Képes Sport, 1988. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-17 / 20. szám
villogott. Az utókornak csupán a kérdés marad. Ki fáradt el jobban? Haynes vagy aki a pattintásokat számolta? Mindenesetre bizton leszögezhető, hogy nézni könnyebb, mint csinálni azt, amit a pályán művelnek. Bár nézni sem annyira egyszerű, mert például jegyet kell szerezni ... És sokan kíváncsiak a show-ra. A kosárlabda történetének legnépesebb publikumát is ők gyűjtötték egybe — 75 ezer érdeklődőt a berlini olimpiai stadionban — 1951-ben. S hogy még nagyobb legyen a látványosság, egyszer csak helikopter ereszkedett a pályára és Jesse Owens szállt ki belőle. Akad-e sportrajongó, ki e nevet nem ismeri? És ugye ismerős a helyszín? Itt nyert négy olimpiai bajnokságot a legendás amerikai atléta. Világhírű, mint a Harlem Globetrotters. És színes bőrű, mint a csapat összes tagja. Különlegességként említik a krónikák Bob Karstens nevét: az egyetlen fehér, aki játszott a Harlemben, még a 40-es évek elején. Nem csoda, ha az együttes történelme egy kicsit tükrözi Amerikáét is. Az sem megdöbbentő, hogy egy csapat — ahogyan ez megesett 1927-ben a Harlem Globetrottersszel — egy héttel a megalakulása után 27 néző előtt játszik. Még az sem meglepő, hogy ebben az időszakban — miként eseménynaptáruk emlékezik — „a játékosok többnyire kávén és szendvicsen Robert ,,Égenjáró" Wallace ügyek a kosarat éltek, és gyakran aludtak autóban, utaztak éjszaka”. Csak az furcsa mai ésszel, hogy a csapat „néha 300 mérföldet is utazott, mire találtak egy olyan benzinkutat, ahol fekete bőrűek is használhatják a mosdót”. 1948 már figyelemre méltó változást hozott. Addig nem szerepelhettek a fajüldöző déli államokban, ám Chattanooga ekkor fogadta őket — délután fehér, este csak fekete bőrűek előtt léphettek pályára. Változnak az idők: a már nevében is tekintélyes Smithonian Intézet Amerikai Nemzeti Történelem Múzeuma 1985-ben állandó kiállításon mutatta be különböző relikviák segítségével a Harlem Globetrotterst, mint „az amerikai történelem fontos részét”. Térjünk azonban vissza 1951- re, aminek a nézőcsúcson kívül egy másik szenzációja is volt: a College All-Stars legyőzte a Harlemet! Egyszer, 66-szor meg kikapott tőle közös európai turnéjuk során. 1956-ban 435 mérkőzése közül négyet is elveszít a Harlem, s a következő években szintén bekövetkezik egy-két vereség, de minden rossz sorozatnak vége szakad egyszer. 1959 a csapat első veretlen éve, mind a 441 meccsüket megnyerik. A győzelem egyébként sem idegen tőlük. A Harlem Globetrotters 1988-ban 16 646 mérkőzéssel a háta mögött indul világtúrára — ebből 16 315-öt megnyertek. A világ csavargói (így fordítható a nevük) 1961-ben már jártak Budapesten, s az idén újra a magyar főváros vendége lesz a Harlem Globetrotters. Június 17-én, 18-án, illetve 19- én három alkalommal látható a Budapest Sportcsarnokban. Feltehetőleg velük tart a szupertehetséges Billy Ray Hobley; több mint egy évtizede tagja a csapatnak. Tyrone Brown és Robert „Égenjáró” Wallace, akik tavaly óta erősítik az együttest és a szép jövő reményét keltő trió, a „gyönyörű, de életveszélyes” Sandra Hodge, Matthew Jackson és Joyce Walker. A szerződés értelmében a televízió nem közvetítheti egyenesben a négyrészes, a szünetekben ugyancsak látványosságokkal fűszerezett bemutatót (az ellenfél a Washington Generals együttese lesz), felvételről is csupán az első két negyedet, így bizonyára nagy roham indul a jegyekért már elővételben is május 21—22-én , a Népstadion hármas, négyes, ötös pénztáránál. Váratlan lenne, ha nem fogadná telt ház a Harlem Globetrotterst valamelyik fellépésén. Igen, fellépésén, mert ez a produkció igazi műsor. Hol van már az az egyszerű kis mutatvány, amivel Willie Oliver kábította a közönséget? Az 1988-as túrára induló csapat, tagjai közt a „gyönyörű, de életveszélyes” hölgy, Sandra Hodge Matthew Jackson üdítőitallal rohangászik. A nézők arcát figyelve, ez is a mókázáshoz tartozik