Képes Sport, 1988. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1988-12-06 / 49. szám
a kezdeményezés megragadása érdekében áldozott gyalogot. Sötét a logikusabb cxdl helyett önként lecseréli kifejlődött könnyűtisztjét.) 8. Hxd4 cxdl 9. e5! (Gátolja sötét fejlődését a vezérszárnyon és felszabadítja a bl huszár számára az e4 mezőt.) 9. — He7 10. Fg5! 0—0 11. Vxd4 (Teret nyer, s nagy ravaszul felajánlja sötétnek a taktikai harcot. Nem Ingyen, hanem a sötét haderő fejlesztésének rovására.) 11. Hc6 (Feloldja a kötést, de jobb helyre zavarja a vezért.) 12. Vh4! Vb6 13. Hc3 Fxe57! (Nehéz jót húzni, hiszen a sötét vezérszárny beragadt, de ez volt a legrosszabb. Igaz, ki látja a távoli jövőt?) 14. Bael! (Csak úgy elnézett volna egy tisztet?) 14. — Fxc3 15. bxc3 Vxb5. IS. Vh6! (Fel lehet adni, de sötét nem érti az egészet. Mi fenyeget? Csak FT6? Hát lépett nagy nyugalommal egyet.) 16. — Vf5 17. Vxf8fa (Villámcsapás!) Sötét még leütötte a vezért, de amikor látta, hogy Fico után Bens és matt következik, feladta. Zsuzsa és Judit kiemelkedő teljesítményével, Zsófi hét partiból szerzett 4,5 pontjával, Mádl Ildikó 69%-os eredményével, amelyet nyolc játszmából ért el, egységes, lelkes és jó szellemű gárdát alkotott az aranycsapat. Sokan mondják, hogy Ahmilovszkaja váratlan távozását — két fordulóval a befejezés előtt — megérezte a szovjet női csapat. De vajon hányan tudnak arról, hogy a harmadik táblán az ifjúsági világbajnok, Mádl Ildikó milyen lelkiállapotban küzdött a magyar színekért?! Fekete ruhában, sápadtan, kezével szemeit, eltakarva ült a sakkasztal mellett fordulóról fordulóra, ő nyerte meg a magyar—szovjet rangadót. Végig könnyezve a játszma alatt azzal az újítással győzte le Lityinszkaja nagymestert, amit vőlegényétől, Perényi Bélától, a tehetséges fiatal nemzetközi nagymestertől tanult. Csodálatos volt Ildikó, mert gyászán, fájdalmán uralkodva képes volt koncentrálni, felelősséggel sakkozni a sakkolimpiai győzelemért. Polgár Zsuzsa fanatikus küzdeni tudásával, Judit káprázatos játékával, Zsófi megbízhatóságával és Ildikó nagy akarásával születhetett csak megaz a siker, ami egyedülálló a sakkozás történetében. Amíg a lányok megnyitották a salaktörténet lapjain azt a bizonyos új fejezetet, addig férficsapatunk — minden bizonnyal — lezárt egy korszakot. A Buenos Airestől, 1978- tól oly sok sikert megért gárda — bár holtversenyes 4.—5. helyével lényegében a várt eredményt érte el — frissítésre, fiatalításra szorul. Elsősorban nem azért, mert az élmezőny legmagasabb korátlagú gárdája, hanem azért, mert küzdésben és akarásban nem voltak egységesek. Csak Portisch Lajos — ki tudja hányadszor? — volt képes jó formát, töretlen küzdeni akarást bizonyítani. Tizenegyből 8,5 pontjával olyan eredményt ért el, amelynélaz egész olimpián csak Kaszparov ért el jobbat. Lehet, hogy Portisch Lajos már fáradt, lehet hogy túlzottan nagy felelősség hárult rá 18 olimpián, de nehéz elhinni, hogy e példamutató sportember nem ül sakkasztalhoz válogatottunk élén a következő években. Portisch mellé csak a fanatikusan küzdő Sax Gyula tudott felzárkózni. Nem volt jó formában, de küzdött, ha kellett két királyig, s nem rajta múlott az érmes hely megszerzése. A negyedik táblán Pintér Józsefet sem érheti szemrehányás, rossz formában is nagyon akart, és ahogyan Portisch és Sax, ő is vállalta mindig a játékot. Adorján András nagyon rossz idegállapotban játszott, ennek ellenére sokat tett a csapatért, ő volt az, aki előre bejelentette a kapitánynak, hogy sötéttel is végig hajlandó játszani. Csem Istvánt megviselte a mattba lépés az első fordulóban, az írek ellen. Ennek ellenére felelősséggel, sajnos nemegyszer túlzott felelősségvállalással játszott rossz formában is. Rajtuk nem múlott, hogy nem kerültek dobogóra. Csak két százalék kellett volna, kettő, s nem több. Ez a két százalék, bizony Ribli Zoltánon múlott, akiből hiányzott a nagy akarás. A kapitány nem tudhatta előre, kivel játszik a csapat, nem tudta a színeket elosztani. Ribli hétszer lett volna sötét, aztánnem játszott az angolok ellen, s a 3:1 arányú vereség a végén döntő súllyal esett latba, mert — ahogy ezelőtt négy évvel, úgy most is — fél ponttal maradt le a férficsapat a dobogóról. Tanulságos dr. Liptay Lászlókapitány értékeléséből néhány kiragadott mondat: „Az ötödik hellyel természetesen nem vagyunk elégedettek, de a 2—3. helytől fél ponttal elmaradni olyan kis különbség, hogy a csapat számára ez nem jelenthet negatív eredményt. Kérdés, miért nem tudtuk a maradék fél pontot megszerezni. Ha két százalékkal többet, egy fél ponttal többet szerzünk, akkor megvan a dobogó. Portischon kívül senki nem játszott csúcsformában. Az,hogy megy a játék vagy nem, az emberi dolog. Itt azonban, ha elkezdjük vizsgálni, hogy hol kereshetjük a hiányzó két százalékot, akkor úgy látom, Ribli Zoltán teljesítményében. Nem volt csúcsformában, ez nyilvánvaló, de — sajnos — ő nem tudta akaraterővel pótolni a formahiányt. Több esetben gyors döntetlenekkel a világos színnel járó előnyeik elfecsérlésével, különösen a döntő utolsó fordulóbeli játszmájának — bár nem állt jobban, de ezt a partit még lehetett volna továbbjátszani — a döntetlenreadásával gyakorlatilagmegfosztotta a csapatot minden dobogóra kerülési esélytől.” A 28. férfi és a 13. női sakkolimpiasokunk számára emlékezetes marad. A sakkvilág mindenekelőtt a Polgár lányokra emlékezikmajd, mert ők bearanyozták Szalonikit. Portisch Lajos az amerikai Seirawannal a mérkőzés előtt. A magyar nagymester az egész mezőnyben nyújtott teljesítményéért bronzérmet, az első táblán elért eredményéért ezüstérmet kapott Mit mond a kapitány? Juditot és Zsuzsát láthatóan nem zaklatják fel az utolsó szaktanácsok Módi Ildikónak a gyászát is le kellett győznie .