Képes Sport, 1986. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1986-10-21 / 42. szám
DÁVID SÁNDOR: Azok a szép napok... Hetvenöt éves, tavasszal combnyaktöréssel bajlódott (így aztán legalább lépést lehetett vele tartani séta közben, már amikor járni tudott), ő a riportalany, én vagyok az újságíró, így aztán, amikor felhívom e cikk ügyében, világos, hogy azzal kezdi, rendben van, fiacskám, hova menjek és mikor? Mondom, hogy szívesen megyek én, mire megjegyzi, ismerlek, jobb, ha én megyek, akkor legalább pontosan kezdjük a beszélgetést. Tíz perccel a megbeszélt idő előtt ott van a Stadion szállóban, „tudod, én itt szinte itthon vagyok, évente legalább öt versenyt rendezünk, amikor is itt laknak a résztvevők", ma már kissé őszülő hajú, mim mindig, most is szorosan „lenyalva”, rátapasztva szinte a fejére,aki Nedeczky László doktort, mert hiszen róla van szó, valaha is látta már kócosan, vagy legalábbis úgy, hogy egyetlen hajszála legalább különállt a többitől, annak hajlandó vagyok egy drágább italt fizetni), kezében táska, a táskában néhány teleírt lap, mert hiszen készült a beszélgetésre, annak ellenére, hogy bizonyítottan, bármikor, bármilyen helyzetben képes fejből akár huszonnégy órás megszakítás nélküli kiselőadást rögtönözni, kívánságra franciául, olaszul, németül és természetesen magyarul. — Mert az angol nyelvre, valamint az oroszra már nem futotta a doktor úr idejéből — sütöm el a szinte kötelező, ezerszer elunt, de mindig célba találó évődést. — Igazán sajnálom, mert ezeken a nyelveken is igen sok mondanivalóm lett volna — mondja halálos komolyan véve a dolgot. Erre kilövöm a második számú töltényt. — A brillantinból viszont tart még a Laci bácsi készlete, és ez megnyugtató. _— Brillantinn?!... Édes fiam! Hol élsz te? Ez a haj (mármint a remekbe szabott, elegáns frizurája) még az életben nem látott brillantint! — Érdekes. Pedig vagyunk néhányan, akik esküdni mertünk volna rá. A Kamuti Jenő, Fenyvesi Csaba, meg a Bóbis ... — Szép kis társaság, mondhatom ! ... — Én is azt mondom ... Helyben vagyunk. Túl a kötelező udvariaskodáson, végre a vívásról van szó. Meg a BVSC-ről. Mert aki netán nem tudná, Kamuti, Fenyvesi, Bóbis, meg a többiek, sorra, mind a BVSC világhíres vívói voltak. Nedeczky doktor viszont nem híve a nosztalgiázásnak. Miután előhúzta a táskájából a jelen cikk vázlatának tekintett többoldalas jegyzetét, elöljáróban leszögezte: • Nem én vagyok az érdekes, nem rólam kell beszélni. Különben sem sikk ma már a múlton merengeni. Hogy így volt, meg úgy volt, hogy milyen szép volt és ilyesmi. Ez senkit sem érdekel Inkább beszéljünk a jelenről. Én ötvenöt éve szolgálom a magyar vívósportot a legkülönbözőbb posztokon, de ilyen mélyponton, mint most van, még soha nem volt! Tehát én inkább azt mondanám el, hogy mi a rossz, miért rossz és ... — Ettől tartottam. És éppen ezért inkább a nosztalgia híve lennék... — Akkor elmondom, hogy mi volt a sikereink idején a jó, miért tudtunk olyan magasan szárnyalni... — Be vagyok kerítve. Tessék. Nedeczky László dr. egyébként, mint a BVSC vívószakosztályának vezetője, egy sor dologban messze megelőzte a korát. Például abban, hogy már akkor menedzser volt, mégpedig klubjának, versenyzőinek és persze saját magának is igen kiváló menedzsere, amikor ez a szó, és ez a fajta tevékenység még igencsak hiányzott a magyar nyelv ajánlott szótárából, s a „munkakörök” közül. Ebből persze problémák, olykor igen súlyos problémák adódtak, amelyeknek konzekvenciáit (és sok mást is) bizony gyakran levonták Nedeczky doktor fizetéséből, hogy egyéb kellemetlenségekről most ne is szóljunk. Mindenesetre, Nedeczky László dr. már akkor szervezett „pénzes” gyerek-vívótanfolyamot az országban először, ami aztán évekkel később a sportiskolai rendszer alapját képezte, amikor ennek még csak a lehetősége sem jutott eszébe a sportszakembereknek. — De hát ez lett minden sikerünk kulcsa! — mondja most. — Kamutiék, Fenyvesi, Bóbis, Marót és ki győzné még felsorolni mindet, ebből a tanfolyamból nőttek ki sorra!... Volt hozzá egy csodálatos vívómesterünk, Nagy Árpád, és persze mellette még sokan, a menőknek Bay Béla dr., Várady Attila, Gerevich Aladár, Gyuricza József... Tény, hogy például az 1972- es, müncheni olimpián a BVSC vívószakosztálya egyedül több pontot szerzett, mint a moszkvai olimpián az egész magyar küldöttség. Ilyen évek is voltak. — Akkor könnyű volt vezetőnek lépni! Volt bőven anyag, mert egyedül a sport adott lehetőséget a világlátásra, s emiatt az intelligens emberek figyelme a sport felé fordult. Ma pedig?!... Amikor annak idején egyszer Bernben jártunk a vívóimmal, ahol is a Kauter-papa az egyik UNESCO-részleg elnöke, meghívott bennünket, én pedig sorra bemutattam mindegyiket a jelenlévőknek, hogy doktor Kamuti Jenő, doktor Fenyvesi Csaba, és így tovább, csak tátották a szájukat (mármint a svájciak), mert nem volt az utazó csapatban egyetlen olyan vívó sem, aki ne végzett volna egyetemet, vagy ne lett volna éppen egyetemi hallgató!... És igenis, ma is vallom, hogy van, létezik élsport a tanulással együtt, sőt csakis úgy létezik! Ezzel szemben most mi van? Unatkoznak, céltalanul lógnak az emberek! Először csak a fegyveres testületek sportegyesületei találták ki az instruktori állást, aztán ezt a Ez a felvétel immár harmincéves, ekkor indultak a vívótanfolyamok Még egy Bóbis BVSC-színekben, Ildikó, a kiváló tőrvívó Játszva tanuljunk vívni Kiváló vívómesterek vezetésével GYERMEK TANFOLYAMOKAT indítunk Leányok at fiúk hat évet kortól jelentkezhetnek. Új vívótermünk minden kényelmet és hygiéniát biztosít. Hatalmas, világos, linoleumos, központi fűtési teremben hetenkint három alkalommal egy-egy órát oktatjuk a jelentkezőkélél óra szakoktatás, fél óra láték, labda- és lazító gyakorlatok A csoportok legkiválóbbjait kiemeljük és személyenkénti oktatásban részesítjük 4 beosztásnál figyelembe vesszük az iskolai oktatás időpontját. Délelőtt és délután is folynak a vívó oktatások Célunk kinevelni az új fiatal generációt, mely méltón fogja követni a sok sikert látott vívóbajnokainkat Et.ÖRI. AZ CIANE OLIMPIAI GYŐZELMEKIG! Mindenkit szeretettel várunk ! Iludaput. mit. Április BUDAPEST! TÖREKVÉS VÍVÓSZAKOSZTÁLYA BUDAPEST. VII. Tanács-KÖRÚT ! I. EM. TIllfoN: 2 2 4 — 2 0 2 Kedves Szülők én Gyermekek!