Képes Sport, 1989. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 3. szám

Fogyókúra a börtönben A nem éppen épületes­nek mondható hír már is­meretes: a dán Jan Möl­­by, a Liverpool mezét vise­lő labdarúgó, mint a se­besség megszállottja, gép­kocsijával egy este 110 kilométeres sebességgel szelte át a várost. A rend­őrség üldözőbe vette, leál­lította és bíróság elé ren­delte. Mölley visszaeső bűnösként három hónapi börtönbüntetést kapott. A „száguldó” labdarúgó a börtön orvosi rendelőjében dolgozott, mégpedig elöl­járóinak teljes megelége­désére. A vétkes fiú jó ma­gaviseletéért részleges amnesztiában részesült, s másfél hónap után szaba­dult. Barátai, ismerősei, klubtársai alig ismertek rá. A hivatásos labdarúgó, hogy a tétlenség miatt el ne hízzon, drákói étrendet írt elő magának. Az ered­mény: Mölley hat hét alatt tíz kilogrammot fogyott. Ifi versenyző a teve­emblémások istállóidban Az elmúlt Forma-1-es szezon eredményei aligha kerülnek be a Camel Lo­tus csapat aranykönyvé­be. A GP-történelem leg­sikeresebb istállójának pilótái, Piquet és Naka­­jima a különféle techni­kai nehézségek miatt igen gyakran fejezték be idő előtt a futamokat. Nem véletlen tehát, hogy a teve-emblémás csapat konstruktőrei gőzerővel láttak munkához a For­ma-1-es versenysorozat befejezését követően. Az új, Judd-motoros autók tesztelésére a Camel Lo­tus egy roppant ígéretes Formula 3000-res pilótát, a 24 éves észak-ír Mar­tin Donnellyt szerződtette. Donnelly képességeire jel­lemző, hogy hét évvel ez­előtt négy győzelemmel zárta első versenyszezon­ját. Sikersorozatát a Forma-3-ban is folytatta, első Formula 3000-res győzelmét tavaly augusz­tusban Brands Hatchben aratta. „Martin a külön­féle fejlesztési program­jaink kivitelezésében fog közreműködni, de készen­létben áll, s ha Piquet­­vel vagy Nakajimával bármi történik, akkor ő áll rajthoz”, jelentette be Peter Warr csapat­igaz­gató. Úgy tűnik, Piquet­­éknek nemcsak az új autók miatt lesz izgulni­­valójuk az idei verseny­évadban ... a Bognár csapata Afrikába készül Bognár György csapa­ta, az FC Toulon a jelek szerint szívesen portyázik afrikai országokban. Az elmúlt években Togában, Szenegálban, majd Ele­fántcsontparton ütött edzőtábort. Roland Cour­­bis edző legénysége az év elején néhány napot Iz­raelben töltött, majd ja­nuár 9-én Kamerunba utazott, ott készült fel a tavaszi idényre. „Az a tény, hogy csapatunkban az afrikai labdarúgás há­rom jeles képviselője, Bell (Kamerun), Mendy (Szenegál) és Zahoui (Elefántcsontpart) játszik, hozzásegít bennünket a jó kapcsolat kiépítéséhez. Reméljük, hogy jövőre ta­lán Gyuri Bognár sport­diplomataként is növelni fogja nálunk eddigi jó hírnevét és akkor akár Magyarországra is el­utazhatunk .­nyilat­kozta Eric Goirau, az FC Toulon sportigazgatója. Vitorla­bontás A hazai vitorlás sport nagy ígéretének nevezik a Litkey fivéreket. A 22 éves Botond katonai szolgála­tát befejezve megkezdte tanulmányait a Képzőmű­vészeti Főiskolán. Az első félévi vizsgák eddig jeles­re sikeredtek. Szükség is van a jó eredményre, hi­szen a főiskola csak eb­ben az esetben ad támo­gatást a nemzetközi sze­repléshez. Botond bátyja, a 23 éves Farkas viszont nemrégiben bújt angyal­bőrbe. A kötelező kikép­zés után azonban már az idei esztendő nemzetkö­zi versenyeire készül. A tervek szerint a finn hajó­osztályban szereplő tehet­séges testvérpáros Split mellett, az Adrián majd a Garda-tavon méri fel elő­ször tudását, mielőtt az áprilisi világbajnokságon indulna. Január 1-jétől új szövetségi kapitány kezdte el működését a vitorlás válogatottnál, a többszö­­rös válogatott kiváló fin­­nező és solingos Tuss Mik­lós személyében. Pintér István (az unatkozó jegyszedőkkel együtt) Rotterdamból tanúsítja: sztárok nélkül nincs publikum Hát véget ért a FIFA első hivatalos terem-világbajnoksága. Vagy tulajdon­képpen nem is az, csak mi nevezzük így. Hivatalos neve 5-a-side-football, vagyis az ötszemélyes labdarúgótorna. Brazília csaknem két évtized után ismét világ­bajnok lett. A brazil FIFA-elnök honfi­társaival szoríthatott kezet, amikor az aranyérmet átadta. Elsőnek a csapatka­pitánnyal, Raullal, aki egyben a győztes gólt rúgta a rendező ország, Hollandia elleni döntő mérkőzésen. Hogy Raul ne­vét nem ismerik? A többiekét sem, leg­feljebb Carlos Albertóét, de ez bizony egy másik Carlos Alberto... A brazilok néhány hét alatt egy Bradesco és egy Brasilia Yacht Club nevű egyesületből eszkábálták össze válogatottjukat, amely­nek azért — éppúgy, mint a többi csapat­nak — minden mérkőzés előtt eljátszot­ták a nemzeti himnuszt. Megválasztották a torna legjobb játékosát is. Ez egy hol­land lett, Vic Hermans, ő sem véletle­nül ismeretlen. Az igazi profik nem vet­tek részt ezen a tornán. Általában isme­retlen nevek tulajdonosai küzdöttek és ez meg is látszott az érdeklődésen. Szá­munkra talán még a harmadik helye­zett amerikai csapatban, az Egyesült Ál­lamok válogatottjában (amelynek egyéb­ként Szepesi György adta át a bronzér­meket) vannak a legérdekesebb emberek. Például Jules Weee. ő nem más, mint Visnyei Gyula, aki valamikor a Vasasban játszott és vagy két évtizeddel ezelőtt mondott búcsút (búcsú nélkül) a piros­kék együttesnek egy nyugat-európai tor­nán. Játszott francia csapatban, a bel­gáknál is a Liege-ben és most 38 évesen amerikai profifutball-teremsztár. Persze, ott nem azokkal a szabályokkal játsza­nak, amelyet a FIFA most erre a világ­­bajnokságra kidolgozott. Aztán ott van Vermes Péter, aki magyar NB I-es já­tékos. Ő viszont Amerikában született, s mint második generációs magyar jött vissza, de itt már érdeklődött, miként le­hetne francia klubhoz szerződni, e­lőtte egyébként a győztes gólt a belgák háló­jába a hosszabbítás legvégén. Ez jelen­tette a bronzérmet. A sok díjazott között van egy magyar is, Zsadányi László. Helyette a kétségte­lenül szépen mintázott trófeát, ami a leg­jobb góllövőnek járt (Zsadányi hétszer ta­lált az ellenfelek hálójába) Szepesi György vette át, hiszen az első hivatalos ötsze­mélyes labdarúgó-világbajnokság gólki­rálya szép csendben, minden ünneplés nélkül már elutazott. A brazilokat sem sokat ünnepelték. Hiába világbajnokok, ennek jóval kisebb az ázsiója, mint ami­kor Peléék miatt úszott boldogságban Brazília és izgult, vitatkozott hónapokig a futballvilág. Bizony, a FIFA, amely a Havelange nevével fémjelzett legutolsó időszakában annyi sikeres rendezvényt hozott tető alá (híressé tette például az ifjúságiak ré­szére rendezett Coca-Cola Kupát, emelte az olimpiai labdarúgótornák tekintélyét, nem is beszélve az igazi világbajnoksá­gokról, amelyek valóban megmozgatták az egész emberiséget, tovább népszerűsít­ve a futballt, jókora summát hozva a rendező országok kasszájába, jómódúvá

Next