Képes Sport, 1989. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-07 / 10. szám
I MOST , MNNI..T vábbra is majd’ mindenki kényes. Úgy hírlik, a katonák különösen azok. Ha nem sértek katonai titkot, megtudhatnám, mennyit költenek évente sportcélokra? — A Bp. Honvéd teljesen külön költségvetésből gazdálkodik, a további ötvenhárom, hozzánk tartozó egyesületnek tavaly hatvanmillió forint jutott. Ennek ötvenöt százaléka volt a minisztériumi bázistámogatás, a többi pénz az ÁISH, valamint a helyi sporthivatalok kasszájából, illetve a klubok saját bevételeiből származik. Ebben az összegben benne foglaltatnak a nem HM tulajdonú pályák, csarnokok bérlete fejében kifizetett díjak is. Ez a hatvanmillió, ami ötvenhárom felé oszlik, látszólag szerény öszszeg, de az egyesületek kiadásait jelentősen csökkenti, hogy a sportbázisokat, azaz a pályákat, csarnokokat a hadsereg tartja fenn, s ezeket akkor is működtetnénk, ha a honvédegyesületek nem léteznének. Edzőink jelentős része társadalmi munkában, szinte jelképes honoráriumért dolgozik, no és persze az sem mellékes, hogy a sorkatona sportolóknak nem kell fizetést adni, nem úgy, mint a civil klubok versenyzőinek. A Parlament tavaly év végén mintegy négymilliárd forintot lefaragott a hadikiadásokból. Hogyan érinti ez a döntés a hadsereg sportéletét? — Az ötvenhárom klub 1988-as költségvetését két-három százalékkal megemelték. Úgy hiszem, nyilvánvaló, hogy ez reálértékben tulajdonképpen mínuszt jelent. Nincs más megoldás, a honvédegyesületeknek is szponzorok után kell nézniük. — Mennyire érzik magukénak a vidéki települések a honvédegyesületeket? — Szerintem ezek a klubok jócskán megelőzték a korukat. Ha léteznek ma Magyarországon valóban alulról szerveződött sportegyesületek, akkor a Honvédklubok feltétlenül közéjük tartoznak. Mindenütt a helyi igényeknek megfelelően alakították meg őket, s korántsem csupán a katonáknak teremtenek sportolási alkalmat: az ötvenhárom klubnak 17 400 tagja van, ezek fele civil. Köztük az olimpiai bajnok sakkozó, Mádl Ildikó, az Eb-bronzérmes cselgáncsozó, Gyáni János, vagy éppenséggel olyanok, akik csak az egészségük megőrzéséért sportolnak. Ezeket a klubokat a városok, falvak lakói a magukénak vallják: Kaposvárott például olyannyira népszerűek a H. Táncsics SE kosárlabdázói, hogy a csapat ingyen edzhet és játszhat a városi sportcsarnokban. Márpedig ez manapság igen nagy szó. Az az igazság, hogy ha a hadsereg és a sport kapcsán fenntartásokról, ellenérzésekről esik szó, akkor szinte bizonyosan, a Bp. Honvéd, illetve annak is a labdarúgó-szakosztálya a téma. — Megtartja-e a HM a honvédegyesületeket, netán ezek egy része a közeljövőben átalakul civil klubbá? — Egyre több olyan kérés érkezik hozzánk, hogy ha egy községnek a mienken kívül másik klubja is van, akkor vegyük át azt, vagy legalább járuljunk hozzá az egyesületek fúziójához ... őszintén szólva mi nemigen kezdeményezünk ilyesfajta egyesüléseket, de ha a helyi honvédegyesület hajlik a fúzióra, akkor mi ezt nem gátoljuk meg. Így jöhetett létre például Tatán a Tatai Honvéd és a Tatai AC összeolvadása nyomán a Tatai Honvéd AC. A Bp. Honvéd működését ugyan nem a testnevelési és sportosztály felügyeli, a bevonuló sportolók ügyeit azonban itt intézik. Döntéseik tehát sok szempontból a BHSE szakosztályainak életét is befolyásolják. Milyen megfontolások szerint határoznak arról, hogy a bevonulók melyik honvédegyesületben sportolhatnak katonaidejük alatt? — A nemzetközi, illetve elsőosztályú minősítésű sportolók, az aranyjelvényes ifik, a különböző válogatott keretek tagjai, az NB I-es, OB I-es csapatok játékosai, illetve az NB II-es futballisták tartoznak a kedvezményezettek körébe. Ezek a sportolók, évente hat-hétszázan vannak, az egyesületük, a szakszövetségük és az ÁISH kérésének megfelelő időpontban vonulhatnak be. Számukra megteremtettünk minden feltételt ahhoz, hogy továbbra is színvonalas sportszakmai munkát végezhessenek. Így kerülnek a birkózók Székesfehérvárra, a súlyemelők Szombathelyre, az ökölvívók Kiskunfélegyházára és még sorolhatnám. A futballistáktól eltekintve, mert ott alapvetően más a helyzet, a bevonuló sportoló egyesülete néha maga kéri, hogy versenyzője a Bp. Honvédhoz kerülhessen, mert tudja, hogy náluk lesz a legjobb kezekben. Már az is előfordult, hogy a BHSE-nek parancsra kellett befogadnia sportolót, mert vidéken nem volt olyan klub, ahol az adott sportágban megfelelő szintű szakmai munka folyt volna, a HM pedig kényesen vigyázott arra, hogy eleget tegyen az ÁISH-val kötött szerződésnek. Ma már tehát alaptalanok azok a korábban nem egészen indokolatlan vádak, amelyek szerint az élsportolókat a Bp. Honvéd érdekeit szem előtt tartva hívjuk be. Ha manapság ilyen kéréssel keresne meg az egyesület valamelyik vezetője, akkor okvetlenül ajtót mutatnék neki. — A legutóbbi, február végi bevonuláskor a Bp. Honvéd vízilabdacsapatához nem került neves játékos. Sokan ebből arra következtetnek, hogy megpecsételődött a szakosztály sorsa ... — Nem tudom megmondani, mi lesz a pólósokkal, mert, még egyszer hangsúlyozom, a Bp. Honvéd ügyeiben nem vagyok illetékes. Azt azonban elárulhatom, hogy a vízilabdázókkalkapcsolatos, döntés mögött milyen megfontolások húzódtak meg. Arról volt szó, hogy a Bp. Honvéd szakosztályai, s ez különösen érvényes a vizes sportágakra, többségükben már-már lehetetlen körülmények között dolgoznak. A Tüzér utcai uszoda ugyanis, valljuk be férfiasan, nem annyira uszoda, mint inkább kacsaúsztató. Ráadásul a pólósok mostanában nem is nagyon produkálnak. Mivel a klubok és a szövetség ezúttal nem kérték neves pólósok behívását, mi nem erőltettük a dolgot, mondván, hadd rendeződjenek a szakosztály ügyei. — Új uszoda építéséről tudtommal szó sem lehet. Márpedig akkor az „ügyek rendezése” aligha jelenthet mást, mint... — Ebben a kérdésben tényleg nem tudok állást foglalni,, de azért nem kell a zuhanyhíradó információinak okvetlenül hitelt adni. A kosarasokról is annyi minden elterjedt, pedig ők Hegedűs és Bencze Tamás személyében akét kiváló játékossal még erősödtek is ... — Márpedig ön vélhetően tudna róla, ha a kosárlabdázók háza táján valami készülne... — Nos, kétségtelen, hogy a teremhiány miatt igen súlyos problémákkal küszködünk. Csak halkan mondom, hogy ha a kosárlabda-szövetség szigorúan ragaszkodna a versenykiíráshoz, akkor jó néhány más termet is be kellett volna tiltania, nemcsak a Bp. Honvédét. Ez persze minket nem vigasztal, sürgősen megoldást kell találnunk erre az égető problémára. Kiutat jelenthet egy olyan szervvel kötött megállapodás, amelynek van megfelelő sportcsarnoka, és azt hajlandó folyamatosan a rendelkezésünkre bocsátani. Elképzelhető az is, hogy esetleg fuzionálunk egy másik szakosztállyal... Természetesen szerettük volna tisztázni, hogy mi is lesz a Bp. Honvéd valamennyi szakosztályának a sorsa. Hogy változik-e, s ha igen, miként a HM illetékeseinek a klubbal kapcsolatos álláspontja, elképzelése. A BHSE jövőjét felvázoló elképzelések elkészültek, de hogy a többféle koncepció közül melyik kap zöld utat, egyelőre még tisztázatlan. A terveket ugyanis előbb egyeztetni kell a Honvédelmi Minisztérium legfelsőbb vezetésével, az ÁISH és a sportági szakszövetségek illetékeseivel. Topor Antal, az FTC sorkatonai szolgálatát töltő labdarúgója is a kedvezményezett sportolók közé tartozik