Képes Sport, 1988. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-26 / 4. szám
Szita Péter a jelennel és a jövővel találkozott Pakson Taxi Géza, ígéretéhez hűen, néhány perc múlva befutott Paks központi buszpályaudvarára.Fehér Dáciája kissé már viharvert, de azért még jól szalad. Taxi Géza erős, zömök felépítésű, született paksi gyerek, és a jóindulatú fontoskodók nagy családjának tagja. Rögvest magához ragadja a szót, biztatni sem kell. A közállapotokról beszélgetünk, és Géza elemez. Gördülékeny okfejtését sűrűn megszakítja dudálásokkal és integetésekkel, mert ismerős szinte minden sarkon terem. Taxi Géza a város része, összetartoznak ők ketten, mint a szerelmesek meg a csillagok. A januári napsütésben ragyog a város.. Az óváros kissé ütött-kopott házain a sárga szín dominál. A főutca kátyúkkal szabdalt, itt-ott egy újonnan cserepezett tető virít ki a mohalepte, megrogggyant fedelek közül. Gyönyörű napra ébredt a XX. század, az atomkor városa. — Ez lenne az — áll meg Taxi Géza egy földszintes, sárga házikó előtt. A hatalmas tölgyfakapun fekete táblácskán a cég neve. — Ez a Ruhaipari Vállalat? — kérdezem Gézát, aki rajtam áthajolva böngészi a feliratot. — Ennek kell lennie, a cím szerint jöttem — nyugtat meg és minden céltudatosságot kerülve előveszi a bristaliiját. — Több helyre is mennék — magyarázom neki, miközben a bankók között válogatok, mire Taxi Géza nagyvonalú ajánlatot tesz. — Jól van, akkor most ne fizessen. Itt a számom, fel sem kell írnia, adok névjegyet. A végén meg összeadjuk, oké. Ennyiben maradunk. Zerza József a kis földszintes házban székelő vállalat főkönyvelője. Zerza elvtárs nagy sportbarát, szíve a város egyesületéhez, a Paksi SE-hez köti. Zerza elvtárs a PSE társadalmi elnöke. Hivatali szobája egyszerű, egyetlen ékessége valamilyen nagylevelű, talán féltropikus növény. Zerza elvtárs jókedvű. Az ülésrend körüli tétlen toporgás után — miután mindketten megtaláltuk a helyünket — az elnök várakozón, bizakodva tekint rám. Kérdésem egy kissé meglepő. Valószínűleg nem ilyet várt. Töprengőn vonja össze a szemöldökét, és az állát masszírozva hümmöget. — Hogy miért kell egy kisvárosnak két sportegyesület? — kérdez vissza. — Hát nézze! Először is, nem is olyan kisváros ez. Itt, kérném szépen, huszonötezer ember lakik. — Az erőmű-építkezés megkezdése előtt is ennyi lelket számlált a község? — Akkor nem, akkor persze, még nem. Mondjuk úgy tíztizenkétezerrel lettünk többen, de hát itt nem is ez a lányeg! Zerza elvtárs szünetet tart. Karjait összekulcsolva nézi a kezemet. A tollam már várakozóan imbolyog a jegyzetfüzet felett. Várunk mindketten, a csend csak másodpercekig tart. — Ebben a városban régi hagyományai vannak a sportnak. Itt, kérem, igen fejlett sportélet volt azelőtt is, hogy a felsőbb szervek úgy döntöttek, itt épüljön fel az erőmű. — Egy a cél — emeli fel a hangját az elnök, és megtartva a szükséges hatásszünetet, folytatja: — Egy a cél, egy szekér van, azt kell tolni. Ezt egyébként Pónya elvtárs is így látja. Pónya József a PAV vezérigazgatója. Pónya elvtárs egyébként KB-tag is — teszi hozzá Zerza elvtárs. — Nincsenek olyan elképzelések, hogy egyesítik a két klubot? — Pónya elvtársnak esze ágában sincs a fúzió. Ezt akkor is elmondta, amikor kiderült, hogy a PAV saját egyesületet akar. Úgy is szervezték meg az Atomerőmű SE szakosztályait, hogy ne legyen párhuzamosan futó sportáguk a PSE-vel. Kivétel persze a foci. — És milyenek a kapcsolatok? — Virágzó és korrekt kapcsolatunk van az erőművesekkel. Például mi adtuk az atomosok focicsapatának gerincét. A város kiöregedett labdarúgói játszanak ott, még most is vannak vagy kilencen a kezdőben. Na, várjon csak! Van egyszer a Somodi, a Kis... Farsang, a Zoli, a Sanyika, a Szabó Gyuri. A Szabó például ifikorában került ide, de hát átadtuk, mert nálunk nem fért be a kezdőbe. Szóval jók a kapcsolatok! Vagy mondok mást! Első osztályú ökölvívócsapatunk is van. Pónya elvtárs él-hal a bokszért, szóval az öklözőinket ők fizetik, náluk vannak állásban, a pénzt ők adják, mégis a mi nevünk alatt szerepelnek. Hát kell ennél jobb példa? — Mihez? — Hogyhogy mihez? Hát a virágzó és korrekt kapcsolatokhoz! Az elnök értetlenül néz rám. Szótlanul méregetjük egymást egy darabig. — Nem gondolt még arra, hogy egyszer majd be kell hogy olvadjanak az erőmű egyesületébe, hiszen a pénzzel, a lehetőségekkel ők rendelkeznek? Zerza József sokáig nem válaszol, mintha nem is hallotta volna a kérdésemet. Csak a fejével bólint néha, aprókat, majdhogynem észrevehetetlenül. Odakint, a kis udvarban egy asszony veszekszik valakivel. A hangja erős ugyan, de annyira mégsem, hogy érteni lehessen a szavát. Egy bádogvödör csörren a kövön, aztán becsapnak egy ajtót. — Ön helybéli, ugye? — kérdezem az elnököt. Nem válaszol, csak bólint felém. — Nem fájó önnek, hogy kénytelenek lesznek engedni az idők szavának? A jövő ugyanis ott van, ezt előbb-utóbb el kell ismerjék. — Hát igen. Biztosan úgy van, ahogy mondja — válaszol kitérően Zerza József. — Nem hallott fúziós tervekről? — Konkrétan nincs ilyen elképzelés, de volt róla szó. Hogy fájó-e a beolvadás? Hát persze, hogy az! De szerintem szükség van a tárgyilagosságra. Nekem a város érdeke az első, az pedig, hogy mi a neve az egyesületnek már csak huszadrangú kérdés. A város szempontjából az a lényeg, hogy például felépült itt egy sportcsarnok. Ezt már nem vehetik el tőlünk. — A két labdarúgócsapat most egy csoportban szerepel ... — NB III-as mind a kettő. Mi a harmadik helyen állunk gólkülönbséggel, az ASE meg nyolc-kilencedik. — Tervezik a feljutást? — Igen. Gondolkodtunk már rajta. Rekedtes hangon felberreg a telefon az asztalon. Zerza József szigorú, hivatalos hangon szól a kagylóba, de a vonásai rögtön felengednek, ahogy bemutatkoznak a túloldalon. A kötelező kagylóletakarás és bocsánatkérő félmosoly után Zerza elvtárs elmerül a komahangvételű beszélgetésben. A vonal nagyszerű, mert minden szó tisztán hallható a szobában. — El vagyok most foglalva — vált kicsit komolyabbra Zerza elvtárs. — Vannak nálam a Képes Sporttól — villant a szemével az elnök. — Ki? A Lakat? — kérdeznek vissza a túloldalról. — Nem, nem a Lakat — válaszol Zerza elvtárs. Cinkosan rám mosolyog és leteszi a kagylót. Már kabátban állok a szobában, búcsúznék. — Lesz a héten egy teremtorna Pécsen — meséli az elnök. — Ott leszünk mi is. ..