beszélgettünk, nyomban egy szombathelyi mérkőzést említett . — A döntetlen is elegendő lett volna 1948-ban a bajnoki címhez Erre kikaptunk 3:1-re, s a Csepel végzett az első helyen. Nekünk be kellett érni a másodikkal egy olyan csapattal, amelynek csatársora Illovszky, Kubala, Szilágyi I., Berzi, Tóth III. összetételben szerepelt. Ezt, amíg élek, sajnálom. Edzőként kárpótoltam magam a játékoskarrierem során elmaradt sikerekért. De ha tehettem volna, akkor is így választok, ahogy történt. . Amióta 1945 tavaszán a Vasasba lépett, mindenre emlékszik. Kis és nagy mérkőzésekre, befutott és eltűnt játékosokra, szép gólokra, elkerülhető ellenfél-találatokra. Példásan készült az edzői hivatásra. Még javában játszott az NB I-ben, amikor az 1952-es idénytől már a Vasas serdülőket irányította. Fokozatosan lépegetett előre a létrán: jöttek az ifik, a tartalékok, a nagyok. — Baróti Lajos bácsinak nagyon sokat köszönhetek — mondotta Illovszky. — Megengedte, hogy NB I-es játékosként edzősködjek. Tőle vettem azután át 1957 végén az NB I-es csapatot, 1966-ban a válogatottat. Ő állított be utoljára a Vasas bajnoki és nemzetközi kupamérkőzésére is. Utoljára 1957. szeptember 8-án, Diósgyőrött szerepelt bajnokin a Kovalik — Kárpáti, Kontha, Sárosi — Szilágyi II., Berendi — Illoviszky, Csordás, Szilágyi I., Bundzsák, Lenkei összetételű gárdában. Nem egészen két hónappal később, december 4-én Kovalik és Bundzsák hiányzott Salgótarjánban első NB I-es együtteséből, Kamarás és Bárfi lépett elő, s Raduly került be az ő elárvult helyére, jobbszélre. Gőzerővel látott a csapat átalakításához. Ihász, Máthesz, Kékesi, Kovácsics és Nagy, majd Mészöly és Farkas jutott szóhoz. Többségében olyan fiatalok, akiket a korábbi esztendőkben már tanítgatott a labdarúgás fortélyaira. — Edzősködésem harmadik és negyedik évében már bajnokságot nyertünk — emlékezett vissza. — Jó ég, milyen csodálatos volt az 1960—61. évi diadal. Az V. Dózsa utcahosszal vezetett, mindenki bajnoknak könyvelte el őket. Mi azonban hittük, hogy üldözőversenyünk sikeres lesz. Tavasszal csak Tatabányán kaptunk ki, s 1961. június 18-án a pécsi 3:2 arányú győzelemmel már megnyertük a bajnokságot. Az utolsó mérkőzésen már bajnokként fogadtuk a Dorogot. Jobb, ha nem kutatjuk, melyik bajnokság megnyerése volt a legszebb. Csodálatos győzelmeket arattunk, mind nagyon szép volt. Illovszky legjobb csapatának az 1965 évit ítéli, de az 1961—62. és az 1976—77. évi bajnokot is kiemelkedőnek tartja. S Illovszky Vasas válogatottja? — Nagyon sok kiváló labdarúgó szerepelt nálunk. Az álomcsapat lehetett volna a Szentmihályi — Kárpáti, Mészöly, Berendi, Sárosa — Bundzsák, Fister — Raduly, Csordás, Machos, farkas összetételű tizenegy, de igazság szerint Ihászt, Mathaszt, Korsóst sem szabadna kihagyni. Ha csak ketten-hárman szerepelnének közülük a mostani Vasasban, akár bajnokok is lehetnénk. A „bajnok-formáló” Illovszky ezzel már érinti is gondját, nagy fájdalmát. Az 1976—77. évi bajnokság megnyerése után ugyan elköszönt a klubtól, amikor azonban hívták az utánpótlás irányítására, az első szóra visszatért. S amikor az elmúlt év januárjában edzőre volt szükség, nyomban az NB I-es gárda szolgálatába állt. — Ha a Vasas hívott, képtelen voltam nemet mondani, vállaltam mindent — mondta erről. — Ettől a klubtól kaptam a legtöbbet, a legszebbet. Amíg élek, adósa vagyok, szeretnék minél többet törleszteni. De valahogy úgy vagyunk mi ketten, a Vasas és én, mint a szülő és a gyereke. Bármennyire is igyekszik a gyermek, mindazt, amit apjának, anyjának köszönhet, soha nem tudja visszaadni. S ahogy képtelen volt nemet mondani a Vasasnak, ugyanúgy nem jött ki a száján az igen, ha más klubhoz hívták. Akadt pedig ajánlata játékosévei és edzői pályafutása alatt jó néhány. — Én mér csak ilyen maradok — folytatta. — Eltéphetetlen szálak kötnek a Vasashoz. Itt érzem otthon magam, itt akarok dolgozni — ameddig csak szükség van rám. Csak kétszer vállaltam máshol munkát, előbb a válogatottnál, majd külföldön, fiam gyógykezeltetése érdekében. Rég volt, amikor 1945 elején megjelent az újságban a felhívás: jöjjenek a Latorca utcai Elektromos pályára a régi vasasok, vagy akik szeretik a klubot. Illovszky villanyhegesztőként korábban Csepelen dolgozott — többek között Ádám Józseffel — így természetes volt, hogy már az első Vasas-edzésen részt vett. Mindjárt helyet kapott a csapatban. Gallowich Tibor már be is állította 1945. augusztus 19-én a felszabadulás utáni első országok közötti mérkőzésre, Ausztria ellen a magyar válogatottba. Mint játékos, 270 NB I-es mérkőzésen szerepelt. Edzőként már túl van a négyszázadik elsőosztályú bajnokin. A Vasas-történet mintegy másfélezer NB I-es mérkőzésének felén mint játékos, vagy mint edző ott volt — ráadásul sohasem statisztaszerepben. Temérdek mérkőzés — mind megannyi vizsga, újabb és újabb feladat. Azért úgy is mondhatók ezek a vizsgák, hogy egyben ünnepnapok is. Illovszky viszont mindig a hétköznapokat tartotta a leglényegesebbnek. A verítékes edzéseket, amelyeken a sikert alapozták meg. A kívülállók azt vallják, hogy óriásit alkotott, Illovszky másként látja: — A munkámat igyekeztem mindig becsülettel elvégezni. Amit tehettem, ami a Vasassal szemben örök kötelezettségem, megtettem. Ennyi az egész. Ugye, nem is boszorkányság ... Örök barátok (balról) Kubala László, Tőke János és Illovszky Rudolf