Képes Sport, 1989. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-07 / 10. szám

I MOST , MNNI..T­ vábbra is majd’ mindenki kényes. Úgy hírlik, a katonák különösen azok. Ha nem sértek katonai titkot, megtudhatnám, mennyit költenek évente sportcélokra? — A Bp. Honvéd teljesen külön költ­ségvetésből gazdálkodik, a további ötven­három, hozzánk tartozó egyesületnek ta­valy hatvanmillió forint jutott. Ennek ötvenöt százaléka volt a minisztériumi bázistámogatás, a többi pénz az ÁISH, valamint a helyi sporthivatalok kasszá­jából, illetve a klubok saját bevételeiből származik. Ebben az összegben benne foglaltatnak a nem HM tulajdonú pá­lyák, csarnokok bérlete fejében kifizetett díjak is. Ez a hatvanmillió, ami ötven­három felé oszlik, látszólag szerény ösz­­szeg, de az egyesületek kiadásait jelen­tősen csökkenti, hogy a sportbázisokat, azaz a pályákat, csarnokokat a hadsereg tartja fenn, s ezeket akkor is működtet­nénk, ha a honvédegyesületek nem létez­nének. Edzőink jelentős része társadalmi munkában, szinte jelképes honoráriumért dolgozik, no és persze az sem mellékes, hogy a sorkatona sportolóknak nem kell fizetést adni, nem úgy, mint a civil klu­bok versenyzőinek.­­ A Parlament tavaly év végén mint­egy négymilliárd forintot lefaragott a hadikiadásokból. Hogyan érinti ez a dön­tés a hadsereg sportéletét? — Az ötvenhárom klub 1988-as költség­­vetését két-három százalékkal megemel­ték. Úgy hiszem, nyilvánvaló, hogy ez reálértékben tulajdon­képpen mínuszt je­lent. Nincs más megoldás, a honvédegye­sületeknek is szponzorok után kell nézniük. — Mennyire érzik magukénak a vidéki települések a honvédegyesületeket? — Szerintem ezek a klubok jócskán megelőzték a korukat. Ha léteznek ma Magyarországon valóban alulról szervező­dött spor­tegyesületek, akkor a Honvéd­klubok feltétlenül közéjük tartoznak. Mindenütt a helyi igényeknek megfele­lően alakították meg őket, s korántsem csupán a katonáknak teremtenek spor­tolási alkalmat: az ötvenhárom klubnak 17 400 tagja van, ezek fele civil. Köztük az olimpiai bajnok sakkozó, Mádl Ildikó, az Eb-bronzérmes cselgáncsozó, Gyáni János, vagy éppenséggel olyanok, akik csak az egészségük megőrzéséért sportol­nak. Ezeket a klubokat a városok, fal­vak lakói a magukénak vallják: Kapos­várott például olyannyira népszerűek a H. Táncsics SE kosárlabdázói, hogy a csa­pat ingyen edzhet és játszhat a városi sportcsarnokban. Márpedig ez manapság igen nagy szó. Az az igazság, hogy ha a hadsereg és a sport kapcsán fenntartá­sokról, ellenérzésekről esik szó, akkor szinte bizonyosan, a Bp. Honvéd, illetve annak is a labdarúgó-szakosztálya a té­ma. — Megtartja-e a HM a honvédegyesü­leteket, netán ezek egy része a közeljövő­ben átalakul civil klubbá? — Egyre több olyan kérés érkezik hozzánk, hogy ha egy községnek a mien­ken kívül másik klubja is van, akkor ve­gyük át azt, vagy legalább járuljunk hoz­zá az egyesületek fúziójához ... őszintén szólva mi nemigen kezdeményezünk ilyesfajta egyesüléseket, de ha a helyi honvédegyesület hajlik a fúzióra, akkor mi ezt nem gátoljuk meg. Így jöhetett létre például Tatán a Tatai Honvéd és a Tatai AC összeolvadása nyomán a Tatai Honvéd AC.­­ A Bp. Honvéd működését ugyan nem a testnevelési és sportosztály fel­ügyeli, a bevonuló sportolók ügyeit azon­ban itt intézik. Döntéseik tehát sok szempontból a BHSE szakosztályainak életét is befolyásolják. Milyen megfonto­lások szerint határoznak arról, hogy a bevonulók melyik honvédegyesületben sportolhatnak katonaidejük alatt? — A nemzetközi, illetve elsőosztályú minősítésű sportolók, az aranyjelvényes ifik, a különböző válogatott keretek tag­jai, az NB I-es, OB I-es csapatok játé­kosai, illetve az NB II-es futballisták tar­toznak a kedvezményezettek körébe. Ezek a sportolók, évente hat-hétszázan van­nak, az egyesületük, a szakszövetségük és az ÁISH kérésének megfelelő időpont­ban vonulhatnak be. Számukra megte­remtettünk minden feltételt ahhoz, hogy továbbra is színvonalas sportszakmai munkát végezhessenek. Így kerülnek a birkózók Székesfehérvárra, a súlyemelők Szombathelyre, az ökölvívók Kiskunfél­egyházára és még sorolhatnám. A futbal­listáktól eltekintve, mert ott alapvetően más a helyzet, a bevonuló sportoló egye­sülete néha maga kéri, hogy versenyzője a Bp. Honvédhoz kerülhessen, mert tud­ja, hogy náluk lesz a legjobb kezekben. Már az is előfordult, hogy a BHSE-nek parancsra kellett befogadnia sportolót, mert vidéken nem volt olyan klub, ahol az adott sportágban megfelelő szintű szakmai munka folyt volna, a HM pedig kényesen vigyázott arra, hogy eleget te­gyen az ÁISH-val kötött szerződésnek. Ma már tehát alaptalanok azok a koráb­ban nem egészen indokolatlan vádak, amelyek szerint az élsportolókat a Bp. Honvéd érdekeit szem előtt tartva hívjuk be. Ha manapság ilyen kéréssel keresne meg az egyesület valamelyik vezetője, akkor okvetlenül ajtót mutatnék neki. — A legutóbbi, február végi bevonu­láskor a Bp. Honvéd vízilabdacsapatához nem került neves játékos. Sokan ebből arra következtetnek, hogy megpecsételő­­dött a szakosztály sorsa ... — Nem tudom megmondani, mi lesz a pólósokkal, mert, még egyszer hangsúlyo­zom, a Bp. Honvéd ügyeiben nem vagyok illetékes. Azt azonban elárulhatom, hogy a vízilabdázókkal­­kapcsolatos, döntés mö­gött milyen megfontolások húzódtak meg. Arról volt szó, hogy a Bp. Honvéd szak­osztályai, s ez különösen érvényes a vizes sportágakra, többségükben már-már le­hetetlen körülmények között dolgoznak. A Tüzér utcai uszoda ugyanis, valljuk be férfiasan, nem annyira uszoda, mint in­kább kacsaúsztató. Ráadásul a pólósok mostanában nem is nagyon produkálnak. Mivel a klubok és a szövetség ezúttal nem kérték neves pólósok behívását, mi nem erőltettük a dolgot, mondván, hadd rendeződjenek a szakosztály ügyei. — Új uszoda építéséről tudtommal szó sem lehet. Márpedig akkor az „ügyek rendezése” aligha jelenthet mást, mint... — Ebben a kérdésben tényleg nem tu­dok állást foglalni,, de azért nem kell a zuhanyhíradó információinak okvetlenül hitelt adni. A kosarasokról is annyi min­den elterjedt, pedig ők Hegedűs és Ben­­cze Tamás személyében akét kiváló játé­kossal még erősödtek is ... — Márpedig ön vélhetően tudna róla, ha a kosárlabdázók háza táján valami készülne... — Nos, kétségtelen, hogy a teremhiány miatt igen súlyos problémákkal küszkö­dünk. Csak halkan mondom, hogy ha a kosárlabda-szövetség szigorúan ragasz­kodna a versenykiíráshoz, akkor jó né­hány más termet is be kellett volna til­tania, nemcsak a Bp. Honvédét. Ez per­sze minket nem vigasztal, sürgősen meg­oldást kell találnunk erre az égető prob­lémára. Kiutat jelenthet egy olyan szerv­vel kötött megállapodás, amelynek van megfelelő sportcsarnoka, és azt hajlandó folyamatosan a rendelkezésünkre bocsá­tani. Elképzelhető az is, hogy esetleg fu­zionálunk egy másik szakosztállyal... Természetesen szerettük volna tisztázni, hogy mi is lesz a Bp. Honvéd valamennyi szakosztályának a sorsa. Hogy változik-e, s ha igen, miként a HM illetékeseinek a klubbal kapcsolatos álláspontja, elképzelése. A BHSE jövőjét felvázoló elképzelések elkészültek, de hogy a többféle koncepció közül melyik kap zöld utat, egyelőre még tisztázatlan. A terveket ugyanis előbb egyeztetni kell a Honvédelmi Minisztérium legfelsőbb vezetésével, az ÁISH és a sportági szakszövetségek illetékeseivel. Topor Antal, az FTC sorkatonai szolgálatát töltő labdarúgója is a kedvezményezett sportolók közé tartozik

Next