Képes Sport, 1988. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-17 / 20. szám

• • • Cser­ István egy hosszútávfutó után kocogott Kétengetletenség Már tudom, mennyit köszön­hetek azoknak a háromezer métereknek, amiket a katonai fegyelem futtatott velem reg­geli torna gyanánt. De akkor még nagyon tudtak fájni. Mondta is a Szabó, aki mellet­tem lihegett: „Te. Te tudtad, hogy az ember a leglököttebb élőlény?” „Tudtam, de szerin­ted miért?” „Mert csak az em­ber fut fölöslegesen. Olyankor is, amikor senki sem kergeti, és ő sem kerget senkit.” Úgy általában a maratoni futókat sem kergeti senki azon a negyvenkétezer-százkilenc­­venöt méteren. Senki, csak az, hogy győzni akarnak. Különös emb­erek, az biztos. Itt van például Kiss Zoltán, ő még olyankor is futott, ami­kor nem engedték neki ... Népsport, 05.05. „Kiss Zoltán, a Bp. Spartacus atlétája a Ma­gyar Atlétikai Szövetség enge­délye nélkül vett részt a Me­tánéban rendezett maratoni viadalon. Ezzel megsértette az atlétikai versenyszabályok 12. paragrafusának 3. pontját. Az ügy részleges kivizsgálásáig Kiss versenyzési jogát a MASZ felfüggesztette.” • • • (Telefon 1. Atlétikai szövet­ség) — Olyan valakivel szeretnék beszélni, aki felvilágosítást tud adni Kiss Zoltán ügyében. — Hát mondjuk én, tessék. Erdélyi Péter vagyok. — Mit­­csinált Kiss Zoltán, hogy nem kapott engedélyt a meranói maratonira? Miért jó az egy szövetségnek, hogy a versenyzője nem indul egy versenyen? — Hát nézze. Március végén rendezték Szegeden az orszá­gos maratonit. Ezen Kiss is el­indult, de olyan komolytalan produkciót mutatott be, hogy az atlétikai szövetség úgy dön­tött, egy ideig nem indulhat külföldön. Ő ennek ellenére el­ment Meranóba. — Mi volt az a komolytalan produkció? — Úgy indult neki a táv­nak, hogy abból egyértelműen kiderült, nem fogja végigfutni. Ez már az öt kilométeres rész­idő alapján világos volt: olyan tempóban kezdett, amit senki sem bírhat végig. Azon­kívül sportszerűtlen magatartást tanúsított. — Azaz? — Hát... mutogatott. Bohóckodott. Húsz ki­lométernél pedig föl­adta. — Azután elment Me­ranóba magánútlevéllel — és harmadik lett. — Igen, de az egy komolytalan verseny volt. Alacsony színvo­nalú, nem volt semmi sportértéke, szakmailag indokolatlan egy ilyen versenyen indulni. — Akkor miért akart futni mégis? — Hát... a pénz miatt. (Népsport, 05.06. Dr. Nyerges Mihály, a MASZ főtitkára) „Minden igazolt ver­senyzőre, még a vete­ránokra is vonatkozik a rajten­gedéllyel kapcsolatos paragra­fus. A szövetség egyetlen le­hetősége, hogy kézben tartsa a versenyzőket, a rajtengedély. Január óta elterjedt, hogy iga­zolt atlétáink „amatőrként” külföldön, elsősor­ban nyugati országokban a turistaút alatt nyílt maratoni futóversenyeken vesznek részt. Ennek szeret­nénk útját állni, mert ez káoszhoz vezethet.” (Telefon 2. Budapesti Spar­tacus) — Tessék, Simon Dénes ve­zető edző vagyok. — Most akkor mi van Kiss­­sel? Komolytalan volt, vagy példát kellett statuálni a káosz elkerülése érdekében? — Előrebocsátom, hogy ami­kor ők elmentek, én éppen kéthetes tanulmányúton vol­tam külföldön, tehát az egész­ről nem tudtam. Hogy komoly­talanul versenyzett volna? Hát én hosszú évek tapasztalata alapján mondom, hogy ezen a távon bárkivel bármi előfor­dulhat. Ami pedig Meranót il­leti: arról sem kell hallgatni, hogy Kiss Zoltán erre a ver­senyre személyre szóló meghí­vást kapott, a szervezők fedez­ték az ott-tartózkodás és az odaút költségeit. A­­magyar ál­lamnak tehát ez egy fillérjébe sem került. Az élet más terü­letén — úgy érzem, hogy ezek szerint az atlétikán kívül — ez egy teljesen elfogadott, normá­lis dolog, hogy akit­­meghívnak, és pénzbe se kerül, az mehet. — És a rajtengedély? — Hát a rajtengedély... Az a paragrafus bizony létezik, és a paragrafus szerint Zoli hibát követett el. Igazolt versenyző csak a szövetség engedélyével indulhat. De ... — Igen? Hallgatom. — Hogy is magyarázzam. A maratoni futás az egy kicsit más. Egy maratoni futó egy évben legfeljebb háromszor tudja beletenni a lelkét a ver­senybe. Ennyiszer lehet. • • • Kárai Kázmér, Kiss Zoltán edzője a Honvéd Tüzér utcai sporttelepién a pálya korlátjára támaszkodik, összeszedetten, pontosan, nyugodtan beszél. — Sinkó Gyurinak, Zolinak és nekem érkezett a szövetség­be meghívás Meranóból. Én Schulek Ágostonhoz fordultam engedélyért, aki azt mondta, mi mehetünk, Zoli nem. Érvel­tem, hogy Zolinak szüksége van arra a versenyre, Schulek nem engedett, ezért úgy dön­töttem, hogy induljon Zoli rajt­­engedély nélkül. Mert szüksé­ges. Mert szakmailag indokolt. Minden felelősséget vállalok, az én tudtommal és engedé­lyemmel indult a meranói ma­ratonin. De itt jön ő, beszélj vele. Azt még elmondom, mert ő úgysem teszi, hogy 83-ban és 84-b­en ő nyerte meg az or­szágos maratonit, 87-ben pedig a mezei bajnokságot. A tájfutó vb-n a magyar férfiak között ő érte el eddig a legjobb he­lyezést, 9. lett. Nem mentség­ként mondom, csak azért, hogy tudd. Kiss Zoltán mosolyog a baj­sza alatt. — Jó, elismerem, komolyta­lanul versenyeztem, nem vitás, mert nálunk csak a helyezés számít. Én tudtam, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy azt a szegedi versenyt végig tudjam csinálni, eleve úgy in­dultam tehát neki, hogy lesz egy jó edzésem. Nekem egy idő óta nem megy, nem találom magam, nem tudom beletenni magam. — Szegeden még nem voltál olyan állapotban, Meranóban egy héttel később meg már olyan állapotban voltál? — Dehogy. Éppen azért kel­lett Merano, mert tudtam, hogy milyen színvonalú. Tudtam, hogy ott olyanok indulnak, akikkel összemérhetem magam, önbizalmat akartam szerezni, ami nélkül nem megy, és sike­rült is, mert most újra van kedvem futni, érted ? — Van, aki szerint a pénz miatt volt ez olyan fontos ne­ked. — És ha igen? A harmadik helyezéssel nyertem úgy 1000 márkának megfelelő lírát. A főállásomban 4000 forintot ka­pok, mellékállásban további ezernégyszázat. Van két gyere­kem, óvónő feleségem, lakóte­lepi lakásom, ami után 2022-ig törlesztek. Hát tényleg, fontos nekem a pénz? • • • Itt a vége, fuss el véle. Kom­mentár nincs, hacsak nem az a Szabó Lőrinc-verssor, csak így, összefüggéseiből kiragad­va, hogy: „ami szabály mind nélkülem született.. Ja, meg még annyi, hogy a szövetségek — eredetileg — a sportolók érdekében jöttek létre. • • •

Next