Képes Sport, 1988. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-17 / 20. szám
• • • Cser István egy hosszútávfutó után kocogott Kétengetletenség Már tudom, mennyit köszönhetek azoknak a háromezer métereknek, amiket a katonai fegyelem futtatott velem reggeli torna gyanánt. De akkor még nagyon tudtak fájni. Mondta is a Szabó, aki mellettem lihegett: „Te. Te tudtad, hogy az ember a leglököttebb élőlény?” „Tudtam, de szerinted miért?” „Mert csak az ember fut fölöslegesen. Olyankor is, amikor senki sem kergeti, és ő sem kerget senkit.” Úgy általában a maratoni futókat sem kergeti senki azon a negyvenkétezer-százkilencvenöt méteren. Senki, csak az, hogy győzni akarnak. Különös emberek, az biztos. Itt van például Kiss Zoltán, ő még olyankor is futott, amikor nem engedték neki ... Népsport, 05.05. „Kiss Zoltán, a Bp. Spartacus atlétája a Magyar Atlétikai Szövetség engedélye nélkül vett részt a Metánéban rendezett maratoni viadalon. Ezzel megsértette az atlétikai versenyszabályok 12. paragrafusának 3. pontját. Az ügy részleges kivizsgálásáig Kiss versenyzési jogát a MASZ felfüggesztette.” • • • (Telefon 1. Atlétikai szövetség) — Olyan valakivel szeretnék beszélni, aki felvilágosítást tud adni Kiss Zoltán ügyében. — Hát mondjuk én, tessék. Erdélyi Péter vagyok. — Mitcsinált Kiss Zoltán, hogy nem kapott engedélyt a meranói maratonira? Miért jó az egy szövetségnek, hogy a versenyzője nem indul egy versenyen? — Hát nézze. Március végén rendezték Szegeden az országos maratonit. Ezen Kiss is elindult, de olyan komolytalan produkciót mutatott be, hogy az atlétikai szövetség úgy döntött, egy ideig nem indulhat külföldön. Ő ennek ellenére elment Meranóba. — Mi volt az a komolytalan produkció? — Úgy indult neki a távnak, hogy abból egyértelműen kiderült, nem fogja végigfutni. Ez már az öt kilométeres részidő alapján világos volt: olyan tempóban kezdett, amit senki sem bírhat végig. Azonkívül sportszerűtlen magatartást tanúsított. — Azaz? — Hát... mutogatott. Bohóckodott. Húsz kilométernél pedig föladta. — Azután elment Meranóba magánútlevéllel — és harmadik lett. — Igen, de az egy komolytalan verseny volt. Alacsony színvonalú, nem volt semmi sportértéke, szakmailag indokolatlan egy ilyen versenyen indulni. — Akkor miért akart futni mégis? — Hát... a pénz miatt. (Népsport, 05.06. Dr. Nyerges Mihály, a MASZ főtitkára) „Minden igazolt versenyzőre, még a veteránokra is vonatkozik a rajtengedéllyel kapcsolatos paragrafus. A szövetség egyetlen lehetősége, hogy kézben tartsa a versenyzőket, a rajtengedély. Január óta elterjedt, hogy igazolt atlétáink „amatőrként” külföldön, elsősorban nyugati országokban a turistaút alatt nyílt maratoni futóversenyeken vesznek részt. Ennek szeretnénk útját állni, mert ez káoszhoz vezethet.” (Telefon 2. Budapesti Spartacus) — Tessék, Simon Dénes vezető edző vagyok. — Most akkor mi van Kisssel? Komolytalan volt, vagy példát kellett statuálni a káosz elkerülése érdekében? — Előrebocsátom, hogy amikor ők elmentek, én éppen kéthetes tanulmányúton voltam külföldön, tehát az egészről nem tudtam. Hogy komolytalanul versenyzett volna? Hát én hosszú évek tapasztalata alapján mondom, hogy ezen a távon bárkivel bármi előfordulhat. Ami pedig Meranót illeti: arról sem kell hallgatni, hogy Kiss Zoltán erre a versenyre személyre szóló meghívást kapott, a szervezők fedezték az ott-tartózkodás és az odaút költségeit. Amagyar államnak tehát ez egy fillérjébe sem került. Az élet más területén — úgy érzem, hogy ezek szerint az atlétikán kívül — ez egy teljesen elfogadott, normális dolog, hogy akitmeghívnak, és pénzbe se kerül, az mehet. — És a rajtengedély? — Hát a rajtengedély... Az a paragrafus bizony létezik, és a paragrafus szerint Zoli hibát követett el. Igazolt versenyző csak a szövetség engedélyével indulhat. De ... — Igen? Hallgatom. — Hogy is magyarázzam. A maratoni futás az egy kicsit más. Egy maratoni futó egy évben legfeljebb háromszor tudja beletenni a lelkét a versenybe. Ennyiszer lehet. • • • Kárai Kázmér, Kiss Zoltán edzője a Honvéd Tüzér utcai sporttelepién a pálya korlátjára támaszkodik, összeszedetten, pontosan, nyugodtan beszél. — Sinkó Gyurinak, Zolinak és nekem érkezett a szövetségbe meghívás Meranóból. Én Schulek Ágostonhoz fordultam engedélyért, aki azt mondta, mi mehetünk, Zoli nem. Érveltem, hogy Zolinak szüksége van arra a versenyre, Schulek nem engedett, ezért úgy döntöttem, hogy induljon Zoli rajtengedély nélkül. Mert szükséges. Mert szakmailag indokolt. Minden felelősséget vállalok, az én tudtommal és engedélyemmel indult a meranói maratonin. De itt jön ő, beszélj vele. Azt még elmondom, mert ő úgysem teszi, hogy 83-ban és 84-ben ő nyerte meg az országos maratonit, 87-ben pedig a mezei bajnokságot. A tájfutó vb-n a magyar férfiak között ő érte el eddig a legjobb helyezést, 9. lett. Nem mentségként mondom, csak azért, hogy tudd. Kiss Zoltán mosolyog a bajsza alatt. — Jó, elismerem, komolytalanul versenyeztem, nem vitás, mert nálunk csak a helyezés számít. Én tudtam, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy azt a szegedi versenyt végig tudjam csinálni, eleve úgy indultam tehát neki, hogy lesz egy jó edzésem. Nekem egy idő óta nem megy, nem találom magam, nem tudom beletenni magam. — Szegeden még nem voltál olyan állapotban, Meranóban egy héttel később meg már olyan állapotban voltál? — Dehogy. Éppen azért kellett Merano, mert tudtam, hogy milyen színvonalú. Tudtam, hogy ott olyanok indulnak, akikkel összemérhetem magam, önbizalmat akartam szerezni, ami nélkül nem megy, és sikerült is, mert most újra van kedvem futni, érted ? — Van, aki szerint a pénz miatt volt ez olyan fontos neked. — És ha igen? A harmadik helyezéssel nyertem úgy 1000 márkának megfelelő lírát. A főállásomban 4000 forintot kapok, mellékállásban további ezernégyszázat. Van két gyerekem, óvónő feleségem, lakótelepi lakásom, ami után 2022-ig törlesztek. Hát tényleg, fontos nekem a pénz? • • • Itt a vége, fuss el véle. Kommentár nincs, hacsak nem az a Szabó Lőrinc-verssor, csak így, összefüggéseiből kiragadva, hogy: „ami szabály mind nélkülem született.. Ja, meg még annyi, hogy a szövetségek — eredetileg — a sportolók érdekében jöttek létre. • • •