Képes Sport, 1986. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1986-02-11 / 6. szám

F­estői látvány a Cseke tó, ilyenkor, a tél de­rekán. A befagyott víz­tükör persze, csábítja az embert, föl a kor­csolyát, usgyi a jégre! A „tőszomszéd”, az edzőtábor kevésbé csön­des, kevésbé romanti­kus. A szállórész második eme­leti társalgójában az első ed­zés előtti perceket múlató spor­tolók — tévéznek. A súlyeme­lő válogatott színe-java. — Nem örülnék neki, ha azért könyörögnének, hogy korcsolyázhassanak — magya­rázkodik Ambrus László szö­vetségi kapitány. — Pedig higgyék el, megérdemelnék, hogy csúszkálhassanak — már amennyiben ez jutalmazás —, csak hát... Szóval, be kell lát­ni, hogy a súlyemelők nem túlságosan jó mozgásúak —, hogy finoman fogalmazzak. Képzeljék el: elindulnának itt, a tó edzőtábor felőli oldalán, s a túlsónál kötnének ki. Mert megállni képtelenek lennének, annyi szent! Néhány napja, Mátraházán is majdnem pórul járt Bagócs Jancsi, az egyik edzőnk — igaz csak focizott. Olyan lendülettel száguldott, hogy már nem tudott „fékez­Ritka unalmas lehet, ha va­lakinek másból sem áll a nap­ja, minthogy mázsás súlyokat emelget, majd leroskad a kép­ernyő elé, és nézi, ha kell, ha nem. Mi mást is tehet, hiszen óvják őt a széltől is. — Azért nem ilyen tragikus a helyzet — nyugtatja meg az elhamarkodottan ítélőt Ambrus László. — Szó sincs arról, hogy a korcsolyázáson kívül ne mo­zoghatnának versenyzőink any­­nyit, amennyit akarnak, s úgy, ahogy kedvük tartja. A focitól sem tiltunk senkit, sőt, alig várjuk már a jó időt. Mi­előtt bárki mást gondolna, el­árulom: Tatán egyetlen percig sem unatkoznak a súlyemelők. Nem vagyunk éppenséggel csöndesek, így aztán nem cso­da, hogy a terem túlsó végé­ből is meghallják, miről folyik a diskurzus. Szinte egyszerre bizonygatják kapitányuk iga­zát: — Ma délután kezdődik a pingpong háziverseny, és vala­melyik nap indul a sakkbaj­nokság is! Már akinek! Mert vannak hiányzók is. Nincs az edzőtár­ban például Szanyi Andor, 1985 legsikeresebb magyar sportoló­ja. Egészen egyszerűen nem ment el a közös felkészülésre. Február végén minden bizony­nyal megkezdi kötelező kato­nai szolgálatát, s állítólag ez az oka a távolmaradásának. Bökfi János — autóvezetői vizsgája miatt — és Messzi István — családi okból — egy napos kimenőt kapott. Akik viszont itt vannak, dol­goznak keményen. A trénerek szerint rájuk is fér, hiszen a múlt év végén lazítást engedé­lyeztek. Persze, akad, aki még nem nyerte vissza régi önma­gát, a társak előtt azonban nem akar szégyenben maradni. Jacsó emelgeti gyors egymás­utánban a két mázsát, majd, amikor befejezi a sorozatot, már tonnáknál tart. Ambrus László megkérdi tőle: „Na, hányszor ment?” „Hatvanszor” — szól a szűk szavú felelet. „De Jóska, én is számoltam, ez csak negyvenszer volt.” „Hja kérem — adja meg magát Ja­csó —, ha a mester mindent lát...” Vége a délelőtti foglalkozás­nak, irány az étterem. — Fo­gadjunk, hogy vesztett más lesz! — próbál könnyű pénzkereseti lehetőséghez jutni a kapitány. — Minden csütörtökön az van. És, sajnos mindenki ugyanazt kapja: a száz kilós súlyemelő és a harminc kilós tornászlány egyaránt. Az igaz, hogy min­denki annyit ehet, amennyit akar, csakhogy minőségi kü­lönbségek nincsenek. Érdekes módon, Mátraházán ezzel sok­kal jobban törődnek. Meg az­tán nagyon szép a nemrégiben átadott új edzőtermünk, csupán egy hibája van: csak akkor ázik be, ha esik az eső. Már­pedig az eső az olyan, hogy olykor esik. No, de nem zsör­tölődöm tovább, hiszen mindent összevetve remekül érezzük magunkat — ezek amolyan ap­ró tüskék csak. Úgyhogy, jó ét­vágyat ! (bruckner) Ediés után. Aki törülközik: Sándor István, aki tűnődik: Hlavati And­rás, akik táplálkoznak: Jacsó József és Babarczi István m­a Jacsó Jóska előtt... Kis híján porcműtét lett a vége. A­­MAGYAR SÚLYEMELŐ VÁLOGATOTT EDZÉSTERVE AZ ELSŐ FELKÉSZÜLÉSI SZAKASZBAN 1986. január 30., délelőtt Testsúly Helyből felvétel tőkéről (8 kísérlet­ből kell Tőkéről elemelés Föld­ről el-Babarczi 54,60 eljutni a kijelölt maximális súlyig) 80 6X3 120 8X3 eme­lés 4X3 120 Csenged 79,00 150 220 220 Barsi 80,30 140 210 210 Király 84,50 150 220 220 Balázsi­ 87,15 145 210 210 Buda 88,60 150 220 220 Hlavati 102,40 160 220 220 Jacsó 107,25 165 220 220 Sándor 102,00 160 220 220 Kertész 82,25 145 210 210 52,90 80 100 100 Karcag TATAI ÉTLAP (1986. január 30.) Reggeli: tea, vaj, dzsem, méz, zsemle, vegyes felvágott, te­jeskávé, foszlós kalács Ebéd: frankfurti leves, töltött káposzta, resztett máj, bur­gonya, savanyúság, aranyga­luska, tejsodó, tej, joghurt, alma Vacsora: francia sertésborda, francia rakott burgonya, tök­főzelék, tej, joghurt, alma

Next