Képes Sport, 1988. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1988-12-06 / 49. szám

a kezdeményezés megragadása ér­dekében áldozott gyalogot. Sötét a logikusabb cxdí helyett önként le­cseréli kifejlődött könnyűtisztjét.) 8. Hxd4 cxdl 9. e5! (Gátolja sötét fejlődését a vezérszárnyon és fel­szabadítja a bl huszár számára az e4 mezőt.) 9. — He7 10. Fg5! 0—0 11. Vxd4 (Teret nyer, s nagy ra­vaszul felajánlja sötétnek a takti­kai harcot. Nem Ingyen, hanem a sötét haderő fejlesztésének rovásá­ra.) 11. — HcG (Feloldja a kötést, de jobb helyre zavarja a vezért.) 12. Vh4! Vb6 13. Hc3 Fxe57! (Ne­héz jót húzni, hiszen a sötét ve­zérszárny beragadt, de ez volt a legrosszabb. Igaz, ki látja a távoli jövőt?) 14. Bael! (Csak úgy elné­zett volna egy tisztet?) 14. — Fxc3 15. bxc3 Vxb5. IS. Vh6! (Fel lehet adni, de sö­tét nem érti az egészet. Mi fenye­get? Csak FT6? Hát lépett nagy nyugalommal egyet.) 16. — Vf5 17. Vxf8fü (Villámcsapás!) Sötét még leütötte a vezért, de amikor látta, hogy Fh6 után Be8f és matt kö­vetkezik, feladta. Zsuzsa és Judit kiemelkedő teljesítményével, Zsófi hét par­tiból szerzett 4,5 pontjával, Mádl Ildikó 69%-os eredmé­nyével, amelyet nyolc játszmá­ból ért el, egységes, lelkes és jó szellemű gárdát alkotott az aranycsapat. Sokan mondják, hogy Ahmilovszkaja váratlan távozását — két fordulóval a befejezés előtt — megérezte a szovjet női csapat. De vajon hányán tudnak arról, hogy a harmadik táblán az ifjúsági világbajnok, Mádl Ildikó mi­lyen lelkiállapotban küzdött a magyar színekért?! Fekete ru­hában, sápadtan, kezével sze­meit, eltakarva ült a sakkasztal mellett fordulóról fordulóra, ö nyerte meg a magyar—szovjet rangadót. Végig könnyezve a játszma alatt azzal az újítás­sal győzte le Lityinszkaja nagy­mestert, amit vőlegényétől, Pe- rényi Bélától, a tehetséges fia­tal nemzetközi nagymestertől tanult. Csodálatos volt Ildikó, mert gyászán, fájdalmán ural­kodva képes volt koncentrálni, felelősséggel sakkozni a sakk- olimpiai győzelemért. Polgár Zsuzsa fanatikus küzdeni tudá­sával, Judit káprázatos játéká­val, Zsófi megbízhatóságával és Ildikó nagy akarásával szü­lethetett csak meg .az a siker, ami egyedülálló a sakkozás tör­ténetében. Amíg a lányok megnyitot­ták a salaktörténet lapjain azt a bizonyos új fejezetet, addig férficsapatunk —> minden bi­zonnyal — lezárt egy korsza­kot. A Buenos. Airestől, 1978- tól oly sok sikert megért gár­da — bár holtversenyes 4.—5. helyével' lényegében a várt eredményt érte el — frissítés­re, fiatalításra szorul. Elsősor­ban nem azért, mert az élme­zőny legmagasabb korátlagú gárdája,. hanem azért, mert küzdésben és akarásban nem voltak egységesek. Csak Por- tisch Lajos — ki tudja há­nyadszor? — volt képes ió formát, töretlen küzdeni akarást bizonyítani. Tizenegyből 8,5 pontjával olyan eredményt ért el, amelynél iaz ■ egész olimpián csak Kaszparov ért el jobbat. Lehet, hogy Portisch Lajos már fáradt, lehet hogy túlzot­Poftisch Lajos az amerikai Seirawannal a mérkőzés előtt. A magyar nagymester az egész mezőnyben nyújtott teljesítményéért bronzérmet, az első táblán elért eredményéért ezüstérmet kapott Mit mond a kapitány? Juáitot és Zsuzsát láthatóan nem zaklatják fel az utolsó szaktanácsok tan nagy felelősség hárult rá 18 olimpián, de nehéz elhinni, hogy e példamutató sportember nem ül sakkasztalhoz váloga­tottunk élén a következő évek­ben. Portisch mellé csak a fanatikusan küzdő Sax Gyula tudott felzárkózni. Nem volt jó formában, de küzdött, ha kel­lett két királyig, s nem rajta múlott az érmes hely megszer­zése. A negyedik táblán Pintér Józsefet sem érheti szemrehá­nyás, rossz formában is na­gyon akart, és ahogyan Por­tisch és Sax, ő is vállalta min­dig a játékot. Adorján András nagyon rossz idegállapotban játszott, ennék ellenére sokat tett a csapatért, ö volt az, aki előre bejelentette a kapitány­nak, hogy: sötéttel is végig hajlandó játszani. Csőm Ist­vánt megviselte a mattba lé­pés az első fordulóban, az írek ellen. Ennek ellenére felelős­séggel, sajnos nemegyszer túl­zott felelősségvállalással ját­szott rossz formában is. Raj­tuk nem múlott, hogy nem kerültek dobogóra. Csak két százalék kellett volna, kettő, s nem több. Ez a két szá­zalék, bizony Ribli Zoltánon Módi Ildikónak a gyászát is le kellett győznie múlott, akiből hiányzott a nagy akarás. A kapitány nem tud­hatta előre, kivel játszik a csapat, nem tudta a színeket elosztani. Ribli hétszer lett vol­na sötét, aztán „nem ját­szott az angolok ellen, s a 3:1 arányú vereség a végén döntő súllyal esett latba, mert — ahogy ezelőtt négy évvel, úgy most is — fél ponttal ma­radt le a férficsapat a dobogó­ról. Tanulságos dr. Liptay László- kapitány értékeléséből néhány kiragadott mondat: „Az ötödik hellyel természe­tesen nem vagyunk elégedet­tek, de a 2—3. helytől fél ponttal elmaradni olyan kis különbség, hogy a csapat szá­mára ez nem jelenthet nega­tív eredményt. Kérdés, máért nem tudtuk a maradék fél pon­tot megszerezni. Ha két szá­zalékkal többet, egy fél ponttal többet szerzünk, akkor megvan a dobogó. Portischon kívül senki nem játszott csúcsf ól­mában. Az, (hogy megy a játék vagy nem, az emberi dolog. Itt azonban, ha elkezdjük vizs­gálni, hogy hol kereshetjük a hiányzó két százalékot, akkor úgy látom: Ribli Zoltán telje­sítményében. Nem volt csúcs­formában, ez nyilvánvaló, de — sajnos — ő nem tudta aka­raterővel pótolni a forma-hiányt. Több esetben gyors döntetle­nekkel a világos színnel járó előnyöik elfecsérl-ésével, külö­nösen a döntő utolsó forduló­beli játszmájának — bár nem állt jobban, de ezt a partit még lehetett volna továbbját- szani — a döntetlenre -adásá­val gyakorlatilag -megfosztotta a csapatot minden dobogóra kerülés! esélytől.” A 28. férfi és a 13. női sakk­oli-mpia -sokunk számára em­lékezetes marad. A sakkvilág mindenekelőtt a Polgár lányok­ra emlékezik -majd, mert ők bearanyozták Szalonikit. ©

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék