Képes Sport, 1988. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-09 / 6. szám

Farkas József képriportja a magyar ökölvívó-válogatott edzésén készült SAGARRA SZEME ELŐTT Ha ökölvívás és Kuba, akkor Hemingway? No igen. Ha Kuba és ökölvívás, akkor Alcides Sagarra? Természetesen. Tényleg ennyire srófra járna az agyunk? Miért is nem az ököl használata egyidős az emberiséggel. Mert olyan magá­tól értetődő. Ökölben végződik a kezünk. A mozdulat, ahogy ökölbe szorul a kéz — védekezésre, támadásra ké­szen — ösztönös. Nem kell tanítani. Attól a pillanattól ké­pes rá a gyermek, mihelyt megjelenik jellemében az önálló akarat — és az agresszivitás — csírája. Agresszivitás? Azt mondta erről egyszer Papp László: „Az a bunyós, aki megfelelő motiváltsággal küzd, állan­dóan nyerni akar. És van benne egészséges vagányság. Hogy agresszívek a bunyósok? Egy kicsit, de ez természe­tes. Fizikai sportban nem lehet nyerni egészséges agresz­­szivitás nélkül. Itt nincs kecmec, aki felkészületlen, azt ménkűmód összeverik. Az élet is tele van agresszivitással, ott is kap pofonokat az ember, a különbség csak az, hogy nem mindig tudja, kitől. Az ökölvívás legalább őszinte. Megüthetnek, ha túljárnak az eszemen. De ugyanezt én is megtehetem.” Jó, nem agresszív sport, vagy ha igen, csak annyira, vagy még annyira sem, mint amennyire a világ az? Háát... lehet. Mindenesetre azt azért nem állíthatja­­senki, hogy ez a sport egy jottányit is hozzátett volna a Föld „agresszivitás-mennyiségéhez”. Ám — hallani a „másik tábor” hangját — a szellemhhez sincs sok köze! Ha nincs, hát nincs. Bár ez a megközelítés hamis. Ki kéri számon a tekézőktől a zsenialitást? Vagy a sakkozókon a Schwarze­negger­ habitust. De ha már ökölvívás és szellem, akkor Hemingway és Széchenyi. Szóval ha ökölvívás és Kuba, akkor Sagarra. A Mester, a kubai ökölvívó-válogatott világhírű edzője hazánkban tartózkodik. Lábra jött. Ellátogatott a válogatott edzésére, megnézte a paksi csb-mérkőzést, s szerdán majd — jelenti a Népsport — a Szakszövetségek Székházának 124-es termé­ben találkozik a magyar ökölvívóedzőkkel, előadást és konzultációt tart. Itt vannak a képek: Alvics Gyula, Hranek Sándor, Vá­­radi János. Mint a vizsgán a tanár előtt. Nem is. Mint idegen tanár előtt a diák, a saját tanára jelenlétében. Nem tudni, mi jár a fejükben, gondolnak-e agresszivitásra, győzelemre, vereségre , gondolnak-e valamire. Lehet, kesztyűvel a kézen nem lehet gondolni semmire, csak arra­, hogy az ökölvívó élete teli van lemondással, hogy viselnie kell a fájdalmakat és a fáradalmat, hogy a versenyek új és új megméretést jelentenek. Pontosan úgy, mint bármelyik más sportágban.

Next